1931-2020 (Nagytétény-Budapest)
Egyike a legendássá vált Bérc utcai csapatnak. Az 1950-ben indított egyéves bentlakásos Újságiróiskola sikeres végzőse, amit a rövid időn belül megszűnő Világosság, Budapesti Hírlapkiadó Vállalat majd az Esti Budapest napilapok évei követtek. Emberszeretet, jószándék, és segítőkészség jellemezte egész pályáján.
Balogh Máriának elég nehéz terep jutott – kezdettől a belpolitikai és gazdaságpolitikai rovatok szerkesztését bízták rá. Nem igazán a női témák könnyed írásaival, hanem az üzemi élet kérdéseivel foglalkozott. A Traktor majd a Május 1. Ruhagyár üzemi lapjánál az 50-es évek tervtermelési idején sokrétűen tette szóvá a többségében dolgozó nők gondjait, legyen az a munkaszervezés gyári kérdése vagy a konyhai üzem receptje.
Ekkortájt megszerzett magyar szakos tanári végzettségét további ’fejtágító’ főiskolákra küldések tarkították, s végül 1961-től az MSZMP központi lapjához a Pártélethez invitálták a jó lapszerkesztő munkája okán.
Rovatvezetőként jó néhány gazdasági vezető aktuális cikkét mentette meg az utókor számára. Hálás köszönettel vették a segítségét akár a legkényesebb témák megfogalmazásában. Erkölcsi, etikai újságírás egyik előfutáraként a 80-as években aktív tagja volt a MÚOSZ Etikai Bizottságának.
Munkakörébe tartozott előadó körutak tartása a külföldi testvérlapok szervezésében, főleg orosz és német nyelvterületeken. Tájékozódásához szükséges estébe nyúló értekezlet, kongresszus, munkamegbeszélés miatt a családra viszonylag kevés idő jutott. Ennek ellenére két gyermekének, három unokájának és négy dédunokájának örülhetett.
Ismerte a szakma minden csínját-bínját: korrektorszeme volt a levonatokhoz, észrevette a legkisebb nyelvtani hibát, de a nyomdai tördelési feladatokat is rá bízhatták. Munkabírása, türelme, jó kapcsolatteremtő képessége, szakmai elkötelezettsége a ma nemzedéke példájául szolgálhat. Akkortájt ezt főleg a Munkaérdemrend ezüst, s arany fokozataival ismerték el. Főszerkesztőhelyettesként 1989-ben ment nyugdíjba.
A nekrológ íróját talán ezért vonzotta később erre a pályára, és örömmel hallgatta a Kovács Margit szervezte évfordulós találkozók visszaemlékezéseit. Igen, most már ők is sajtótörténetünk alakítói.
Búcsúztatására: a június 24-én 17h-kor kezdődő tiszteletadásra az Újságíró székház közelében a Vörösmarty u. 60.-ban lévő ókatolikus kápolna helyiségében kerül sor. Szeretettel várom barátait és kollégáit Bumbi (azaz Békés Attila) fellépővel együtt.
dr. Bíró Júlia
