Zene a karikatúrában – ezzel a címmel nyílt kiállítás a Zene Világnapja alkalmából a Virányosi Közösségi Ház és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Magyar Karikatúraművészeti Szakosztálya közös szervezésében. A tárlatot 2017. október 1-jén, vasárnap 16 órakor Faragó Laura énekművész nyitotta meg a Virányosi Közösségi Házban (1125 Budapest, Szarvas Gábor út 8/c). A kiállítás 2017. október 31-ig megtekinthető előzetes telefonos egyeztetés után. Telefon: +36 1 200 8713.
Faragó Laura Magyar Örökség–díjas énekművész megnyitóbeszéde (elhangzott 2017. október 1-jén a Virányosi Közösségi Házban):
Yehudi Menuhin 1975-ben javasolta, hogy október 1-én tartsák a zene világnapját. Legyen ez a nap, amelynek főszereplője a zene!
Menuhint 1969-ben titkos szavazással az UNESCO Nemzetközi Zenetanácsának elnökévé választották, és a későbbiekben többször is elnyerte ezt a címet. Yehudi Menuhin, korának legelső hegedűművésze, a zene több stílusát is kedvelte; több jazzfelvételt készített híres jazzmuzsikusokkal, és együtt zenélt a kelet zenéje által ismert, híres indiai Ravi Sankhar szitárművésszel is. Menuhin tanítványai közé tartozott a magyar Erdélyi Csaba brácsaművész. Bartók Bélát különösen tisztelte. Bartók, Menuhin fölkérésére írta a Szonáta szólóhegedűre című művét, amelyet ő mutatott be 1944-ben New York közönségének.
Idézet a zene világnapját javasló Menuhin-beszédből:
„Arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle eseményt ezen a napon. Örülnék, ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főleg mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói.”
Menuhin a sokféleséget preferálta, így kerülhetett sor a mai kiállításra is a Virányosi Művelődési Házban, a zene világnapján.
A karikatúra olyan, mintha a karika és a túra összetételéből állna, bár a jelentéséből sejthető, hogy nem erről van szó. Aki beszél idegen nyelveken, annak feltűnik, hogy más nyelvekben is létezik hasonló szó.
De a kisördög nem alszik bennem, úgyhogy a karika szó több tucat jelentéséből fölsorolnék párat, hogy megállhassak a hatodiknál – és közelebb kerüljünk témánkhoz, a karikatúrához!
A karika:
1. Szabályos kör alakú tárgy. Karika van a bika orrában.
2. Kör alakú szelet. Az asszony karikára vágja a kolbászt.
3. Füstalakzat. A dohányzó ember kerek szájjal kibocsátott és körszerű alakzatot öltő füstje. A pipázó nagypapa karikát ereget.
4. Gyűrű alakú fényes alakzat – mint a látóidegek csalóka játéka. Látni vélt káprázat.
5. Szem körüli folt. Kimerültség, szenvedés vagy betegség következtében támadt bemélyedés. Folt a szem körül vagy alatt.
6. Göndör hajfürt, ami gyűrűben kunkorodik. Népi elnevezése: huncutka.
És máris közelebb kerültünk a kontyból kibúvó, copfba be nem illeszthető női hajfürt, azaz a huncutka által, mai témánkhoz!
A karikatúra gúnyos mű. Görög szó, jelentése: gúnyrajz, jellegrajz, torzalak, torzítás, torzkép, torzrajz, túlzás.
Karikatúra a művészetben: A jellemző vonásokat tréfásan eltúlzó torzkép, gúnyrajz, ilyen jellegű rövid írás.
Olaszul a caricare túlzást jelent. A magyar nyelvben a 19. század közepén bukkan fel a karikíroz azaz túloz kifejezés, amely a német karikíren átvétele.
Összegezvén tehát: a karikatúra olyan humoros vagy gúnyos célú képi ábrázolás, főként rajz vagy lenyomat, amely egy ember jellegzetes vonásait vagy valamilyen jelenetet szándékosan túlzó módon, torzítva mutat be. Célja az ártatlan nevettetésen és szórakoztatáson túl a figyelmeztetés vagy bírálat. Magyarországra a karikatúra legelőször a vicclapokon keresztül került a nagyközönség elé.
A zenében a karikatúra a XX. században kapott konkrét megvalósulást, melyre a legkitűnőbb példa Bartók: Két portré című műve. A „Két arckép zenekarra” címet is viselő darab két tételes. Egy ideális – Egy torz. (Op.5) Bemutatója 1911-ben volt.
Bartók a két egyazon motívumot más-más karakterre alkalmazza, amely a zeneművészetben nem teljesen új ötlet: Hector Berlioz és Liszt Ferenc már megtalálták az egyazon dallamban rejlő ellentétes tartalom kifejezését: hogy ugyanazon melódiával jellemezzék az ideálisat és a torzat.
De a zene nemcsak melódiából áll. A kifejezőerő nemcsak a dallamban rejlik! „Kezdetben vala a ritmus” – ez is Bartók egyik jelszava! Bartók a Két portré művében ugyanarra a kezdő dallamsorra építi föl (d-fisz-a-cisz) mindkét tételt, de a torz arcképben ugyanezt a dallamot fordított értelemmel tolmácsolja: a groteszk elemet éppúgy megtaláljuk benne, mint a démonit.
A népköltészetben a karikatúra a legősibb kifejezésmódok egyike. Megtalálható a népmeséktől kezdve a legújabb népi anekdotákig. Az egyik legújabbat Lázár Ervintől idézem: „Valóban hozzátartozott az egyszerű emberek világához, hogy nagyon jókedvűen és humorosan – néha ugye fájt is a dolog! –, de mégiscsak megbírálták a másikat! Gyakran ragadványneveket adtak egymásnak az emberek, hogy megkülönböztessék például az egyik Kisst a másiktól! Egyik nagybátyámat, akinek nem nőtt ki a bajusza – szegénynek nagy gondja volt ez, örökké kenegette –, úgy hívták, hogy Bőrbajszú Kiss József. Zseniális találat. Tehát mindig ugratták egymást, jó alkalom adódott erre, amikor kocsival együtt mentek dolgozni… Mert az élet könnyebben volt elviselhető azzal a humorral, amely bőséggel élt és virágzott minálunk!” (Faragó Laura: Szülőföldem – Zengő anyanyelvem c. könyv, 10. old.)
Gratulálok a kiállításhoz, és szívből kívánom, hogy a humor – amely életünk egyik éltetője – továbbra is vidámítsa Virányost!
A kiállítás megnyitójának meghívója ide kattintva letölthető (pdf)
