Nagy László történész professzor volt a MÚOSZ Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztályának vendége a Sajtóházban, március 7-én. A Jean Monet-díjas egyetemi tanárral „Magyarország és az arab világ 1947-1989” című könyvéről beszélgetett Koroncz Ágnes, de aktuálpolitikai témákról is szó esett.
Nagy László, a Szegedi Tudományegyetem Újkori Egyetemes Történeti és Mediterrán Tanulmányok Tanszékének nyugdíjas tanszékvezető professzora, jelenleg is tanára. Évtizedek óta kutatja az arab országok, Európa és az arab világ, valamint a magyar-arab kapcsolatok történetét. Több száz publikációt jelentetett meg e témakörben, és a magyar-arab viszonyról a legteljesebb képet a néhány hónapja megjelent könyve nyújtja.
Hatalmas, több évtizedes kutató munka eredménye ez a mű. Nyolc magyar és külföldi levéltárban kutatott, ahol rengeteg anyaghoz, információhoz hozzájutott, de bizonyos témákban, mint elmondta, például az algériai háború esetében, még igen sok „nem kutatható” dossziéba botlott. Ami a magyar forrásokat illeti, itt is akadnak ilyen „nem kutatható” témák, de az is tény, hogy számos, valamikor szigorúan bizalmasnak minősített irat olvasható a könyv hatvan oldalas dokumentumgyűjteményében. Emellett több tucat magyar és francia nyelvű lap évfolyamait böngészte át, és ennek kapcsán J. Nagy László kiemelte a korabeli magyar sajtóban megjelent cikkek, riportok, elemzések, tudósítások hitelességét, nem egy esetben ezeknek az anyagoknak a hézagpótló forrás-értékét a kutató számára.
A könyv negyven esztendőt ölel fel, és a szerző ezen belül korszakhatárokat fogalmazott meg. Az első 1947-től 1956 októberéig tartott és ezt az időszakot a kapcsolatok kiépülése jellemezte. Két anekdotikus történetet is elmesélt a kutató. Az egyik a magyar aranycsapat egy hónapos diadalmenete Egyiptomban, labdarúgóink ottani népszerűsége vezetett ahhoz, hogy létrehozták az észak-afrikai országban az Ifjúsági és Sportminisztériumot. A másik a Budapestről, a MÚOSZ székháza közeléből sugárzott arab nyelvű adások története, amely a mai napig kommunikációs tananyag Algériában, ugyanis a Magyarországról sugárzott hírekből értesülhetett az arab világ az eseményekről. A kapcsolatok kulcsfontosságú éve volt 1956, ami fordulópontot jelentett nem csak Egyiptom és Magyarország, hanem az arab-magyar kapcsolatok történetében is. Ezt a Nasszer köztársasági elnök haláláig, 1970-ig tartó időszakot a kapcsolatok arany korának nevezte J. Nagy László. A nyolcvanas évekről pedig elmondta, hogy a korábbi magyar politikai, ideológiai törekvésekkel szemben már a gazdasági, kereskedelmi törekvések felerősödése, a „dollárszerzés” szándéka jellemezte. A nyugati világgal szemben fennálló magyar külkereskedelmi mérleghiányt az arab világba irányuló exportunk csaknem kiegyenlítette – mutatott rá a szerző.
A professzor beszélt arról is, hogy a magyar külpolitikának volt bizonyos mozgástere, Moszkva korántsem gyakorolt olyan direkt befolyást, mint azt ma sokan gondolják. Magyarország nagy tekintélynek örvendett, az arab térségben, megbízható tárgyalópartnernek tekintették, és ebben nagyban közrejátszott a helyi kultúrákban jártas magyar diplomaták felkészültsége, nyelvismerete, profizmusa, őszinte szókimondása, és az, hogy nem képviseltek olyan merev ideológiai álláspontot, mint több akkori szocialista ország diplomatái.
J. Nagy László elmondta: a rendszerváltozást megsínylették a magyar-arab kapcsolatok, amelyek jelentős piacvesztéssel jártak.
Az utóbbi években meghirdetett magyar keleti nyitás, az előadó véleménye szerint, önmagában nem rossz ötlet, de ezt nagyobb szakértelemmel, alaposan kellett volna előkészíteni; több odafigyeléssel jobban ki lehetett volna aknázni a kapcsolatokban rejlő lehetőségeket. Véleménye szerint segítene, ha Magyarország rákapcsolódna az Európai Unió mediterrán politikájára, mert egyedül nem sokra megy a térségben. Nagyobb figyelmet kellene fordítani a kulturális kapcsolatokra, egymás jobb megismerésére is. Ezzel összefüggésben kiemelte a Stipendium Hungaricum fontosságát, melynek keretében több száz ösztöndíjast fogad Magyarország az arab országokból.
J. Nagy László végezetül arról is beszélt, hogy a térség országai az I. világháború óta a befolyási övezetekért folyó harcok kárvallottjai. A második világháború után az angol, francia, szovjet, amerikai nagyhatalmi törekvéseket élték meg. Most az amerikai, orosz szembenállást szenvedik. Döntő jelentőségű konfliktusforrás a kőolaj. A kiéleződött ellentétek között említette a kutató Izrael és a palesztinok kérdését, valamint a regionális hatalmak, például a Szaúd-Arábia és Irán közti befolyási rivalizálást.
A beszélgetés második részében J. Nagy László professzor a kollégák kérdéseire válaszolt, érintve többek között a menekültválságot. Elmondta, hogy a menekültek elvándorlása az anyaországoknak is óriási probléma. Ami pedig a menekültek befogadását elutasító magyar politikát illeti, az arab országokban nem értik, miért kell nálunk a „gyűlölet kultúráját” terjeszteni. A kurdok helyzetét elemezve úgy vélekedett, hogy kurd állam létrehozására nincs esély. Az iszlámmal kapcsolatos kérdésekre válaszolva pedig kifejtette, hogy globálisan az iszlamizáció kifulladóban van, mert nem nyújt igazi alternatívát.
K. Á.
Az arab világban sem értik, mi folyik nálunk
