A Pulitzer- és Prima Primissima díjas újságíró, a Magyar Televízió volt kulturális igazgatója, a MÚOSZ egykori elnöke hetvenegy éves volt.
Az ismert tévés újságíró méltósággal viselt, hosszú betegség után hunyt el szerettei körében. Temetéséről később intézkednek.
Ha újra dönthetnék, biztos nem lennék se újságíró, se televíziós. Nem tudom, hogy a mai világban, különösen Magyarországon létezik-e független média. A rendszerváltozás egyik legnagyobb hiányossága volt és maradt, hogy nem sikerült megteremteni az igazán független, szuverén közmédiát, amire nagy szükség van. Ütőképes, független közmédia nélkül nincs civil társadalom, ütőképes civil társadalom nélkül nincs független közmédia, és a kettő nélkül nincs igazi demokrácia
– idézte fel az Index az RTL Klubnak négy évvel ezelőtt adott interjúját.
„Baló György a Magyar Televízió (MTV) külpolitikai szerkesztőségében dolgozott 1975-től, valamint a Mozgó Világ munkatársa is volt; 1989-ben a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöki tisztségét töltötte be. Később, 2000-től az MTV műsorvezetőjeként, majd 2002-től 2006-ig kulturális igazgatójaként dolgozott, 2002-2003 között A hét főszerkesztője volt. 2009-ben a Magyar Rádió Kossuth adóján a 180 perc című reggeli műsort vezette, majd 2010-től 2012-ig az MTV főszerkesztői posztját töltötte be. Baló Györgyöt 1982-ben Rózsa Ferenc-díjjal, 1988-ban Balázs Béla-díjjal, 1991-ben Pulitzer-emlékdíjjal, 2017-ben Prima Primissima Díjjal tüntették ki” – foglalta össze pályáját az MTI.
„(…) 70 évesen még mindig beült a stúdióba, higgadtan viselte gyakran morálisan és intellektuálisan is kihívásokkal küzdő vendégeit, annak érdekében, hogy egy-egy jókor elhelyezett kérdéssel segítse a nézőt, a lakost, a választópolgárt, hogy eligazodjon a világban, amelyben él és a sok szemfényvesztés mögött egy-egy másodpercre megvillanjon valami a valóságból is.
Baló György halálával Magyarország egyértelműen érthetetlenebb, zavarosabb hely lett. A megmaradt újságírók és televíziósok pótolni nem fogják, de az ő felelősségük, hogy élete végéig tartó küldetését követendőnek tekintik-e” – írta róla elismerően Rényi Ádám a 24.hu-n olvasható nekrológban.
Címlapkép forrása: Czimbal Gyula / MTI
