Alan Rusbridger, aki 1995 és 2015 között volt a Guardian főszerkesztője, önkritikus könyvet írt az újságírás válságáról. A 444 cikke. Részlet Bede Márton írásából:
„(…) Rusbridger személyes emlékeivel támasztja alá, hogy az 1990-es években mennyire más volt újságírónak vagy főszerkesztőnek lenni, mint ma. Akkor még a szakma összetartott, ő is eljárt néha berúgni a rivális lapok vezetőivel, hiába gondoltak egészen mást a világról és arról, hogy mit kell egy újságnak megírnia.
Annak, hogy ennek a hátbaveregetős hangulatnak Nagy-Britanniában vége lett, Rusbridger az egyik legfőbb felelőse – ahogy azt maga is bevallja. A Guardianban jelent meg 2009-ben Nick Davies tollából az a hatalmas hatású oknyomozó anyag, amely feltárta, hogy a világ legbefolyásosabb médiavállalkozója, Rupert Murdoch brit bulvárlapjai milyen elképesztően sötét és törvénytelen módszerekkel, például telefonos postafiókok meghackelésével gyűjtögették saját szaftos bulvársztorijaikat. (…)
Az internet felemelkedése óta eltelt két, a hagyományos sajtót fáradhatatlanul romboló évtized után lehet, hogy már nem is létezik olyan üzleti modell, amiben a „komoly” újságírás működőképes lehet. Ugyanakkor a cikk szerint soha nem volt még akkora szükség az újságírásra, aminek legmagasztosabb feladata az igazság szétválasztása a hazugságtól. (…)”
(Címlapkép forrása: TheGuardian.com)
Mi történt a hírekkel?
