Rendhagyóan kedden, október 5-én volt a Szerda esték a MÚOSZ-ban című, új vitasorozat időszerű rendezvénye, amin Fleck Zoltánaz ELTE ÁJK professzora, Hann Endre, a MEDIÁN ügyvezetője, Szabó Andrea, szociológus és Závecz Tibor, a Závecz Research alapító ügyvezetője vett részt.
Enyedi Nagy Mihály a vita szervezője és moderátora azzal zárta az estet, hogy a cím béli országos listáról persze nem sok szó esett, mert erről érdemben csak a miniszterelnök jelöltek előválasztásának második fordulója után lehet értekezni. Az első forduló azonban éppen elegendő témát dobott fel az elemzők számára.
A két közvélemény-kutató abban egyetértett, hogy az első fordulóban győztes Dobrev Klára mögött elsősorban a vidéki és kevésbé iskolázott választók állnak, s habár valóban ő szerezte meg a legtöbb körzetet, a rá adott voksok aránya csupán 1/3, s nagyjából a többin osztozik Márki-Zay Péter és Karácsony Gergely. Az utóbbiak együttműködéséről, az esetleges visszalépésekről Závecz Tibor nem formált véleményt, Hann Endre azonban elmondta, hogy ő nem érti azt a zúgolódást, ami elsősorban a közösségi oldalakon jelent meg a két jelölt együttműködése miatt. Szerinte ez – utalva a korábban kétfordulós parlamenti választásokra – természetes és demokratikus lépés, éppen ez a lényege a második menetnek, amikor az erőviszonyokat már jobban lehet mérlegelni.
Szabó Andrea azt emelte ki, hogy végre megjelent az „ellenzéki választó”, kezd arcot ölteni a NER-rel szemben álló tömeg. Szerinte e mellett még egy új elemet hozott be a mostani előválasztás; a racionális, mérlegelő választói attitűdöt. Ez abban mérhető, hogy sok helyen ugyanaz a választó, aki Dobrev Klárára adta le szavazatát, a saját körzete jelöltjének más pártbélit ikszelt be. Ez azt mutatja, hogy nem indulatból, nem valamely párthoz kötődő identitás alapján döntött, ami jó irány a NER leváltásának útján, viszont azt is kiemelte, hogy a választásokat általában mégis az erős identitású tömegekkel lehet megnyerni, amit a FIDESZ már a rendszerváltás óta tudatosan épített fel maga mögött. Következtetése szerint tehát az előválasztás után az ellenzéki szövetségnek egységes arculatot, jól megragadható célokat kell kialakítania, és nem utolsó sorban leendő kormányfőként egy erős, magával ragadó vezető személyiségre van szükség, mert csak ezek megléte esetén alakulhat ki az ellenzéki választók egységes identitása.
Fleck Zoltán az előválasztást többször is hajcihőnek nevezte, amivel nem kívánta kisebbíteni az esemény súlyát és jelentőségét, csupán hiányérzetét fogalmazta meg. Elsősorban a vállalható és teljesíthető programot, egy lehetséges új kormány valóságos mozgásterét felvázoló tervet hiányol azzal szemben, hogy például Karácsony Gergely és Dobrev Klára is az alaptörvény semmibe vételét helyezte kilátásba. Szerinte egy új kormány nem kezdheti azzal a működését, hogy törvényt szeg, mégha ez a törvény valóban vállalhatatlan, mert demokráciaellenes. Azt ajánlja, hogy nem végleges, tehát ideiglenes alkotmányszövegnek kell tekinteni a jelenlegi alaptörvényt, és e mellett kell elkezdeni a rendszer lebontását. Mindezt a választók elé kell tárni, ellenkező esetben a teljesíthetetlen ígéretek miatt hamar jöhet a kiábrándulás, ami az új kormány számára végzetes lehet.
