[box bg=”#” color=”#” border=”#” radius=”0″]A Kétfilléres-díj a karikaturista szakma díja. A MÚOSZ Karikaturista Szakosztálya alapította 2011-ben. A Karikaturista szakosztály állandó, emblematikus belső szakmai díja az évente titkos szavazással megítélt Kétfilléres-díj. A díjazó pályázaton a teljes tagság részt vehet fejenként 5 reprezentatív munkával, a díj odaítéléséről ugyancsak a teljes tagság szavazhat.[/box]

A díjátadón elhangzó méltatás

Hol is kezdjem? Talán ott, az Édenkertben, ahol „nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.”
Lám, már a teremtésnél is milyen fontos szerepet kap annak a megítélése, hogy mi a jó, és mi a rossz. És ha már ősanyánk és ősapánk evett a tiltott gyümölcsből, úgy gondolhatta az Úr, hogy jó lesz vigyázni, hogy el ne felejtse az emberiség ezt a tudását, teremtett hát tudósokat, tanárokat és művészeket. Közülük is különleges szerepet szánt a karikaturistáknak, akik nem „szép szóval” oktatnak, hanem azzal, hogy megmutatják a rossz dolgok nevetséges oldalát. Márpedig, ha valaki nevetségessé lesz, az nagy szégyen!
Pár oldallal később megtudjuk a Bibliából, hogy a világon először Ábrahám nevetett, amikor az Úr gyermekáldást ígért neki. „Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete, és gondolá az ő szívében: vajjon száz esztendős embernek lesz-é gyermeke? Avagy Sára kilencven esztendős lévén, szűlhet-é?” Sára is jót nevetett, miközben a sátor ajtajában hallgatózott. „Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? Meg az én uram is öreg!”
A dologhoz az is hozzátartozik, hogy az isten, a csodatevő humortalanságával, kissé megütközött a nevetségen. Sára megpróbált szépíteni. „Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az Úr: Nem úgy van, mert bizony nevettél.”

Sára tehát rájött, hogy a nevetségesség sértő. Sára félt, hogy megbántotta az Urat, amiért kinevette.
Ez a félelem az, ami hiányzik a humor művelőiből. Ezért van az, hogy minden rendszerben az ókortól napjainkig a humor mindig ellenzékben van. Napóleon rettegett a gúnytól. Moliere iróniájára a Napkirály nem volt vevő, Bulgakov Sztálint is célba vevő humora – éppen Moliere-drámája miatt vált kegyvesztetté. Nagy Endre kabaréját pedig Horthyt gúnyoló dalocskájáért záratták be.
A politikai karikatúrának volt az a korszaka a világ egyhatodán, amikor csak az ellenfélre lehetett mutogatni, nevetségessé tenni. Ebben a korszakban mélyült el az arra érzékeny karikaturistáknak a humora annyira, hogy – mint Peer Gynt hagymáján – több réteget kellett átgondolni ahhoz, hogy eljussunk a lényegig. Az újságot is „sorok közt” kellett olvasni, hogy megtudjunk, megsejtsünk valamit, amire azt hihettük, hogy igaz. Ekkor lett igazán naggyá a keleti blokk karikatúra művészete.
Marabu, akit ebben az évben a karikaturisták titkos szavazással az év legjobb alkotójának választottak, folytatója Kajánnak, Hegedűsnek, Rébernek, Balázs-Pirinek, Sajdiknak és a többieknek is, akiket a magyar karikatúra-történet ismer. “Ők fogják ceruzámat s én érzem őket és emlékezem.” – mondhatná magáról, és ha a magyar karikatúra hagyományait tekintjük, ezt teljes joggal mondhatja is.
Marabu rendszeresen, naponta publikált a nemrég megszüntetett Népszabadságban. Azt hiszem, Magyarországon mindenki ismeri, és talán mindenki szereti is. Itt lett igazi politikai karikaturistává. Olyan karikaturista, aki úgy politizál, hogy nem egyik oldal mellett vagy ellen áll ki, hanem valami ellen, vagy valami mellett, mint például a tisztesség, vagy a szolidaritás, vagy a hazug politikai szólamok, a jogsértő hatalom ellen, függetlenül attól, hogy éppen ki van kormányon. Marabu politikai karikatúrái valóban politizálnak, nem kinyilatkoztatnak, nem bunkóznak, hanem viccesen rávezetnek szerzőjük igazságára, meggondolkodtatják az ellenkező nézeten állókat is. Mindezt olyan egyszerűen nagyszerű vicces hasonlatokkal, példa jelenetekkel, melyek – állíthatom – a magyar humor történetének szebb lapjait idézik. Befogadásukhoz nem kell más, csak egy kis humánus gondolkodás, egy kis empátia.
Köszöntelek Robi, második Kétfilléres-díjad átvétele alkalmából!

Halász Géza