A Képregény Kedvelők Klubjának júniusi összejövetele az Art+Cinema moziban zajlott, ahol a résztvevők megtekinthették Bíró Ferenc nevezetes hazai diafilmgyűjteményét.
A két világháború között Magyarországon gyártott diavetítő. A készülék a Székesfővárosi Pedagógiai Filmgyár és a Falu Urániája által készített filmek, normál és leika filmek, valamint keretezett diaképek vetítésére volt alkalmas. Hálózatról működött, normál foglalatú izzóval felszerelt. Öntöttvasból és bádogból készült, filmorsója bakelitből.
A forró nyári estén jól esett beülni a hűvös és patinás 104 éves múltra tekintő nagykörúti vetítőhelyre, melyet az elmúlt évtizedekben többek között Mátra és Örökmozgó néven ismerhettek a filmrajongók.
A Magyar Optikai Művek (MOM) által 19511952ben kifejlesztett diavetítő. Kétféle módon, petróleumlámpás és elektromos változatban készült. Az első 5 éves terv (1950-1954) derekán, az 1952 után gyártott darabok között már megtaláljuk a csak elektromos készülékeket is; a gyűjteményben ilyen példány található. A petróleum lámpás változathoz elektromos izzót és foglalatot is mellékeltek, hogy a falvakban a villany bevezetése után házilag is át lehessen alakítani. Egyes készülékek objektív foglalatán a gyártási évet jelző évszám található.
A rendezvény a témához illő módon diavetítés formájában mutatta be az állóképvetítés történetét a tizenötödik század közepétől napjainkig A festett üveglemezektől a diavideóig címmel. Természetesen már nem olajmécses világította meg a terem mozivásznát, hanem a szemléltetés számítógépes prezentáció formájában valósult meg. Állóképekről ismerhették meg az érdeklődő klubtagok a vetítés ősi eszközét a bűvös lámpát, vagyis a laterna magicát.
Magyar gyártmányú Laterna Magica vetítő. A diavetítő ősének tekinthető. 1890 és 1910 között készült. A példány gyártója ismeretlen. Anyaga: orosz bádog, az objektív és foglalata: sárgaréz. Alkalmas 8,5×8,5 cms üveg diapozitívek és laterna magica képek vetítésére. Kondenzátora és objektívje épségben megmaradt, ezért még ma is használható.
A gyűjtemény tulajdonosa elmesélte, hogy egy ma is épségben meglévő készülék 1704-ben a Rákóczi-szabadságharc idején került Magyarországra és a feljegyzések szerint maga a nagyságos fejedelem is részt vett az első vetített képes szeánszok egyikén. A korabeli képeket először kézzel festették, később matricázó eljárással sokszorosították azokat, majd a XIX-XX. század fordulóján megjelentek a fotó-eljárással készült üveg dialemezek.
Az üvegre fényképezett diaképek – elsősorban a moziban, színházakban használt reklámdiák – az 1960-as évek elejéig még forgalomban voltak, azzal együtt, hogy az 1900-as évek elején már megjelent a filmszalag. A filmszalag használatának gátja a tekercsek gyúlékonysága volt. Az 1950-es évek elején a biztonsági filmek elterjedésével vált a diázás a családok szórakozásának egyik eszközévé.
A vetítés technikai eszközeinek ismertetését néhány diafilm és sorozat részleteinek bemutatása követte Egyiptomról 1911, 1952, 1966-ban készült hazai kiadványok alapján. Ezt követte az elmúlt 60 év legismertebb grafikusainak Korcsmáros Pál, Zórád Ernő, Friedrich Gábor és mások egy-egy diaillusztrációjának felvillantása, majd napjaink alkotói közül Szalay György, Bartos Erika, Marék Veronika, Gilicze Gergő diaképeinek bemutatása.
A diatörténeti vetítés után két teljes hangosított diafilm képei peregtek: Arany János A bajusz c. verse Korcsmáros Pál rajzaival (1954) és a szovjet szocreál képeiből összeállított „ünnepi műsor”1917 Lenin és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kockái sorjáztak a vásznon.
adaptációjából.
A vetítés végeztével a klubtagok látogatást tehettek a mozi raktárában található gyűjteményben, ahol élőben is megtekinthették a technikai eszközöket, azokat kézbe vehették, nosztalgiázhattak azokról az időkről, amikor ezek jelentették a szórakozás, oktatás és ismeretterjesztés csúcstechnológiáját.
KKK összejövetel a Diafilm-történeti Gyűjteményben
Szerző: Bíró Ferenc
