Mielőtt elkezdődött volna a beszélgetés, a jelenlévők megemlékeztek a nemrég elhunyt kollégánkról, Baló Györgyről. Békés Attila mandolinjátékával tette ünnepélyessé a megemlékezést. Elhangzott egy bejelentés is, Bálint György, az Aranytollas Újságírók Társaságának elnöke lemondott funkciójáról, átadva másoknak a stafétabotot.
Talán lehetett volna kicsit nagyobb érdeklődés az esemény iránt, ugyanis a vendég olyan újságírói alapvetésekről is beszélt, mint például a szakmában nélkülözhetetlen kíváncsiság, vagy az interjúkészítő kérdezés-technikája. Ezekről a sajtómunkások számára megkerülhetetlen fogalmakról aközben esett szó, hogy László Ágnes aranytollas újságíró a pályájáról kérdezte Kun Zsuzsát, akinek nemrégiben jelent meg Kortalan kortársaink című, sorrendben a harmadik interjúkötete.
Ebben a kötetben olyan 80 év feletti kortársainkat kérdezi az interjúkészítő, akik korukat meghazudtolva ma is aktívak, ma is hallatják a hangjukat, alkotnak. Csak néhány név: Bálint György, vagy, ha így jobban tetszik, Bálint gazda, aki a mai napig tanácsokkal látja el a kerttulajdonosokat, vagy Tatár Imre külpolitikai újságíró, aki ma is ír, igaz, már nem külpolitikai híreket, tudósításokat, de visszaemlékezéseket, múltidéző elbeszéléseket vet papírra. Mindketten a 100. életévükbe léptek. De a kötet szereplője Konrád György brácsaművész, aki nem sokkal marad le életkorban az előbbiektől, és a mai napig tele a naptárja a koncertfellépéseinek dátumaival. Egyébként névazonossága az író Konrád Györggyel néha bonyodalmakat okozott az életében, többször előfordult, hogy ő kapta meg az irodalmár leveleit, de az is előfordult, hogy az írónak utalták az ő jogdíját. A kötet szereplői között ott van Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rádió valamikori legendás bemondója, aki, sajnos már nincs köztünk, és a kötetben olvasható interjú egyike a vele való legutolsó beszélgetéseknek.
A kötetről való beszélgetés során kérdezett rá László Ági mindarra, ami Kun Zsuzsa interjúkészítésére jellemző. A vendég elmondta, hogyan választja ki interjúalanyait a Klubrádió Klubdélelőtt című műsorába, hogy milyen sok időt szán a tájékozódásra részben az interneten, részben a kapcsolatai révén, hogy milyen nagy gondot fordít a felkészülésre. Ahogy mondta, szinte minden egyes interjúalanya valamilyen módon közel kerül hozzá, ahogy a kérdezettek is szívesen nyílnak meg számára, mert érzik az őszinte kíváncsiságát és az empátiáját. Ezek okozzák, hogy az ő élőadásai sokban különböznek más beszélgetős műsoroktól, hogy sokszor egészen meglepő kérdéseket tesz fel, amire sem az alany, sem a hallgató nemigen számított.
Pályájáról szólva elmondta, hogy az akkor még Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen a Közgazdász című lapnál kezdte az újságíró szakmát, aztán üzemi lapok következtek, majd a Magyar Rádió különböző szerkesztőségeiben, többek között az Ifjúsági, a Napközben, később az akkor indult Danubius rádió műsorkészítőivel dolgozott együtt. De nem szakított az írott sajtóval sem, több üzemi lap főszerkesztője lett, manapság pedig cikkeket ír a Best és a Story magazinokban.
Színes és tartalmas volt a beszélgetés, aki ott volt, igazán jó érezhette magát.
Frank Iván
