Évszázadok óta a brit sajtó központja volt, de a napokban az utolsó két újságíró is elhagyja a legendás londoni Fleet Streetet. Wynkyn de Worde 1500-ban hozta itt létre a nyomtatott sajtót, míg az első napilap, a Daily Courant 1702. március 11-én jelent meg. A nyüzsgő, dohányzó, kocsmázó újságíró-társadalmat bankárok és könyvvizsgálók követik a City forgalmas utcájában.
Egyetlen újságíró sem dolgozik már a londoni Fleet Streeten, a brit sajtó évszázadokon át működő és fogalommá vált egykori központjában, ahol régen több ezer riporter, szerkesztő és nyomdász – a szigetországbeli és a nemzetközi sajtó, valamint regionális lapok munkatársa – sürgött-forgott.
A brit sajtót összefoglalóan még mindig csak Fleet Streetként emlegetik, hétfőtől azonban már az a két újságíró sem dolgozik ott, akik eddig kitartottak. A skóciai Sunday Post londoni emberei pénteken töltötték utolsó munkanapjukat a Fleet Streeten, a dundee-i székhelyű vasárnapi lap vezetői ugyanis úgy döntöttek, bezárják fővárosi irodájukat.
„Sokkal szomorúbb nap ez az újságírásnak, mint személy szerint nekem. Nincs már újságírás a Fleet Streeten” – mondta a búcsú alkalmából Darryl Smith, az utolsók egyike a Reuters hírügynökségnek.
1500 óta volt a sajtó központja
A London belvárosában lévő utca neve 1500-tól forrt össze a sajtóval, amikor Wynkyn de Worde létrehozta a nyomtatott sajtót. Az első napilap, a Daily Courant 1702. március 11-én jelent meg – emlékeztetett a BBC. A Szent Pál-székesegyház árnyékában fekvő Fleet Street ideális hely volt az újságírók számára, gyalog elérték ugyanis a pénzügyi központot, a bíróságokat és a politikusokat a Westminsterben.
„Bárki, aki járatos az újságírásban és a tömeglapokban, tudja, hogy mindennek a Fleet Street a szíve” – mondta Rupert Murdoch médiamágnás, amikor 1969-ben megvásárolta az azóta már megszűnt News of The World bulvárlapot. Mégis ő volt az, aki nagyban közrejátszott a Fleet Street hanyatlásában, 1986-ban ugyanis egy kelet-londoni irodaházba költöztette lapbirodalmát, amely akkor már magában foglalta a The Times című napilapot, annak vasárnapi testvérújságját, a The Sunday Timest és a The Sun című bulvárlapot.
Három éven belül a többi országos lap is követte őket, elsősorban a takarékoskodással és az új technológiákhoz való alkalmazkodással indokolva a lépést. Rég elhagyták már a Reuters újságírói a hírügynökség 85-ös szám alatti központját is. Az épületben ma étterem működik, a székházak többségébe azonban bankárok és könyvvizsgálók költöztek. A The Daily Telegraph art deco épületébe és a Daily Express című bulvárlap szomszédos irodáiba például a Goldman Sachs globális bankcsoport – idézte fel a Financial Times.
Az utolsók, akik kitartottak
A 43 éves Darryl Smith 18 éves korában kezdett a Fleet Streeten dolgozni. Néhány éve lehordta egy városnéző busz idegenvezetőjét, aki a turistáknak azt mondta, a Fleet Street már nem a brit újságírás központja. „Az ablakban álltam, hallottam, amit mond, és lekiabáltam, hogy még itt vagyunk” – elevenítette fel. A kollégája, az 54 éves Gavin Sherriff 32 éve kezdett dolgozni a Fleet Streeten, amikor az még a fénykorát élte. Szerkesztőség asszisztensből küzdötte fel magát a Sunday Post londoni vezető riporterévé. „Amikor beléptél az irodába, úgy érezted, különleges helyre érkeztél. Dohányfüst mindenhol, el se láttál tőle a szoba egyik végéből a másikba. Tele emberekkel, verték a régi típusú írógépeket, átkozódtak a rossz telefonvonalak miatt.”
A Fleet Street-i újságírók nemcsak komoly – vagy kevésbé komoly – munkájukról, hanem iszogatásaikról is híresek voltak. Mindegyik lapnak megvolt a maga törzshelye, a The Daily Telegraph munkatársai például a King and Keys nevű pubot, a The Daily Mirror újságírói pedig a White Hart nevű késdobálót látogatták előszeretettel. Híres volt még a Ye Olde Cheshire Cheese nevű kocsma és az El Vino nevű hely, ahol a férfiaknak kötelező volt a nyakkendő, nőket pedig csak az 1980-as évektől szolgáltak ki. „Ezek az idők is elmúltak, ma már előkelőbb a környezet, mint egykor volt” – emlékezett vissza Gavin Sherriff. A Fleet Street-i St. Bride’s templom azonban még mindig a brit újságírás spirituális otthona, februárban ott kapott áldást a házasságára Rupert Murdoch és Jerry Hall.
Az épületre, amelyben az utolsó két Fleet Street-i újságíró dolgozott, még mindig nagybetűkkel ki van írva a Sunday Post, a Dundee Courier és a People’s Journal neve. „Nagyon is tisztában voltunk azzal, hogy mi vagyunk az utolsók. Szomorú történet ez. Szeretem a hivatásomat, a Fleet Street történetét, jó volt itt dolgozni” – fogalmazott Darryl Smith. Kollégája tárgyilagosabban fogalmazott nála. „Az újságírásnak, csakúgy, mint minden másnak, fejlődnie kell. Úgy alakult, hogy mi vagyunk az egyik bekezdés vége, de új bekezdések és fejezetek jönnek”. Ami a két újságíró jövőjét illeti: Smith szabadúszóként folytatja, Sherriff pedig meg akarja írni az emlékiratait.
„Sokkal szomorúbb nap ez az újságírásnak, mint személy szerint nekem. Nincs már újságírás a Fleet Streeten” – mondta a búcsú alkalmából Darryl Smith, az utolsók egyike a Reuters hírügynökségnek.
1500 óta volt a sajtó központja
A London belvárosában lévő utca neve 1500-tól forrt össze a sajtóval, amikor Wynkyn de Worde létrehozta a nyomtatott sajtót. Az első napilap, a Daily Courant 1702. március 11-én jelent meg – emlékeztetett a BBC. A Szent Pál-székesegyház árnyékában fekvő Fleet Street ideális hely volt az újságírók számára, gyalog elérték ugyanis a pénzügyi központot, a bíróságokat és a politikusokat a Westminsterben.
„Bárki, aki járatos az újságírásban és a tömeglapokban, tudja, hogy mindennek a Fleet Street a szíve” – mondta Rupert Murdoch médiamágnás, amikor 1969-ben megvásárolta az azóta már megszűnt News of The World bulvárlapot. Mégis ő volt az, aki nagyban közrejátszott a Fleet Street hanyatlásában, 1986-ban ugyanis egy kelet-londoni irodaházba költöztette lapbirodalmát, amely akkor már magában foglalta a The Times című napilapot, annak vasárnapi testvérújságját, a The Sunday Timest és a The Sun című bulvárlapot.
Három éven belül a többi országos lap is követte őket, elsősorban a takarékoskodással és az új technológiákhoz való alkalmazkodással indokolva a lépést. Rég elhagyták már a Reuters újságírói a hírügynökség 85-ös szám alatti központját is. Az épületben ma étterem működik, a székházak többségébe azonban bankárok és könyvvizsgálók költöztek. A The Daily Telegraph art deco épületébe és a Daily Express című bulvárlap szomszédos irodáiba például a Goldman Sachs globális bankcsoport – idézte fel a Financial Times.
Az utolsók, akik kitartottak
A 43 éves Darryl Smith 18 éves korában kezdett a Fleet Streeten dolgozni. Néhány éve lehordta egy városnéző busz idegenvezetőjét, aki a turistáknak azt mondta, a Fleet Street már nem a brit újságírás központja. „Az ablakban álltam, hallottam, amit mond, és lekiabáltam, hogy még itt vagyunk” – elevenítette fel. A kollégája, az 54 éves Gavin Sherriff 32 éve kezdett dolgozni a Fleet Streeten, amikor az még a fénykorát élte. Szerkesztőség asszisztensből küzdötte fel magát a Sunday Post londoni vezető riporterévé. „Amikor beléptél az irodába, úgy érezted, különleges helyre érkeztél. Dohányfüst mindenhol, el se láttál tőle a szoba egyik végéből a másikba. Tele emberekkel, verték a régi típusú írógépeket, átkozódtak a rossz telefonvonalak miatt.”
A Fleet Street-i újságírók nemcsak komoly – vagy kevésbé komoly – munkájukról, hanem iszogatásaikról is híresek voltak. Mindegyik lapnak megvolt a maga törzshelye, a The Daily Telegraph munkatársai például a King and Keys nevű pubot, a The Daily Mirror újságírói pedig a White Hart nevű késdobálót látogatták előszeretettel. Híres volt még a Ye Olde Cheshire Cheese nevű kocsma és az El Vino nevű hely, ahol a férfiaknak kötelező volt a nyakkendő, nőket pedig csak az 1980-as évektől szolgáltak ki. „Ezek az idők is elmúltak, ma már előkelőbb a környezet, mint egykor volt” – emlékezett vissza Gavin Sherriff. A Fleet Street-i St. Bride’s templom azonban még mindig a brit újságírás spirituális otthona, februárban ott kapott áldást a házasságára Rupert Murdoch és Jerry Hall.
Az épületre, amelyben az utolsó két Fleet Street-i újságíró dolgozott, még mindig nagybetűkkel ki van írva a Sunday Post, a Dundee Courier és a People’s Journal neve. „Nagyon is tisztában voltunk azzal, hogy mi vagyunk az utolsók. Szomorú történet ez. Szeretem a hivatásomat, a Fleet Street történetét, jó volt itt dolgozni” – fogalmazott Darryl Smith. Kollégája tárgyilagosabban fogalmazott nála. „Az újságírásnak, csakúgy, mint minden másnak, fejlődnie kell. Úgy alakult, hogy mi vagyunk az egyik bekezdés vége, de új bekezdések és fejezetek jönnek”. Ami a két újságíró jövőjét illeti: Smith szabadúszóként folytatja, Sherriff pedig meg akarja írni az emlékiratait.
A mandiner.hu cikke
