Néhány héttel ezelőtt vitasorozatot kezdeményeztek az Indexen megjelent véleménycikkükkel a propagandamédiáról a TASZ munkatársai. Arról írtak, hogy a kormányzati propagandamédia nem az ellenőre a hatalomnak, hanem az eszköze. A sajtószabadság funkciója viszont nem az, hogy a kormányzatnak és a kormányzat érdekében eljáróknak nyújtson védelmet, hanem épp ellenkezőleg, mindenki másnak, velük szemben. Ebből viszont az következik, hogy a propagandamédiát nem kezelhetjük úgy, mint a sajtószabadság alanyát. Ennek pedig ki kell hatnia arra, hogy milyen kötelezettségei vannak a hatalmon lévőknek és az ellenzéki pártoknak a sajtó és a sajtónak látszó kormánypropaganda irányában.
Kormánypropaganda vs. független sajtó
A vitát kezdeményező Társaság a Szabadságjogokért cikke szerint a kormánypropaganda nem tudja betölteni a sajtó alkotmányos szerepét, ezért a jogi megítélése is különböző.
Elsőként Koltay András, a Médiatanács tagja reakcióját közölte az Index. Szerinte a sajtószabadság nem csak a demokrácia szolgálatát jelenti, sőt, ha mást nem jelenthet, nincs is sajtószabadság.
A jogszociológus Fleck Zoltán amellett érvelt, hogy a kormánypropaganda a hatalom megtartása érdekében, annak pénzéből működik – külsőre olyan, mint a sajtó, de éppen a lényege hiányzik.
Bátorfy Attila médiakutató arról írt, hogy a szólás- és sajtószabadság csak akkor érvényesül maradéktalanul, ha a különböző tartalmak ugyanakkora eséllyel jutnak el mindenkihez, tehát a médiában tisztességes piaci verseny érvényesül. Csakhogy a piacot eltorzítja az állami beavatkozás, a médiahatóság pedig asszisztál ehhez.
A szintén médiakutató Urbán Ágnes szerint az állam a finanszírozás mellett jogszabályokkal is támogatja a kormánypárti médiateret, holott a beavatkozásra se piaci igény, se legitim indok nincs, a médiahatóság pedig segédkezik torz viszonyok konzerválásában. Urbán úgy véli, aki elfogadja, hogy a kormány médiapolitikája a szólásszabadság alkotmányos védelméről szól, saját magát csapja be.
Szabó Máté Dániel vitazáró cikke ide kattintva olvasható.
