A 92 éves Vámos Tibor akadémikus, az MTA Számitástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének egykori igazgatója volt az aranytollas újságírók vendége november 22-én. Elnökünk, Bálint György reneszánsz emberként köszöntötte, amit ő megköszönt, de tréfásan hozzátette: azért érdemes megnézni, hogyan intézték el a konfliktusaikat a reneszánsz kori emberek…
Kulcsár István moderátori kérdésére, hogy hogyan került Sztálinvárosból a SZTAKI-ba, Vámos Tibor elmondta: elméleti emberként gyakorlati tapasztalatot akart szerezni. Így jutott el a sztálinvárosi erőműépítkezésre, ami nagyszerű iskola volt. Megtanulta az embereket tisztelni és lelkesíteni, és ezt folytatta a tudományos műhelyben is. Összehozta a magánál tehetségesebb embereket, sikerült jó légkört teremtenie, és ez meglátszott az eredményeken.
A mesterséges intelligenciára vonatkozott a következő kérdés. A professzor szerint ez egy jól kitalált reklámszó, de amit ezen értenek, az jórészt régóta ismert valószínűségszámítási és statisztikai alapokon nyugszik, valamint a logikán. Például az arcfelismerő rendszerek, amelyeknek nagyon sok adatot kell egyeztetniük, és ezt még álcázás (paróka, szemüveg) esetén is meglepő sikerrel teszik, mert a nem változó elemekre koncentrálnak. Igaz, ezzel vissza lehet élni, ahogy most Kínában próbálnak mindenkiről minél többet megtudni, de felhasználható éppen a visszaélő hatalommal szemben is, ha olyanok a körülmények.
Az alapkérdésre, hogy lehet-e az emberi agyhoz mérhető gépet készíteni, Vámos Tibor válasza az, hogy nem. Ugyanis vannak kiszámíthatatlan dolgok. Az emberi agy bonyolultsága számítástechnikai módszerekkel nem megközelíthető. Az emberi rokon- és ellenszenvek nem foghatók meg logikai alapon. Amit az ember előállít, az más, mint amit a gép. Kulcsár István megjegyzésére, hogy nemrég egy gép által „festett” képet árvereztek el, az volt a válasz, hogy Bach zenéje viszont nem imitálható.
Egyetértett a vendég azzal, hogy megoldást kell találni azoknak az embereknek a sorsára, akik csak egyszerűbb munkára alkalmasak, de helyüket a gépek átveszik. Ez se új probléma szerinte, hiszen, ha nagyon fájdalmas folyamatokkal is, de meg lehetett találni a valaha a társadalom 90%-át kitevő parasztság helyét. Már rég kialakult az a hatalmas szolgáltató- és szórakoztatóipar, amely éppen a több szabadidő eltöltésére jött létre. De tény, hogy a nyomorgó, kvalifikált munkára képtelen emberek a populizmus táptalaját jelentik. Erre egyetlen megoldás van: sokkal több pénzt és figyelmet kellene fordítani az óvodákra és iskolákra, az azokban dolgozó pedagógusok képzésére és megbecsülésére, mert hosszú távon ez szüntetheti meg a problémát. Nem lenne ez elviselhetetlen teher, mert lenne honnan elvenni a pénzt – és itt említett néhány példát a pénzkidobásra. Az iskolának nem a pillanatok alatt elavuló ismereteket kell megtanítania, hanem a tanulás, a gondolkodás, az együttműködés képességét.Szóba került az akadémiai kutatóintézetek körüli vita. Vámos Tibor szerint káros a mindent centralizálni akaró politika, az egyforma gondolkodásra törekvés. A tudományban sokszínűségre van szükség, és nem baj, ha párhuzamosan dolgoznak műhelyek hasonló témákon. Az egyenirányítás a demokrácia, a szabad gondolkodás ellen irányul, amit az egyetemi kancellári rendszer is mutat. Megéltünk már több olyan rendszert, amely mindent központilag, államilag akart intézni. Megbuktak. Ez is meg fog, de nem tudhatjuk, mikor – mondta Vámos Tibor.
Hát optimistább nem lettem – mondta kifelé menet egy kolléga. De jó volt hallani egy okos ember véleményét.
Domány András
(Címlapfotó: mta.hu / Szigeti Tamás)
