Tisztelt Kollégák!
Kleer László számomra megtisztelő válaszára kénytelen vagyok reagálni, elnézéseteket kérem, hogy ezzel is foglalom fontosabbakra méltó időtöket.
Kicsinyke öröm számomra olyan valakivel vitatkozni, akit feltétel nélkül tisztelek, akinek eddigi tevékenységét elismerem, és akit szívesen látnék a megújulás egyik harcosaként, akár harcostársamként, ha magam harcolnék.
A közepesnél enyhébb fokozatú örömömet csak csökkenti, hogy következetesen ahhoz tartom magam is, és ahol tehetem, meg is követelem: egy témában egy fórumon egy ember csak egyszer szólaljon meg ugyanazzal az állásponttal, utána reagáljon, figyeljen az új szempontokra, javaslatokra.
Röstellem, de Kleer László álláspontját már akkor is értettem, amikor először fejtette ki: ő küldött, minden újonnan megválasztott küldött küldött, a 2015-ös alapszabály-módosítás érvényes, minden szép és jó, mínusz Tóth Károly és hát ejnye Szántó István.
Én meg azt mondom, hogy éppen ez nem vezet sehová. Mert olyan helyzet alakult ki, hogy ha történetesen és tételesen mindenben igaza van Kleer Lászlónak, ennek az igazságnak az érvényesülése továbbra sem oldja meg azokat a problémákat, amelyek előálltak. (Tudom én, nehéz ezt tudomásul venni). Márpedig tartalmilag Kleer Lászlónak sokban igaza van, csak hogy az igazság és a jog mostohatestvérek.
Mintha más tányérjából falatoznék, hiszen ugyan végzettségem szerint nemzetközi jogi szakértő is volnék, de ez nem nemzetközi jog. Egy ügyvéddel alszom, de ő társasházi ügyekben a legjobb talán egész Budapesten, és a MÚOSZ nem társasház, még ha vannak is hasonlóságok. Irányítok ugyan egy civil szervezetet, amelynek eddig sikerült elkerülnie ezeket a jogi sziklákat, de az egy másik szervezet. Többszörös hendikeppel indulok tehát, és a kihívásoknak sem vagyok rajongója, nem vagyok adrenalinfüggő.
Előrebocsátom: vulgárjogászkodni fogok tehát, mert ha perekkel, ügyvédekkel, első, másodfokokkal és felülvizsgálattal, ügyészséggel és hasonlókkal akarjuk megoldani a szövetség gondjait, akkor itt és most hagyjuk abba, zárjunk be mindent, amíg saját akaratból megtehetjük.
És akkor tételesen:
- Szántó Istvánnak ahhoz volt joga, amiben a bíróság helyt adott neki. Keresetét befogadta, annak tárgyában jogerős ítélet született. Lehet vitatni, hogy etikus volt-e a fellépése, használt-e a szervezetnek, de a perindítási jogát addig lehetett volna vitatni, amíg nem született ítélet.
- Tóth Károly a római pápának is vallhatja magát, ettől nem születnek unokái. A bíróság azt állapította meg, hogy hatályosan és közhitelesen ő képviselheti a MÚOSZ-t. Ennek okaira még kitérek.
- Hogy mi a közhiteles, azt törvények szabják meg. Az utolsó, az akkor vonatkozó törvényeknek megfelelő bejegyzés a közhiteles mindaddig, amíg másik bejegyzés ezt fölül nem írja.
- (A küldöttgyűlés összehívása rendben volt.) Ezért nem jó, ha a jogászkodásra bízzuk magunkat. Ha egy küldött azt mondja, hogy az értesítés nem volt szabályszerű, és az összehívó nem tudja ennek ellenkezőjét bizonyítani, akkor annyi, és nincs tovább.
- Emlegetve volt még a Kúria, hogy majd az visszaállít. A magyar eljárásjogban még nem fordult elő olyan, hogy a Kúria (elődje, a Legfelsőbb Bíróság) foglalkozott volna olyan üggyel, amely első fokon jogerőre emelkedett. (Hogy ez miért történt így, hogy jó-e ez nekünk, azon lehet morfondírozni, de a tények tények, a fémtok fémtok, mondta Hruscsov elvtárs, amikor bejelentette, hogy bizonyítékok vannak az U-2-es ügyében és a pilóta is él.) A Kúria állapotokat nem tud akkor sem visszaállítani már, ha foglalkozik a kérdéssel, de utasíthat mindenféle új, meg megismételt eljárásokra.
- De nem ez a jogi lényeg. Hanem az, hogy volt egy alapszabály-módosítás. Ez valóban attól a naptól kezdve érvényes, amikor elfogadták. Ám hogy az is maradjon (hatályosuljon), bizonyos külső, törvényekben meghatározott követelményeknek is meg kell felelnie. Például annak, hogy bejegyezzék. Akkor lesz hatályos. És ha bekerül a vonatkozó regiszterbe, vagyis mások számára nemcsak hozzáférhetővé, hanem minden külön bizonyítás nélkül hivatkozhatóvá válik, akkor lesz közhiteles. (A jogelmélet egyik sarkalatos pontja az érvényes – hatályos – jogerős háromszög, de ez tényleg nem a mi dolgunk.)
Na mármost (és innentől részlegesen valóban ismétlem önmagam, elnézést): az alapszabály módosítását be kell jegyeztetni meghatározott, jogvesztő határidőn belül (vagyis ha határidőre nem adják be, akkor az eleve nincs). Ez nem sikerült. Mert mondjuk a küldöttgyűlés jegyzőkönyvében vagy a jelenléti ívben voltak hibák, vagy a beadott jegyzőkönyvi kivonat nem tért ki minden megkövetelt részletre, formai hibák voltak, mit tudom én mi. Ilyenkor a bíróság hiánypótlásra szólít fel és irányt mutat a kijavításhoz (sokszor szövegszerűen), és a határidő is meghosszabbodik. De mondjuk nem sikerült a meghosszabbított határidőre sem beszerezni a jelenlévő küldöttek (a lakcímnyilvántartással megegyező) lakcímét, újbóli aláírását, vagy tudom is én milyen hiba történt, a lényeg: a hiánypótlási felszólításnak nem sikerült eleget tenni, és hogy ne legyen nagyobb baj – pl. felfüggesztik a szervezet működését, ügyészségi felügyelet alá helyezik, akármi -, a MÚOSZ visszavonta a bejegyzési kérelmet. Innentől az eredetileg érvényes határozat érvényét vesztette, mert nem hatályosult. Tehát alapszabály-módosítás nincs. Arra a 2015 februári küldöttgyűlésre hivatkozva bejegyeztetni már soha nem lehet. Öt jelöléses küldött nincs. Következésképpen új küldöttgyűlés sincs. És ehhez nem kellett sem Szántó István, sem Tóth Károly “visszaállított” elnöksége vagy képviseleti joga. Semmi sem kellett, de jó hogy volt, mert a szövetség most legalább tudja, hogy törvénytelenül működött, vagyis ki volt téve bárminek.
Akkor most mi van?
Van a 2011-es érvényes, hatályos és közhiteles alapszabály. És semmi sincs, ami nem ezzel összhangban történt.
És van a mi lehetőségünk, hogy összehangolt akarattal, új, az érvényes alapszabály szerinti küldöttállítással (esetleg szerény és tartalmi javaslataimat megfogadva, az alapszabály előírásaihoz képest is megemelt mandátummal és legitimitással) küldöttgyűlést összehívni, és szépen sorban rendezni végre közös dolgainkat. Vagyis a szükséges és érdemi alapszabály-módosításokat elvégezni, a működés feltételeit megszabni, legitim és elfogadott vezetőséget választani, egyáltalán: eldönteni, hogy mire jó és mire kell a MÚOSZ.
És ezenközben én (mint nem potenciális érintett) személy szerint azt sem bánom, ha az új küldöttek leteszik a labdaházi esküt, hogy néhány, ehhez a státushoz valamiért nagyon ragaszkodó embert életfogytig örökös küldötté nyilvánítanak, mert ha ez az előrelépés feltétele, megéri.
Ígérem, többet nem szólok.
Köszönettel:
M. Lengyel L.
