Meglepődtem. Már jóval a kezdés előtt ott volt. Szólt a zene. Bambuszfuvola, tibeti kürt, a körtánchoz való muzsika. Peregtek a vetítőn az autentikus tibeti képek. Sári László, a szép emlékű Magyar Rádió dramaturgja, József Attila díjas író, költő, műfordító, tibetológus sorra vette elő és rakosgatta a beszélgetéshez illő relikviákat: a tibeti templomi zászlót, a rizspapírra festett tekercsképeket, a tokjába zárt „kukrit”, meg az istenek kisebb-nagyobb villámvarázsló eszközeit. Kertész Zsuzsa – vagy ahogy a közkedvelt rádió- és tévébemondót hívtuk Zsuzsi – is kitette asztalkájára a „szezámmagos pogácsát”, és maga kötötte „szalmakutyát”. Bizonyára ezeknek is van-lesz üzenete.
És elkezdődött az Aranytollasok programja.
Egy hangulatos, Lin-Csi apát és tanítványa között folyó, a sajátos keleti filozófiát illusztráló párbeszéd felolvasása után – vajon tudjuk- e, hogy valójában kik is vagyunk? – a világ legtermészetesebb hangján megkérdezte vendégét Zsuzsa – TE ki vagy, Sári László?
Hosszú, de hibátlan mondatok következtek a reggeli morcos ébredésről, a mindig jéghideg, kenhetetlen vajról és a morzsáira hulló kenyérről. A hétköznapi semmiről, a csendes valóságról, ami olyan egyszerű, mint egy szezámmagos pogácsa. Buddhák és a pátriárkák minden tanításán is túlmutat. A hallgatóság türelmesen várta, mikor és miként jut el egy szemérmes, nehezen kinyíló ember önmagához. Ahhoz a romantikára vágyó kisfiúhoz, akinek az ázsiai tengereken hajózó édesapja történetei, ajándékai, no meg a haza-haza látogató társainak meséi álmainak netovábbjai lettek, és elindították őt is a nagy útra . Kezdetben a könyvekhez, később Tibet felé. Kiderült, hogyan született meg egy rejtőzködő lélekből Su-la-ce, azaz Sári Laci. Zsuzsi kikerülhetetlen kérdései nyomán be kellett vallania – kis félmosoly kíséretében –, hogy kínaiul a su azt jelenti írás (magyarul megfordítva: sári), a la azt, hogy vonalat húzni ecsettel, a ce pedig, szóval az a ci, – vagyis: Írás Laci, mestere az írásnak.
Igen ám, de aki arra adta a fejét, hogy nem tartja meg magának azt a tudást, melyet a keleti filozófiából, költészetből, irodalomból szerzett, hanem átplántálja ezt a világlátást, életérzést, sőt az európai kultúrától máig idegen halálnyugalmat, az nem tehet mást, csalóvá kell válnia! A Nyugaton élő embereknek nem lehet vége-hossza nincs történeteket mesélni. Sok apró, nagyon is földön járó gondolatra vevők csupán. És Sári László döntött. Ha ez kell nektek, hát nesztek! Azonban egyre gyarapodó olvasótáborának nem tárulkozott ki rögtön, hiszen melyik csaló vall első szóra szint?! Kell némi rejtelmes homály és titokzatosság… egy Su-la-ce, aki Lin-csi apát Huo-to folyó parti kolostorában, novíciusként, reggelente hallgatta a bölcs elmélkedéseket.
Lin-Csi apát – mint megtudtuk – valóban létezett Kínában a 8. században, és halála után két tanítványa gyűjtötte össze legfontosabb tanításait. A vele járó legenda az, hogy Su-la-ce is megírta történetét apátjáról, melyet csak véletlenül (?) 1992-ben fedeztek fel… A pőre igazság azonban az, hogy Sári László a sosem élt Su-la-ce szerzetes személyiségét kölcsönvéve írt sikerkönyveket az apát bölcs történeteiről (jól használható, bevált recept ez, nem kell miatta szégyenkezni). Ennyit az önleleplezésről.
Ezután következett egy remekbe szabott ping-pong a vendég és Kertész Zsuzsi között. No, nem a valóságban mérkőztek a felek, hanem szóban. Verseket olvasva, kinek-kinek kedvére valót, a VI. Dalai Láma szerelmes verseinek kötetéből. Annak a huszonéves , zseniálisan uralkodó, gondolkodó, kiváló külpolitikus hírében álló fiatalembernek a verseiből, aki istenkirályi trónján, ezerszobás palotája mellett, hétköznapiságában is megmutatkozott. Nagyon is a Földön, alattvalói között élt, piacra járt, kocsmázott, sűrűn látogatta a bordélyokat, saját költeményeit énekelte az éjszaka lányainak. Hátborzongatóan szépséges szerelmi költészetéből kaphattunk ízelítőt négy-négy sorban! Nagy csendben hallgattuk, ahogyan a mondás tartja, angyal szállt el a terem felett.
Szerencsére egy filmrészletre is jutott idő. Ki másról is szólhatott volna az „Élet vendége”, mint Kőrösi Csoma Sándorról? Ennek az animációval vegyített különleges alkotásnak ötletadó szövegírója természetesen Sári László volt. Európától Ázsiáig (vagy fordítva illett volna írnom?) nagy tetszést aratott, sőt díjat is hozott. Érdekes, szokatlan gondolat-futamok révén értesültünk arról, hogy milyen nagyszerű jellemű, elismert tekintély volt a film hőse. Kalandos útja során elég korán rájött, hogy eltervelt célját, a magyarok eredetét nem tárhatja fel, mivel sosem jártak arra, illetve ha talán akad is nyomuk, az csak elenyésző. Így tehát az idehaza várt csodás eredményt nem tudván produkálni, visszaküldte az Akadémiától kapott aranyakat, és a Himaláján átvezető, két biztonságos út helyett a köztudottan legnagyobb veszéllyel, a maláriával járó, mocsáron keresztül vivőt választotta. Megrendítő befejezéssel… Ki tenné ezt meg manapság?
Mesébe illő történet következett egy 19. századi nepáli királyról is, aki , miközben eszével modorával, szépségével meghódította Angliát, – úgy bánt a gurkák rettegett fegyverével, a „kukri”-val, hogy annak minden párduc áldozatául esett.
Napestig elhallgattam volna a – végre – lelepleződött Su-la-ce kollégát, azonban a pillangószárnyú idő elillant, és Kertész Zsuzsi kedves határozottsággal véget vetett a „mulatságnak”. Sári László gondolat-mandalái a dedikálásra váró könyvekben folytatódnak. Búcsúzóul jó szívvel ajánlom mindazok figyelmébe az alábbiakban egy őszintén valló csaló üzenetét , akik megengedhetik maguknak szakmánk luxusát:
” a szavakról”. A szavak kettős természetéről.
„- Híveim! Elismerem, hogy a szavak rendszere, a nyelv a legtökéletesebb emberi alkotás.Éppen ezért érzek nagy szomorúságot, amikor arra gondolok, hogy ez a legtökéletesebb is mennyire tökéletlen. Gondoljatok csak arra, mennyit vesződünk, mire feszes szavakba öltöztetjük gondolatainkat, érzéseinket…Bizony nagy szégyene az elmének, hogy bár oly régen szabja-varrja öltözetét a szavakból…
( 47. fejezet a Reggeli beszélgetések Lin-csinapát kolostorában kötetből)
…máig rongyos-foltos a ruhája. Gyakran visel koldusgúnyát előkelő társaságban is.
( 48. Fejezet)
…máig nincs jól szabott ruhája. Gyakran lötyög rajta cifra köntös egyszerű társaságban is.
Ezért, amikor a nyelv tökéletességének áldoztok, áldozzatok a tökéletlenségének is…
Ha tehetitek szerzetesek, …lessetek be a fércelt lepel résein//lessetek be a díszes lepel fodrai alá, s meséljetek róla, mit nem enged látni a világból ez a rejtélyes takaró, a nyelv.”
És mi van a ” szalmakutyákkal”?…
Kapás Irén
