Nem tudni hányan élnek a világon, akik ettek már a bajai bajnokok halászléjéből, de alighanem nagyon kevesen. A meghatározás a következő: a város három Örökös Halászléfőző Bajnoka, Ádám Péter, Gombás László és Gyurkity Tamás főzi meg a maga bográcsában azt ételt, amelyet a vendégek elé tálalnak. A halpatkókat külön tálakon, mellé a levet a híres gyufatésztával. A MÚOSZ Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztályának 18 tagja ezt kóstolhatta meg, sőt, lakhatott belőle degeszre, de maga a program elsősorban a munkáról szólt november 5-én és 6-án.
Péteken Hajdú Miklós alpolgármester fogadta a csapatot a Városháza üléstermében. (A papírformát megcáfolva polgármesterré választott momentumos Nyirati Klára, akinek a nevét az egész ország megismerte, éppen szabadságát töltötte).
Miklós viszont maga is újságíróként, szerkesztőként, lapalapítóként dolgozott sok-sok éven át, így igazán sok hírértékű információt kaphattunk tőle. A szakosztály profiljának megfelelően elsősorban a város a hármashatár közelsége miatt kiemelten gazdag külkapcsolatai, nemzetiségi viszonyai és a nemzetiségeknek a maguk anyaországaihoz fűződő kapcsolatai érdekeltek bennünket.
A közel kétórás tájékoztató során megtudtuk, hogy a jelenleg 35 ezres lakosságú egykori megyeszékhelyen ma az alacsonyabb szinten stabilizálódott ipar és kereskedelem mellett a képzőművészet, a kórusművészet, a gazdag kulturális élet, a sport, elsősorban a vizes sportok adnak különös jelentőséget a közösségnek, és persze a helyi, dunai halászlé, amely már hungarikum is, és amelynek igazi kultusza van a városban és a környékén.
A várossá válás 300. évfordulóján, 1996-ban főtt először 300 bográcsban ez az étel a főtéren, azóta bőven ezer fölé emelkedett a főzők száma a fesztiválokon, messze földre elvíve Baja és ízes étele hírnevét.
Baja miniszterelnököt is adott az országnak Bajnai Gordon személyében és több országos hírű és jelentőségű politikus is innen indult, de nem a pártpolitika múltja, hanem a jelen volt a fő téma, és ezzel kapcsolatban csak egy, az újságírók számára különösen érdekes adat: míg az önkormányzati fenntartású helyi lapban a kormánypárti városvezetés idején 95 : 5 volt a politikai arány a Fidesz javára, ma ez közel van az egyensúlyhoz. Mivel az (országos értelemben vett) ellenzéké a többség, a cselekvés jogán kapnak csak valamivel több felületet.
Szerbiában Zombor több mint 50 éve testvérváros, Erdélyben Marosvásárhely és Erdőszentgyörgy a testvértelepülés, a személyes, baráti kapcsolatok által is megerősített a testvérvárosi viszony a németországi Waiblingennel és a franciaországi Argentannal. Országon belül Hódmezővásárhely a testvér. Német, szerb, horvát és roma kisebbségi kulturális élet van a városban, a német országos jelentőségű, hiszen az itt működő német országos kulturális központ az óvodától a középiskoláig üzemeltet rendkívül magas színvonalon pedagógiai struktúrát, amelynek bő ezer diák az érintettje. Érthető, hogy a másnapi program a német iskolakomplexum meglátogatásával kezdődött.
Ennek egyik büszkesége a rekonstruált, és osztályteremként is használható Ulmer Schachtel, vagyis az ulmi „schopper” (a magyar tájnyelvben superként ismert) hajóépítők által kitalált „skatulya” bárkatípus – ilyenekkel érkeztek több szervezett betelepítési hullámban a török miatt elnéptelenedett magyarországi földekre a németek a Dunán.
A városházán mindezt Manz József, a helyi németség vezetője tartalmas előadásában előrevetített, és részletesen szól a II. világháború utáni elüldöztetésről is, amely ugyan számban és kultúrában súlyosan érintette a helyi németséget, de az így létrejött külső családi kapcsolatok egyben esélyt is jelentenek ma Bajának. Barabás Tibor hasonló részletességgel a helyi délszláv nemzetiségi életről beszélt. Ő a szerbséget képviseli, de legnagyobb számban a horvátság van jelen a városban, ha a boszniából ide származó katolikus bunyevácokat is hozzájuk soroljuk. Országos nemzetiségi listára viszont már csak néhány tucatnyian szavaznak, és a nyelvvesztés is megállíthatatlannak tetszik.
A „tanulmányok” után ebéd, majd borkóstolás következett Sümegi József túlzás nélkül világhíres borpincéjében, igazi szőlőtermesztési és bortörténeti előadással, kitűnő, muzeális borokkal.
Ezt követően egyik vendéglátónk, a programok egy részének szervezője, Szentiványi Gábor többszörös nagykövet, külügyi szóvivő, helyettes államtitkár tartott a diplomácia tevékenységét a rendezvényeken, azok szervezésén, tartalmán és gasztronómiai vonatkozásain keresztül bemutató előadást. Közben már égett a tűz a három bogrács alatt a Bérczi ház udvarán, ahol Martonosi Attila, több Baját és bajaiakat bemutató kötet szerzője, Baja és a bajaiság szíve-lelke, a Halászléfőző Bajnokok Egyesületének motorja, egyben a mi programunk legfőbb szervezője és lebonyolítója gondoskodott arról, hogy semmiben se szenvedjünk hiányt. Egyben volt mód megismerni a híres ételt olyan kalauzokkal, mint Horváth László egyesületi elnök, Ikotity József ez évi bajnok vagy éppen Varga György, csaknem hússzoros horgász céldobó világbajnok és minden lehetséges módon díjazott halsütő nagymester. És persze ott volt a három örökös bajnok, akik közül Ádám Péter cseppet sem mellesleg egyre ismertebb fotóművész és jelentős festőművész is egyben.
Másnap a német iskola után a skanzenek színvonalával vetekedő Bunyevác Tájház, majd a Városi Könyvtárként, egyben Holokauszt-emlékhelyként működő, minden szempontból hibátlanul helyreállított zsinagóga és az ikonosztázáról messzeföldről híres szerb ortodox templom meglátogatása volt a program. Itt sokáig az 1941-ben vértanúhalált halt pópa, Ápity Milos fia volt a gondnok, de mára ő is eltávozott. Baja egyébként szerb pátriárkát is adott az egyháznak szülötte személyében.
Utána már csak az egyéni programok maradtak, a belváros megtekintése, a reggeli piacozásból kimaradt vásárfiák beszerzése, a könnyű ebéd és a visszautazás, hogy mindenki egy a délszláv, balkáni vidékre rálátó, az ottani viszonyokat jól ismerő város felfedezésével gazdagodjon.
