Az Európa Tanács (ET) emberi jogi biztosának írása (Varga Péter fordításában) megjelent a Népszava Szép Szó mellékletében, 2018. április 28-án.
„Daphne Caruana Galizia és Ján Kuciak tényfeltáró újságírók brutális meggyilkolása tragikus módon jelzi, hogy Európa veszélyes hely az újságírók számára. Nem csak a sajtó, hanem demokráciáink jövőjére is hatással van, hogy az európai államok hogyan viszonyulnak ezekhez a gyilkosságokhoz.
A rendelkezésre álló adatok vizsgálata segít megérteni a helyzet komolyságát. Csupán az elmúlt tizenkét hónapban hat újságírót öltek meg, felüket az Európai Unióban. 1990 óta több mint 150 – kéthavonként egy – újságíró vált gyilkosság áldozatává a kontinensen. Néhányan háborúkból tudósítottak, de a többségüket akkor érte a halál, amikor azokba a sötét sarkokba próbáltak bevilágítani, ahol összeér a korrupció a bűn és a politika. Többen folyamodtak közülük rendőri védelemért, de az állami hatóságok figyelmen kívül hagyták kéréseiket.
A gyilkosságok az újságírók elhallgattatásának végső, leglátványosabb módját jelenítik meg, de emellett más, kevésbé feltűnő fenyegetések is veszélyeztetik az európai újságírók szabadságát és biztonságát. A Cenzúra Index (Index on Censorship) és az Európai Újságírók Szövetsége (European Federation of Journalists) által nemrég közzétett jelentésből kiderül: 2017-ben 220 újságírót tartóztattak le vagy tartottak fogva, és több mint ezer esetben korlátozták a sajtószabadságot, gyakran az állami szervek közreműködésével. 2015 óta az Európa Tanács több mint 160 esetben kapott jelzést újságírók elleni támadásról, zaklatásról és megfélemlítésről. Egy 2017-es vizsgálat szerint a problémákat elkerülendő sok újságíró öncenzúrát gyakorol.
A toxikus légkör megmérgezi a demokráciát. Az újságírók elleni támadások – legyen szó kiemelkedő tényfeltáró riporterekről, vagy függő helyzetben lévő szabadúszókról – mindig túlmutatnak az egyedi eseteken: mindannyiunkat érintik. Ha az újságírók nem dolgozhatnak szabadon és biztonságban, nehezebbé válik az emberi jogok megsértése, a korrupció és a hatalommal való visszaélés eseteinek feltárása. A társadalomhoz nem jut el mindaz az információ, ami ahhoz szükséges, hogy aktívan részt vehessen a döntési folyamatokban. És ez az antidemokratikus erők előretörésének kedvez. (…) Sajnálatos módon az európai államok túl gyakran mulasztanak e téren. (…)”
„Három olyan lépést látok, amelyeket az államoknak a közeljövőben meg lehet, illetve meg kell tenniük.
Először is: biztosítsanak védelmet. A rendőrségnek és rendfenntartó szerveknek komolyan kell venniük az újságírókat ért fenyegetéseket, és ha kell, megfelelő védelmet kell biztosítaniuk számukra. Több országnak alapos ismeretei vannak arról, hogyan kell hatékony rendőri védelmet nyújtani, ezeket megoszthatják a többiekkel. Az újságírók ellen elkövetett bűncselekmények esetében az egyes államok széleskörűen együttműködhetnek nemzetközi intézményekkel, újságíró szervezetekkel és független megfigyelőkkel. Ez segítségükre lehet abban, hogy már a korai stádiumban megvédjék az újságírókat.
Másodszor: véget kell vetni a büntetlenségnek. A rendőrségeknek és az igazságszolgáltatásnak képesnek kell lennie az újságírók ellen elkövetett összes bűncselekmény kivizsgálására és az elkövetők megbüntetésére; azokban esetekben is, amelyekben állami szereplők érintettek. Ez jól képzett és hatásosan működő rendőri erőt kíván, továbbá valóban független bíróságokat, amelyek mentesek a politikai befolyástól és akár a legmagasabb állami körökkel szemben is képesek eljárni.
Harmadszor: meg kell változtatni a törvényalkotást. A törvényhozóknak olyan jogszabályokat kell hozniuk, amelyek védelmet nyújtanak az újságíróknak és megóvják őket a jogtalan nyomásgyakorlásoktól. Teljesen dekriminalizálni kell a rágalmazás és becsületsértés jogállásait: az újságírókkal szemben csak arányos, polgárjogi szankciókat szabad alkalmazni, azokat viszont büntetni kell, akik a becsületsértési pereket az újságírók elhallgattatására használnák. A dezinformációval, terrorizmussal vagy biztonsági kérdésekkel foglalkozó törvények nem korlátozhatják az újságírók szabadságát és biztonságát.
Ha megvan a politikai akarat, ezek az intézkedések nem elérhetetlenek. De itt a probléma gyökere. Jó esetben a politikusokat egyszerűen csak hidegen hagyják az újságírók elleni fenyegetések. Rosszabb esetben felbujtóként lépnek fel, és szítják a sajtó iránti bizalmatlanságot. Meg kell változnia az ellenséges hozzáállásnak, a politikusoknak védenie, nem pedig temetnie kell a sajtószabadságot.
Daphne Caruana Galizia, Ján Kuciak és sok más újságíró meggyilkolása nem az elkerülhetetlen végzetnek volt köszönhető, hanem annak, hogy az állami intézmények strukturálisan képtelenek voltak megvédeni őket. Ez a helyzet nemcsak az újságírókat, hanem a demokráciát is veszélyezteti. Itt az ideje, hogy az államok ezt felismerjék, és szavatolják az újságírók és más médiaszereplők biztonságát.”
Strasbourg, 2018. április 26.
(A szöveg és a címlapkép forrása: Népszava)
Dunja Mijatović: Európa kötelessége az újságírók védelme
