Dr. Bölcskei Attila az alábbi beszéddel nyitotta meg F. Farkas Tamás kiállítását a Sajtóház Táncsics-Rát termében:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretettel köszöntöm Önöket F. Farkas Tamás barátom Geo-Coctail c. kiállításának megnyitóján.
Tamás munkásságát több mint egy évtizede kísérem figyelemmel. Ezen időszak alatt több alkalommal volt lehetőségem arra (itthon és külföldön egyaránt), hogy kiállításain a megnyitó beszédet megtartsam. Most is, mint mindig, ezt nagy megtiszteltetésnek tekintem. A felkérés azt hiszem, annak a jele, hogy F. Farkas Tamás munkásságának hatása nem marad meg a szűken vett képzőművészet keretein belül, hanem annál tágabb körben is érvényes és izgalmas. Számomra mint matematikus számára éppen úgy, mint a fizikusok, építészek, vagy akár pszichológusok számára.
A kiállítás címén merengve – Geo-Coctail – azon gondolkodtam, hogy vajon mit is értsünk itt koktél alatt. A koktél egyik lehetséges definíciója (matematikus mi másra lenne kíváncsi?) nem más, mint: „cocktail may mean any beverage that contains two or more ingredients if at least one of those ingredients contains alcohol”, azaz a koktél olyan ital, mely kettő vagy több összetevőt tartalmaz, melyek közül legalább egy tartalmaz alkoholt.
Másként mondva spirituszt.
Ha pedig itt tartunk, akkor világos, hogy az itt látható tárlat képeit az köti össze, hogy a bennük levő közös „spiritusz” – szellemiség a címben rejlő másik szó: a geo, azaz a geometria.
Ezen a ponton, jó öreg iskolai emlékeink hatására menekülőre is foghatnánk a dolgot, hiszen hogyan lehetne érdekes és vonzó az, aminek köze van a geometriához?
A tárlat képei csattanós választ adnak erre a felvetésre: a geometria, amely a formákat, a formák szerveződését, a szimmetriákat is jelenti, sosem lehet unalmas, ha azokat egy kreatív alkotó művészien, esztétikusan használja. Pontosan megfeleltethetők a matematikai szakkifejezések a művészi interpretációval: a szimmetria nem más, mint a ritmus, az alaptartomány a motívum, vagy forma, a Penrose háromszög (egy izgalmas hasábokból kirakott lehetetlen konstrukció) itt érdekesen gubancolt csomó, a hat dimenzióban kivitelezhető formák pedig a képeken nem egyebek, mint nyilvánvalónak tűnő, csak éppen zavarba ejtő absztrakciók.
Annak dacára, hogy éveken át együtt dolgoztunk, és Tamás számos munkáját ismerem, a mostani kiállítás 16 képe közül a legtöbb számomra ismeretlen. Ismeretlen nem csak a lehetetlen alakzatok konkrét képi megvalósítása, de új és megkapó kísérlet tanúi is lehetünk, amikor a terem szembülső falára tekintünk. A színes, lüktető, absztrakt geometrikus formavilágba tett kirándulás nem csak élő és mozgalmas, de nagyon fiatalos is.
Kicsit részletesebben: a terem jobb oldali falán látható, klasszikus, sötét hátterű, tipikusan fehér struktúrák egy-egy gondolatot sűrítenek össze képileg, mely a paradoxon képi megfelelője: olyan ábrázolások, melyek valóságosnak tűnő tereket és formákat mutatnak, de amelyeket alaposabban megfigyelve rádöbbenünk, hogy a kép olyan nézőpontváltásokra késztet, melynek konklúziója: a látvány csupa ellentmondás. A talajt elveszítjük lábunk alól és elragad, beszippant a képeken látható örvény, hogy azután felismerjük a koan mélyén megjelenő igazságot: ez is csak káprázat. Mi is tehát a valóság? Erre ki-ki maga kell választ adjon.
Elárulom, hogy a kiállítás ezen része szándékoltan könnyebben emészthető. Akit a téma részletesebben is érdekel, keresse a művészt, aki fantasztikusan összetett, egyúttal harmonikusabb, szofisztikált lélek-útvesztőket is alkotott hasonló alapon. Az itt bemutatott képek sokkal egyszerűbbek, de éppen ezért feszesebbek, több feszültséget hordoznak magukban. A kevés grafikai elem tömörré és hatásossá teszi a munkákat.
A terem másik felében látható, ellenpontként megjelenő színes sávok, ritmusok, ütemek pedig geometriai motívumokkal összeházasítva jelennek meg, újszerű módon. A rendező elv itt is egyrészt a geometria, ahol éles egyenesek határolnak tartományokat, amelyek más és más birodalmat ábrázolnak – néhol 90 fokos forgatással, máskor pedig eltolással egymásba vihető módon. Ugyanakkor ezt a rendező elvet ellenpontozza és egyúttal izgalmassá teszi a sávok színeinek esetlegesnek tűnő, de nagyon is rafináltan megkomponált választása. Ez az üde és fiatalos ötlet a bizonyítéka annak, hogy Tamás kreativitása még sok szép munkával fogja gazdagítani életművét.
Kívánom minden látogatónak, hogy üdítse fel a lelkét ez a színes és ugyanakkor fekete-fehér, ízlésesen megkomponált, geometrikus, ugyanakkor egyáltalán nem unalmas kiállítás, amelyben ugyanúgy benne vannak az összetevők és fűszerek, ahogyan egy jó koktélban is!
Egészségünkre!
Dr. Bölcskei Attila
A kiállító művész, F. Farkas Tamás is köszöntötte a Sajtóházban megrendezett kiállításmegnyitó résztvevőit:
„Kedves barátaim! Köszönöm, hogy ilyen szép számmal megtiszteltétek a kiállításom megnyitóját. A kiállítás célja bemutatni az utóbbi idők új festményeit. Az elkészült alkotások egyik része a PARADOX DIMENZIÓKAT, melyek a sötét háttérből emelkednek ki, a másik része a képfelületen különböző geometrikus elemek keveredését mutatja meg. Az erőteljes színes formák, csíkok ritmusosan, játékosan jelennek meg a kép felületén.”
A tárlat 2017. május 5-ig tekinthető meg.
További fotók a rendezvényről: https://www.flickr.com/photos/molnargabor/albums/72157679221491573/with/33119902204/
F. Farkas Tamás honlapja: www.farkas-tamas.hu
