A magyar televíziózás intézményformáló egyénisége, Kossuth-, Erkel- és Balázs Béla-díjas televíziós rendező, a MÚOSZ tiszteletbeli tagja két héttel 89. születésnapja után hunyt el.
Július 16-án reggel 9-kor vesznek végső búcsút Horváth Ádámtól a Farkasréti temetőben – közölte a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt., amely saját halottjának tekinti a rendezőt, a Magyar Televízió egykori elnökét.
„Egyike volt a hazai televíziózás megteremtőinek és legnagyobb alakjainak. Nem azért, mert elsők között kapta meg – többekkel együtt – a Magyar Televízió örökös tagja címet. Nem is azért, mert sokféle művészeti díjjal honorálták valóban remek tevékenységét. Még csak nem is azért, mert a Horn-kormány idején felkérték, álljon az intézmény élére és maradt is, amíg az akkori új médiatörvény miatt úgy érezte, hogy már nem vállalhatja tovább. Amiből látszik, hogy gondolkodó és ember volt. Hanem elsősorban és főleg azért, mert olyan alkotóvá vált, aki – társaival együtt, de mindig nagyon kreatívan – lerakta előbb a hazai műsorkészítés alapjait, majd rengeteget tett a korszerűsítéséért is” – írta róla Sebes György a Népszavában közölt nekrológjában.
„Zenei műsorokat, portréfilmeket, tévéjátékokat, egyenes közvetítéseket rendezett. A zene szeretetében egymásra találtak Vitray Tamással, s remekül tudtak együttműködni. Nem véletlenül ők ketten a Magyar Televízió nagy korszakának fényes csillagai. Felsorolhatatlan, hogy mi mindent csinált. Megteremtette az első hazai szappanoperát, a Szomszédokat, amit nemcsak rendezett, hanem írta is és lényegében kitalálta a magyar képernyőre alkalmazott műfajt. De nemcsak a művészeti területet uralta. A rendszerváltás idején Horváth Ádám irányította a külső közvetítéseket: Nagy Imre újratemetését éppúgy ő rendezte a tévében, mint a köztársaság kikiáltását.”
A teljes nekrológ a Népszaván >>>
(Címlapkép: Szalmás Péter / Népszava)
