A 24.hu cikke médiakutatókkal és sajtómunkásokkal folytatott beszélgetések alapján értékeli a magyar nyilvánosság rendszerváltás utáni folyamatait. Részletek Inotai Edit írásából.
„Az egypártrendszer alatt tapasztalt politikai kontroll minőségében ugyan megváltozott, de nem szűnt meg teljesen. 1989-1990 optimizmusa után a média gyorsan kétpólusúvá vált, a kormány és az ellenzéki pártok egyaránt megpróbálták befolyásolni a különböző sajtótermékeket. A médiát, de különösen a közmédiát, a politikusok többsége egyszerűen politikai zsákmánynak tekintette, nem pedig a politikai-közéleti viták nyilvános terének.”
„A külföldi és a magyar befektetők, a politikusok, az olvasók, és részben maguk az újságírók is felelősek a kialakult helyzetért, a társadalmi polarizációért, és azért, hogy fontos kérdésekről ma már nem lehet kiegyensúlyozott szakmai vitákat folytatni Magyarországon.”
„…a 2000-es évekre egyfajta konszolidáció jellemző: megszilárdult a kétosztatú média, de egyfajta „élj és hagyj élni” elv érvényesült. A köztelevízió és rádió enyhén kormányzati befolyás alatt állt, ám rendszeresen szerepeltek ellenzéki politikusok is a vitaműsorokban. Sőt, az évtized legnagyobb politikai botrányát, Gyurcsány Ferenc hírhedt őszödi beszédét is a közrádió hozta nyilvánosságra. Ilyesmi teljesen elképzelhetetlen lenne a mai médiakörnyezetben.”
„Orbán Viktor miniszterelnök – amint arra gyakran emlékeztetnek a vele korábban együtt dolgozó újságírók – meg volt győződve arról, hogy első kormányát (1998-2002) a média támogatásának hiánya miatt nem választották újra, így nem akart még egyszer kockáztatni. Az ellenzékben eltöltött nyolc évet arra használta a Fidesz, hogy felépítsen egy, a párthoz lojális médiabirodalmat, lefedve a teljes spektrumot, a napilapoktól a hetilapokon át a rádió és a tévécsatornákig.”
„2010 után a Fidesz váratlanul kedvező helyzetben találta magát a médiapiacon is: a pénzügyi válság következtében drámaian csökkenő reklámbevételek miatt a legtöbb külföldi médiabefektető gondolkodni kezdett azon, hogy elhagyja a magyar piacot. Csak egy jó ajánlatra vártak.”
Az elektronikus és az írott sajtótermékeket ma már világosan két kategóriába sorolhatjuk: kormány által irányított és az e hálózattól független. A tárgyilagos, pártpolitika nélküli újságírás legfeljebb kisebb szigetekben létezik, mivel az újságírók többsége kénytelen valamelyik táborhoz csatlakozni.
„A magyarok médiafogyasztási szokásait figyelve, megéri a kormánynak ebbe a szektorba invesztálni. A Mérték Médiaelemző Műhely és a Medián 2018. évi felmérése szerint a magyarok 12% -a kizárólag, további 43%-a pedig elsősorban a kormányhoz lojális médiából tájékozódik. A lakosság 4% -a használ kizárólag, további 9% inkább kormánykritikus forrásokat. ”
