F. Farkas Tamás festőművész kiállítása a Sajtóház Táncsics-Rát termében Magyar Újságírók Országos Szövetsége

Dr. Bölcskei Attila az alábbi beszéddel nyitotta meg F. Farkas Tamás kiállítását a Sajtóház Táncsics-Rát termében:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretettel köszöntöm Önöket F. Farkas Tamás barátom Geo-Coctail c. kiállításának megnyitóján.
Tamás munkásságát több mint egy évtizede kísérem figyelemmel. Ezen időszak alatt több alkalommal volt lehetőségem arra (itthon és külföldön egyaránt), hogy kiállításain a megnyitó beszédet megtartsam. Most is, mint mindig, ezt nagy megtiszteltetésnek tekintem. A felkérés azt hiszem, annak a jele, hogy F. Farkas Tamás munkásságának hatása nem marad meg a szűken vett képzőművészet keretein belül, hanem annál tágabb körben is érvényes és izgalmas. Számomra mint matematikus számára éppen úgy, mint a fizikusok, építészek, vagy akár pszichológusok számára.
A kiállítás címén merengve – Geo-Coctail – azon gondolkodtam, hogy vajon mit is értsünk itt koktél alatt. A koktél egyik lehetséges definíciója (matematikus mi másra lenne kíváncsi?) nem más, mint: „cocktail may mean any beverage that contains two or more ingredients if at least one of those ingredients contains alcohol”, azaz a koktél olyan ital, mely kettő vagy több összetevőt tartalmaz, melyek közül legalább egy tartalmaz alkoholt.

A terem jobb oldali falán látható, klasszikus, sötét hátterű, tipikusan fehér struktúrák egy-egy gondolatot sűrítenek össze képileg, mely a paradoxon képi megfelelője: olyan ábrázolások, melyek valóságosnak tűnő tereket és formákat mutatnak, de amelyeket alaposabban megfigyelve rádöbbenünk, hogy a kép olyan nézőpontváltásokra késztet, melynek konklúziója: a látvány csupa ellentmondás (Fotó: Molnár Gábor)

Másként mondva spirituszt.
Ha pedig itt tartunk, akkor világos, hogy az itt látható tárlat képeit az köti össze, hogy a bennük levő közös „spiritusz” – szellemiség a címben rejlő másik szó: a geo, azaz a geometria.
Ezen a ponton, jó öreg iskolai emlékeink hatására menekülőre is foghatnánk a dolgot, hiszen hogyan lehetne érdekes és vonzó az, aminek köze van a geometriához?
A tárlat képei csattanós választ adnak erre a felvetésre: a geometria, amely a formákat, a formák szerveződését, a szimmetriákat is jelenti, sosem lehet unalmas, ha azokat egy kreatív alkotó művészien, esztétikusan használja. Pontosan megfeleltethetők a matematikai szakkifejezések a művészi interpretációval: a szimmetria nem más, mint a ritmus, az alaptartomány a motívum, vagy forma, a Penrose háromszög (egy izgalmas hasábokból kirakott lehetetlen konstrukció) itt érdekesen gubancolt csomó, a hat dimenzióban kivitelezhető formák pedig a képeken nem egyebek, mint nyilvánvalónak tűnő, csak éppen zavarba ejtő absztrakciók.
Annak dacára, hogy éveken át együtt dolgoztunk, és Tamás számos munkáját ismerem, a mostani kiállítás 16 képe közül a legtöbb számomra ismeretlen. Ismeretlen nem csak a lehetetlen alakzatok konkrét képi megvalósítása, de új és megkapó kísérlet tanúi is lehetünk, amikor a terem szembülső falára tekintünk. A színes, lüktető, absztrakt geometrikus formavilágba tett kirándulás nem csak élő és mozgalmas, de nagyon fiatalos is.

A Sajtóház Táncsics-Rát termében megrendezett tárlat egy részlete (Fotó: Molnár Gábor)

Kicsit részletesebben: a terem jobb oldali falán látható, klasszikus, sötét hátterű, tipikusan fehér struktúrák egy-egy gondolatot sűrítenek össze képileg, mely a paradoxon képi megfelelője: olyan ábrázolások, melyek valóságosnak tűnő tereket és formákat mutatnak, de amelyeket alaposabban megfigyelve rádöbbenünk, hogy a kép olyan nézőpontváltásokra késztet, melynek konklúziója: a látvány csupa ellentmondás. A talajt elveszítjük lábunk alól és elragad, beszippant a képeken látható örvény, hogy azután felismerjük a koan mélyén megjelenő igazságot: ez is csak káprázat. Mi is tehát a valóság? Erre ki-ki maga kell választ adjon.
Elárulom, hogy a kiállítás ezen része szándékoltan könnyebben emészthető. Akit a téma részletesebben is érdekel, keresse a művészt, aki fantasztikusan összetett, egyúttal harmonikusabb, szofisztikált lélek-útvesztőket is alkotott hasonló alapon. Az itt bemutatott képek sokkal egyszerűbbek, de éppen ezért feszesebbek, több feszültséget hordoznak magukban. A kevés grafikai elem tömörré és hatásossá teszi a munkákat.

A terem másik felében látható, ellenpontként megjelenő színes sávok, ritmusok, ütemek pedig geometriai motívumokkal összeházasítva jelennek meg, újszerű módon. A rendező elv itt is egyrészt a geometria, ahol éles egyenesek határolnak tartományokat, amelyek más és más birodalmat ábrázolnak – néhol 90 fokos forgatással, máskor pedig eltolással egymásba vihető módon. Ugyanakkor ezt a rendező elvet ellenpontozza és egyúttal izgalmassá teszi a sávok színeinek esetlegesnek tűnő, de nagyon is rafináltan megkomponált választása. Ez az üde és fiatalos ötlet a bizonyítéka annak, hogy Tamás kreativitása még sok szép munkával fogja gazdagítani életművét.
Kívánom minden látogatónak, hogy üdítse fel a lelkét ez a színes és ugyanakkor fekete-fehér, ízlésesen megkomponált, geometrikus, ugyanakkor egyáltalán nem unalmas kiállítás, amelyben ugyanúgy benne vannak az összetevők és fűszerek, ahogyan egy jó koktélban is!
Egészségünkre!

Dr. Bölcskei Attila

A kiállító művész, F. Farkas Tamás is köszöntötte a Sajtóházban megrendezett kiállításmegnyitó résztvevőit:

„Kedves barátaim! Köszönöm, hogy ilyen szép számmal megtiszteltétek a kiállításom megnyitóját. A kiállítás célja bemutatni az utóbbi idők új festményeit. Az elkészült alkotások egyik része a PARADOX DIMENZIÓKAT, melyek a sötét háttérből emelkednek ki, a másik része a képfelületen különböző geometrikus elemek keveredését mutatja meg. Az erőteljes színes formák, csíkok ritmusosan, játékosan jelennek meg a kép felületén.”