Az elmúlt években az Egyesült Államok számos alkalommal felszólalt a sajtószabadság terén Magyarországon mutatkozó negatív tendenciákról. Sajnálatos módon, ezek a negatív tendenciák folytatódnak – jelentette ki a MÚOSZ vendégeként, a Sajtóházban tartott keddi beszédében David J. Kostelancik, az Egyesült Államok Budapesti Nagykövetségének ideiglenes ügyvivője.
A teltházas rendezvényen Hargitai Miklós, a MÚOSZ elnöke köszöntötte a résztvevőket. Bevezetőjében elmondta: furcsa érzés magyar újságíróként, 27 évvel a rendszerváltás után azt látni, hogy kínai újságíró kollégák hüledeznek a magyar sajtó helyzetén. Mint fogalmazott: a kormányzat felosztja az újságírókat jókra és rosszakra: a jók azok, akik nem kérdeznek és nem kritizálnak, a rosszak pedig azok, akik tisztességgel végzik az újságírói hivatásukat. Ez utóbbiakat nem hívják a kormányzati sajtótájékoztatókra, vagy ha kérdést tesznek fel, akkor arra a választ az állami hírügynökségen keresztül szivárogtatja ki a kormányzat. Ez pedig törvénytelen és alkotmányellenes.
Hosszasan beszélt a politika és a média viszonyáról David J. Kostelancik. Az Egyesült Államok Budapesti Nagykövetségének ideiglenes ügyvivője – Kelet-Európa-szakértő – hangsúlyozta: a sajtó szabadsága nem azt jelenti, hogy a sajtó működését nem szabad kritizálnia akár a kormánynak is. Trump elnök e téren például igazán nem szégyellős. Egy dolog viszont nagyon fontos: a demokratikus kormányoknak nem szabad megpróbálniuk elhallgattatni a bírálóikat. Ez olyan örök kísértés a politika számára, amely több formában is megjelenhet: lehet jogszabályokkal való korlátozás, a média kizárólagos ellenőrzése, nyomásgyakorlás a hirdetőkre, lehetnek kormányzati kísérletek a hirdetési piac manipulálásra, és ilyen például az újságírók leplezetlen fenyegetése vagy megfélemlítése.
David J. Kostelancik felhívta a figyelmet az elmúlt hónapok magyarországi történéseire. Mint mondta: a kormány szövetségesei fokozatosan átvették az ellenőrzést és a befolyást a médiapiac felett, anélkül, hogy a monopóliumok létrejöttét megakadályozni hivatott szabályozó testület kifogást emelt volna ez ellen. A közelmúltban a kormányzatot támogató személyekhez kötődő vállalatok megszerezték az ellenőrzést az utolsó, még megmaradt független megyei lapok felett.
Az ideiglenes ügyvivő elmondta: azok az újságírók, akik ezeknél a médiumoknál dolgoznak vagy dolgoztak, úgy tájékoztatták a követséget, hogy az új tulajdonosok diktálta szerkesztőségi irányvonalat kell követniük, és nem lehet kormánykritikus cikkeket megjelentetniük.
A kormányzat ezen túl jelentős állami hirdetést csatornáz a baráti médiatulajdonosokhoz, miközben a független médiumok szinte semennyi állami hirdetéshez sem jutnak. Azt halljuk, hogy magánvállalkozásokkal közlik, ne hirdessenek a független médiumokban, ellenkező esetben retorziókra számíthatnak – sorolta a sajtó szabad működését negatívan érintő folyamatokat az amerikai ügyvivő, aki a közelmúlt egyik riasztó fejleményének nevezte azt, hogy egyes, a kormányhoz szorosan kötődő médiumok egy listát jelentettek meg olyan újságírókról, akik szerintük fenyegetést jelentenek Magyarországra nézve. Ez veszélyes gyakorlat az újságírók szempontjából, és a szabad, független újságírás szempontjából is – szögezte le David J. Kostelancik, hozzátéve, hogy az Egyesült Államok egyértelműen elítél minden, újságírók megfélemlítésére vagy elhallgattatására tett kísérletet.
Vannak még itt független és ellenzéki médiumok, amelyek tág szerkesztőségi szabadsággal tudják végezni újságírói hivatásukat. Ez jó dolog. Számuk azonban egyre fogy, és olyan kihívásokkal kell szembenézniük a hirdetési piacon, melyekkel a kormányzati médiumoknak nem. Nyomásgyakorlással és megfélemlítéssel szembesülnek. Ennek következtében egyre kevesebb magyar találkozhat komoly vitákkal és nézetütköztetésekkel a médiában, pedig ezek nagyon fontosak, sőt, alapvetőek egy képviseleti demokráciában. Hogyan fejezhetik ki az emberek értelmesen az akaratukat, ha csak egy nézőpontról tudnak? – tette fel a kérdést az ügyvivő, hangsúlyozva, hogy „a sajtószabadság megvédése közös és szent kötelességünk, olyan életbevágó, el nem múló imperatívusz, melyet gyakorolni és értékelni kell az én hazámban, itt Magyarországon és minden országban, mely magáénak vallja a szabadságot és a demokráciát.”
David J. Kostelancik beszéde teljes egészében ide kattintva olvasható.
