A Kultúra és karikatúra című kiállítással ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját.
Kis hazánkban január 22-e ünnepnap. A Himnusz megszületésének évfordulóján ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. A Corvin Művelődési Ház – Erzsébetligeti Színház azonban mindig többnapos rendezvénysorozatot szervez a kultúra kerületi ünnepe köré.
Január 18-án a MÚOSZ Magyar Karikatúraművészeti Szakosztálya mutatkozott be a Kultúra és karikatúra című kiállítással. A sok XVI. kerületi tagot is felvonultató szakosztály ezúttal elsősorban az egyetemes és a magyar kultúra híres képviselőiről készült portré-karikatúrákat állított ki.
Fábry János, a szakosztály vezetője köszöntötte a megjelenteket, és dr. Kőrösi Ilona nyitotta meg a kiállítást. Ezen a napon azonban nem csak a rajzolt vagy festett gyúnyrajzok nevettették meg a jelenlévőket, hanem Bella Péter tekerőlanton kísért, Kemény János fotós, költő szövegeire írott zenei karikatúrái is.
Janár 20-án nem csak a magyar kultúrát, hanem az 5 éves születésnapjához érkezett Ligeti Könyveskuckót is ünnepeltük. Dr. Csomor Ervin alpolgármester beszédében többször is hangsúlyozta a könyvek jelentőségét, és a kultúra terjesztésében betöltött szerepét. Elmondta azt is, hogy az elmúlt 5 évben mindenki aggódott, hogy a digitalizáció egyszerűen lesöpri a palettáról a hagyományos könyveket, ezzel szemben a Ligeti Könyveskuckóban is az…
…és így folytatódnak a néhány mondatos minibeszámolók a Magyar Kultúra Napjával kapcsolatos további 9 rendezvényről.
Mészáros Tibor
[divide color=”#”]
Kéz- és lábtörést csupán pilótáknak ildomos kívánni.
Rádóczy Gyarmathy Gábor leendő utasként élt át kis híján hasonló megpróbáltatást, de Keczely Gabriella az utolsó pillanatban elkapta, csökkentve zuhanásának sebességét, mikor rajzoló kollegája egy autóba szállva nagyot csúszott a jégen, hazafelé tartva Erzsébetligetről, ahol a MÚOSZ Magyar Karikatúraművészeti Szakosztály újabb sikeres kiállításának megnyitója zajlott.
Ebből is látszik, hogy a karikatúristák a jég hátán is megélnek, sőt túlzás nélkül állíthatom (ja… úgy azért mégsem, – hiszen e műfajban az ilyesmi szentségtörésnek számítana), remekül…
Kultúra és karikatúra címmel rendezte a szakosztály a képbemutatót – „A magyar kultúra napja” rendezvénysorozat (és az adott képek) keretében.
Gedeon Péter építész-karikatúrista nevéhez fűződik a szerkesztés. Valahogy neki is sikerült (k)épkézláb megúszni a munkálatokat a létra tetején.
A kollekció a szakosztály korábbi tematikus anyagainak – Zene a karikatúrában, Irodalom a karikatúrában, Tudomány a karikatúrában – sűrítménye néhány új rajzzal kiegészülve.
Az átlagember számára szokatlan, bizarr látásmód és annak papíron való megjelenítése most is derűt keltett. A rendkívül tekervényes elmékhez társítva Bella Péter tekerőlant művész szórakoztatta még a megjelenteket az est folyamán.
A Ház részéről Szabó Csilla igazgatótól hallottunk igen nívós, a karikatúrát több szemszögből elemző bevezetőt, majd Fábry János szakosztályelnök, a Nagy Fehér Főnök ismertette az alkotói gárda múltját, eredményeit, célkitűzéseit a tőle megszokott tartalmasan tárgyilagos, mégis pergő, eleven módon.
Ezután került sor dr. Kőrösi Ilona csupa bájjal, humorral átszőtt egyéni hangvételű hivatalos megnyitó produkciójára, melybe kiállító társait is bevonva szerzett egy különös élményt barátai és a közönség számára. Általa tudtuk meg, hogy a karikatúrában és a kultúrában a TÚRA az, ami közös.
Jó túrázást hát mindenkinek, aki a nyitó eseményről a valóban kegyetlenül csúszós idő miatt lecsúszott, s ezért csak némi csúsztatással tudja, óhajtja megtekinteni a kiállított műveket. Erre egészen február 28-ig kínálkozik lehetőség.
A pontos cím: Erzsébetligeti Színház, Kamara Galéria. 1165 Budapest, Hunyadvár utca 43/b
Kemény János
[divide color=”#”]
Tisztelt érdeklődők, vendégek, humorértő közönség!
Megtiszteltetésnek veszem a felkérést szakosztályunk, a MÚOSZ Karikatúraművészeti Szakosztály vezetőségétől – melynek szerénységem is tagja – hogy most Önökhöz szólhatok, mielőtt mosoly kerül arcukra, jót derülnek, esetleg nevetésben törnek ki az alkotások láttán.
Úgy legyen!
Miért is lett a kiállítás címe a Kultúra és a karikatúra? mert a kultúra is összetett egész, mint a kiállítás képei és témakörei.
A MÚOSZ Karikatúraművészeti Szakosztály tagjainak műveiből válogattunk eme kiállításra, amely kiterjed 3 témakörre
- A Zene és a Karikatúra
- Az Irodalom és a karikatúra, valamint a
- Technika és a karikatúra tárgyra.
Először játékos szóelemzésre, szó boncolásra hívom Önöket, ismerkedjünk meg tehát a Kiállítás címének szavaival.
A kultúra az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége, a művelődésnek valamely területe, illetve valamely népnél, valamely korszakban való megnyilvánulása.
2. Nézzük a karikatúra szó fogalmát.
A karikatúra olyan humoros vagy gúnyos célú képi ábrázolás, főként rajz vagy lenyomat, amely egy ember jellegzetes vonásait vagy valamilyen jelenetet szándékosan túlzó módon, torzítva mutat be.
A szó eredete olasz „túlozni, megterhelni” jelentésű caricare igenévből. (A latin korszakban a kocsik megterhelésére, túlzott felpakolására utalt a kifejezés.)
Beszéltem tehát a kultúráról, a karikatúráról.
Sokat gondolkoztam, hogy mi is köti össze, mi a közös e két szóban?
Lehet, hogy Önök is elgondolkoztak, de én rájöttem: a túra szó!
3. A túra szó jelentése:
Sportszerű kirándulás, gyaloglás, portya…
A túra szó azonossága a címszavakban közös kapocs, a kult és a karika szó között, ami tehát átjárást biztosít számunkra akár kirándulunk, akár gyalogolunk vagy netán portyázunk.
4. A karika szót most már nem elemezném, bár látom kíváncsian várják
Helyezzük el időben és térben a karikatúrát, kedves Érdeklődők, jöjjenek velem egy kis, rövid kirándulásra.
Már az ókorban megszületett a karikatúra. Menjünk Görögországba, egy Pausztón nevű festő volt az első talán, aki új szemléletmóddal jelentkezett, az addigiakhoz képest.
Egy alkalommal például egy vágtató ló képét rendelték meg tőle. Ő meg is festette a száguldó állatot, a patái által fölvert, hatalmas porfelhővel a lábai alatt. Ám azután fejjel lefelé állította a képet, amitől úgy látszott, mintha a ló nemhogy vágtatna, de épp ellenkezőleg: a porban fetrengene.
Kiránduljunk képzeletben a Németalföldre a XVI. századba. A festészetben a karikaturisztikusnak is nevezhető ábrázolások idősebb Pieter Bruegel /BRŐHEL / neves flamand festő, és az egyik fia, Pieter Brueghel (más néven: Pokol Brueghel,- nem véletlen e gúny név ! / 1564 –1638) képein jelentek meg a legfeltűnőbben.
A flamand festők képein azonban az emberek inkább riasztóak, furcsák, groteszkek, sőt, olykor kifejezetten rútak voltak.
Rútabbak, mint a valóságban, ami valóban a karikatúra legfontosabb vonásához, a túlzáshoz visz el minket.
A nagy fordulat: a nyomtatott újság
Mielőtt még az újságokról beszélnék meg kell említenem a fametszőket, akik karikatúrisztikusan ábrázolták az ördögöt és a boszorkányokat rút, torz vonásokkal. Biztos láttak már ilyen fametszetet Önök is.
A karikatúra legnagyobb hatású színtere természetesen a nyomtatott sajtó volt, hiszen ennek révén gyorsan és nagy tömegekhez lehetett eljuttatni rövid és csattanós képeket.
Franciaországban már az 1820-as években működtek élclapok, mint pl. a Silhouette és a Caricature c. lap is. Ezeknél dolgozott a kor egyik legnagyobb festője, Honoré Daumier is, aki politikai témájú szatirikus rajzokat és a kor szokásait kigúnyoló karikatúrákat tett közzé.
A karikaturisták élete azonban már akkor sem volt könnyű. Ma sem, mint tudjuk.
Gondoljunk csak a Charlie Hebdóra.
Amikor 1833-ban Lajos Fülöp királyról készített szatirikus litográfiasorozatot, a hatalom lecsapott rá, és börtönbe zárták. 1835-ben pedig magát a Caricature c. élclapot is betiltották.
Persze, olvastam, hogy jogászokat, bírókat is kigúnyolt – magamra gondolván – úgy kell nekik!
Induljunk haza!
Magyarországon nem grafikus, hanem író – Jókai Mór – volt az, akinek kezdeményezésére nálunk is megindultak a humoros lapok. Ő 1858-ban Üstökös néven alapított egy újságot, amely ellenzéki hangvételt képviselt, és szatirikus stílusban közölt írásokat és rajzokat.
Ezt azután gyorsan követték a továbbiak, amelyeket élclapoknak neveztek. Többségük érdekes módon egy népi figura nevét viselte. Borsszem Jankó (1869-1905) a Bolond Istók (1878-1915) Kakas Márton (1894-1905)
A egyik legutolsó nagy, közkedvelt, zászlóshajó a Ludas Matyi újság (1945-1992) volt.
Története igazolja azt a jól ismert Cicerói mondást, miszerint „Inter arma silent musae!” (Háborúban hallgatnak a múzsák!), hiszen 1956. október 25. és 1957. február 21. között nem jelent meg az újság.
Szakosztályunk is érintett egyik tagja, nagybölényünk, alkotónk, Dluhopolszky László révén, aki az utolsó főszerkesztője volt e szatirikus lapnak. Büszkék vagyunk rá!
Ki ne emlékezne Jucikára a Ludas Matyiból!
Én is nagyon kedveltem ezt a szatirikus hetilapot, édesapám nagy újságolvasóként ezt is járatta, gyerekként már vártam, hogy olvashassam.
Segítségül hívom Pusztai Pált, illetőleg alkotott leányát Jucikát, hogyan is kell műértő módon a tárlatunkat nézni.
Körbe adom a képet okulásképpen!
Ma már csak a Hócipő árválkodik a piacon. A rendszerváltás idején ez a lap jelentett újdonságot, amely egyedülálló ötlettel jelentkezett: karikatúráinak alapját zömében nem rajzok, hanem valós eseményeket rögzítő fotók adják, amelyeket a feliratok tesznek humorossá.
Eljutottunk időbeli utazásunkban tehát napjainkhoz, igyekszünk mind több emberhez eljuttatni humorunkat, így most is e kiállítással, mert egyre fogy a vicc, a humor.
Kérem értékeljék kedélyjavító szándékunkat.
Alkotáselemzésbe nem kívánok bocsátkozni, ki ne emlékezne a verselemzésekre az iskolában, amikor nagy tudású pedagógusok magyarázták mit is gondolt a költő.
Jajj, én mindig, illetve szinte mindig mást gondoltam.
Néhány képet szubjektív módon kiemelnék, amelyek nekem itt és most tetszenek, gondolatuk közel áll hozzám.
De melyik is áll mégis legközelebb hozzám?
Erre könnyedén válaszolok, a legtávolabbi ott a bejáratnál, a pisztolyos, mert azt én készítettem.
Kérdezem tehát alkotó társaimat, a kiállító művészeket, hogy ki szeretne szólni alkotásáról, ismerjük meg szándékát, mit is akart tudtunkra adni. Tegyük interaktívvá megnyitómat.
Van még valaki, aki szót kér?
Senki?
Hát, ha senki nem akar szólni már, akkor a többi kép szóra sem érdemes.
Kívánom önöknek, hogy tegyenek kirándulást, gyaloglást a képek között! Portyáztunk, portyázunk és portyázni fogunk mi magyarok.
Válasszanak tehát túra útvonalat a kiállítás képei felé!
Köszönöm, hogy figyelmet fordítottak rám.
dr. Kőrösi Ilona
[divide color=”#”]
