A Nők Lapja egykori főszerkesztője augusztusban lett volna 99 éves. Több mint hat évtizeden át volt a MÚOSZ tagja, a szövetség Aranytollal, majd Vastollal is elismerte életművét.
Részlet Sebes György nekrológjából:
„Jellemző módon Egy milliomos emlékiratai címmel írt könyvet arról a több mint harminc évről, amit a Nők Lapjánál töltött. A milliomosság nem pénzt jelentett, hanem számára sokkal többet. Az ő irányításával haladta meg – és aztán tartotta jó sokáig – az újság a több mint egymilliós példányszámot. Mégsem maradhatott főszerkesztő, 1987-ben nyugdíjba küldték. Utóbb azt mesélte, talán addigra elégelték meg, hogy nem fogadott el minden felülről jövő ukázt és a véleményét nyíltan ki is mondta. Nem kevés iróniával, mégis sok szeretettel beszélt azokról az évekről. S arról is, hogy 1957-ben a pártközpontból küldték a laphoz és sok időbe telt, amíg elfogadtatta a munkatársaival, hogy „mégsem vagyok olyan istenverte begyepesedett agyú ember, mint amilyennek hittek”. Baloldali volt, de szabadon gondolkodott. Nyilván azért is, mert sok megpróbáltatás érte. Túlélte Auschwitzot, majd azt is, hogy a csehországi Terezinbe került, ahol szabályosan éhhalálra ítélték. A Népszavában jelent meg első verse – 1943-ban –, és egyik utolsó interjúja, négy éve.”
(Címlapkép forrrása: Vajda József / Népszava)
Elhunyt Németi Irén
