A MÚOSZ Karikatúraművészeti Szakosztályának tagja, Dluhopolszky László vezetésével idén nyáron a Lakitelki Népfőiskolán rendezték meg az immár hagyományos Karikatúratábort. A tábor végén „Lakiszelep” címmel nyílt kiállítás az alkotók munkáiból.
Humoros, mókás poénok, nevetés – ezek a szavak jutnak eszünkbe, ha egy karikaturistáról beszélünk. Ám egy karikatúrarajzoló munkája sokkal többről szól. A rajzolás tehetsége mellett magas fokú műveltségre és tájékozottságra van szükség ahhoz, hogy egy vicces szituációt valaki úgy jelenítsen meg, hogy az ne csak megnevettessen, hanem szóljon is valamiről.
Dolgozva nyaralunk, és nyaralva dolgozunk – mondta a június 25 és július 2. között megrendezett tábor kapcsán Dluhopolszky László, majd hozzátette, hogy a hosszú múltra visszatekintő ismeretség Lezsák Sándorral arra késztette, hogy felkeresse, és arra kérje, hogy ezentúl a Lakiteleki Népfőiskolán folytassák a Karikatúra tábort. Így aztán Lakitelek adott otthont a karikatúristák alkotótáborának, melynek végén „Lakiszelep” címmel nyílt kiállítás az alkotók munkáiból. Kieresztjük a szelepet és lerajzoljuk azt, ami belénk szorult az év folyamán. Ezért is választottuk ezt a címet – mondta Dluhopolszky László.
A társaságot a karikatúra tartja össze, és az az igény, hogy minőségi karikatúrát adjanak ki a kezükből.
Csikós György, kecskeméti művész a szituációs karikatúra műfaját műveli. Szerinte a karikatúra maga akar megszületni, amelyet nem lehet kierőszakolni.
Ha van egy adomány az ember kezében, érdemes használni és élni vele – vallja Nagy László, dabasi karikaturista, aki tanítóként az óráin szívesen vezeti be a gyermekeket a karikatúra világába. Egyszer-egyszer egymást lerajzolva jót mosolyognak alkotásaikon, és így a rajzóra máris szerethetőbbé válik számukra.
Gaál Tibor porcelánfestőként kezdte pályáját, majd csatlakozott a karikatúraművészethez és sajtógrafikus lett. Elmondása szerint a „nagy magyarokat” szereti lerajzolni, bár a témák nála az utcán hevernek. Budapest utcáit járva néha egy hang, vagy egy megpillantott jelenet egészen különleges alkotásokra készteti.
Kovács István, művésznevén Mr. Tubus, alkotásaiban tubusokkal fejez ki emberi szituációkat. A kezdetben festményein valósította meg gondolatait, később Dluhopolszky László ösztönzésére átalakította néhány művét, ezáltal alakult karikatúrává a „tubus világ” egy része.
Koós Péter művésznevén Pieronymus Kosch, több mint 50 éve fest. Pályája során volt könyvillusztrátor, reklámgrafikus, díszletfestő, grafikus. Szinte a rajzolás minden területén tevékenykedett. Kollégái szerint világszínvonalú alkotásokat készít. Elköteleződése a művészet iránt abban is látszik, hogy 4 gyermeke közül 3 lánya is művész lett.
Lugosi Károly 35 éve dolgozik mozdulattervezőként. A Magyarországon képernyőre kerülő rajzfilmek készítésében nagy szerepet játszik. Ez az aprólékos, figyelmet és kreativitást igénylő munka megjelenik a karikatúráiban is, hiszen egy ideje a karikatúra műfaja is megbabonázta. Így munkája mellett szabadidejében karikatúrákat rajzol.
Takács Krisztián párkányi karikatúra rajzoló jelenlétével határon átnyúlóvá vált az alkotótábor. A felvidékről érkezett fiatal portré karikatúrista alkotásai a megszólalásig hasonlítanak az olajfestményekre. Noha vannak már olyan grafikai programok, amelyek hasonló módon kezelik a virtuális ecsetet, mint egy igazi festő, ám Takács Krisztián kollégái szerint az ő saját számítógépes grafikai módszere is lehetővé teszi képeinek ilyen fajta ábrázolását.
Török Tivadar, művésznevén Titi, úgy gondolja, hogy a karikatúra tükröt tart, nem torzít. Egy karikatúra rajzoló eltúlozza azt, amit lát – mondta a művész, majd hozzátette, hogy ő maga minden alkotás elkészítése előtt izgul. Ám amikor munkához lát, feledésbe merül a lámpaláz és lassan kibontakoznak a belülről fakadó ötletek úgy, hogy szinte nehéz abbahagyni.
A Népfőiskolán megrendezett alkotótáborban olyan kiváló karikatúraművészek művészek dolgoztak együtt, akik különböző irányokból érkezve ugyan, de világszínvonalú alkotásaikkal egy közös kiállításban mutatták meg azt, hogy ők hogyan látják a világot azon az úgy nevezett „görbe tükrön” keresztül. Mindegyikük egyéniség, egymástól eltérő módon fejezik ki véleményüket. Alkotásaiknak köszönhetően a közönség a kiállítást megtekintve belepillanthatott a karikatúra műfajába.
Lejegyezte: Lizik-Varga Katalin kulturális újságíró, Lakitelek Népfőiskola
