Olyan szótárt forgatni, amelyik egy idegen nyelvű szót sem tartalmaz, érdekes szórakozás. Előbb-utóbb rájön az ember, milyen sok magyar szót, kifejezést nem ismer, talán életében soha sem használ.
Mit jelent az, hogy egyvonásos? Mi az ejtőgép? Mit csinál az, aki döncöl? Számos vezetéknév jelentésére is fény derülhet – például arra, honnan ered a Dóka családnév, amelyet egyik ismerősöm visel.
Az MTA Nyelvtudományi Intézete adta ki A Magyar nyelv nagyszótárának VI. kötetét. Mondhatni, izgalmas olvasmány. Nemcsak nyelvünk gazdagságáról tudhatunk meg sokat, hanem magunkról is. Mennyi szakterület, szakma, tudományág létezik, amelynek szavairól semmit nem tudunk, de a kötet szerint mégis részei a magyar nyelvnek.
Az újságírónak munkaeszköze a nyelv, de sok olyan szó létezik – amint az kiderül a kötetből – amely vagy olyan régi, vagy csak a magyarság bizonyos köreiben ismert, amelyet nem használ talán egyik kolléga sem, vagy csak nagyon kevesen. Ami hiányzik a könyvből, az a mai szleng – igaz, ezek a szavak olyan gyorsan változnak, hogy mire nyomdába kerülne a következő kötet, talán már ki is hullanának az idő rostáján.
A kötet még izgalmasabb lehet a magyar nyelvet tanulóknak – akiknek a fentiekből következően nem kell szégyenkezniük, ha nem ismerik valamelyik szót. Azoknak is érdemes e kötet lapjait forgatni, akik pontosítani, értelmezni akarják néhány nagyon fontos levél vagy irat szóhasználatát. Némelyik kifejezés – pedig csak 200 éves tán – már kihullott a hétköznapi szókincsből. Van, amelyik tájszó, netán biológus által használt szakszó, illetve ezek keveréke – egyes állat vagy növényfélék neve koronként, tájanként is eltérő.
A könyv címe is rejt talányt: ezek szerint az, hogy nagyszótár, egybe írandó ma már. A nagy, mint jelző sok esetben részévé vált a főnévnek – például nagybeteg – amit ezek szerint nem kifogásol a nyelvtudomány sem.
1831-ben döntött a Magyar Tudós Társaság a Nagy magyar szótárkönyv elkészítéséről. 1985-ben új alapokon indult meg a modern nagyszótár adatgyűjtése, immár elektronikus alapokon.
Ezt a hatalmas szövegfolyamot húsz kötetesre tervezik, tudható meg a kötet fülszövegében Kenesei Istvántól, az MTA Nyelvtudományi Intézetének igazgatójától.
Érdemes lenne, ha nem is minden otthoni könyvespolcon, de legalább könyvtárakban tartani belőle, hogy értelmezhessük régi és mai szövegek jelentését vagy éppen kiválasszuk munkáinkhoz a legmegfelelőbb kifejezést.
Elek Lenke
