Mottó: Historia est vita memoriae (Cicero)
Az Aranytollas Újságírók Társasága felkérte tagjait, hogy amíg nem találkozhatunk újra a MÚOSZ-székházban, addig írjunk kis történeteket szakmai életünkből – egymásnak, azt remélve persze, hogy kollégáink új nemzedékei is találnak bennük újdonságot, megfontolásra érdemes tanulságot.
Abból indultunk ki, hogy sorainkban sok olyan újságíró van, aki annak idején – ahogy mondani szokás – a dolgok sűrűjében volt, s részvevője, szemtanúja, kibice, hőse vagy kárvallottja volt történelmi vagy sajtótörténeti jelentőségű eseményeknek, vagy olyan háttérben zajló epizódoknak, amelyek miatt valami éppen, hogy nem történt meg, vagy másképp történt.
Az írásokat kéthetente közöljük, s várjuk hozzá az aranytollasok hozzászólásait, kiegészítéseit, vagy ami úgy kezdődik: erről jut eszembe. Természetesen várjuk a további történeteket – hátha egyszer adalékul szolgálnak egy majdani magyar sajtótörténethez. Erre a címre: szale.laszlo@gmail.com.
SZÁLE László, az Aranytollasok Társaságának elnöke
Kapcsolódó írások:
M. Lengyel László: A futár
Vitray Tamás: Jaj annak, aki válaszol?
Kende Péter: Emlékeim a forradalom első napjáról
Serény Péter: Megtanultam forrásként olvasni a nem-újság Pravdát
Zöldi László: Legendás sajtóhibák és sajtóhiba-legendák
Kocsis Tamás: „Bevonultunk, nagyon figyelj!”
Cserhalmi Imre: Egy flekk a forradalomról
Heltai András: Hogyan lettem amerikai szenátor?
***
Sorozatunk borítóképén Tettamanti Béla rajzának részlete látható az újságíróról.
A teljes karikatúra:
