Tibolddaróc neve sokaknak nem cseng ismerősen sajnos, pedig egy hatalmas turisztikai látványosság a Bükk lábánál. A festői környezetben található település büszkesége a több, mint egymillió köbméternyi kifaragott pincerendszer, mely sokszor több szinten helyezkednek el a pincefalú dimbes-dombos tufahegyeiben.
Június utolsó hétvégéjén tartották a „Víg Daróci Pincék” fesztivált, immáron tizenharmadik alkalommal, melyre a BOHUSZ tagjai is hivatalosak voltak. Induljunk hát felfedező útra, hiszen a csodálatosan faragott pincék nem csupán fantasztikus turistalátványnak nagyszerűek, hanem igen finom borok is megbújnak hordóikban.
A már a bronzkorban is jelentős település pincéinek törénete sok-sok évszázadra nyúlik vissza, de első igazi jelentőségüket a török hódoltság idején érték el, amikor pincék padozatába egy kis kerek nyíláson át megközelíthető hatalmas vermeket vájtak, ahová a terményeket tudták eldugni a portyázó török seregek elől.
A pincék következő emlékezetes „felhasználása” a múlt század elejére tehető, amikor barlanglakásokat alakítottak ki bennük, melyekben kb. 1500 ember élt, egészen az 50-es évekig. Ezek közül a barlanglakások közül néhányat a mai napig meg lehet tekinteni, igaz természetesen már nem lakott állapotban.
A rendszerváltást követően az összes pince magánkézbe került, így a gondos gazda kezek nyoma napról napra szebb és szebb faragot pincékkel és remek borokkal örvendeztetik meg az idelátogatókat. Van köztük szerényebb, igazi „családi” boros pince, de van több emeletes, szobrokkal, tárolókkal faragott, múzeumként is használt pince. Minden képen tegyünk egy körsétát a több szinten elhelyezkedő pincefalu utcáin, és több helyen kóstoljuk meg a Bükkaljai szőlőhegyek nedűjét, melyen döntően Leányka, Olaszrizling és Chardonnay, de a Zenit és a Medina is megér egy kóstolást.
A számtalan lehetőség közül ajánljuk a Dusza Pincészetet, ahol remek töltött káposzta és fantasztikus házi túrós sütemény is kérhető bejelentkezés esetén, de igény esetén más házias ételt is lehet a borokhoz fogyasztani, a hűvös pince hangulatos boltívei alatt.
A pincefalú egyik jellegzetessége a borkút, amiből nem tévedés, az utcán lehet a kútba épített hordóból bort kóstolni, hiszen itt még az utcán is vendégül látják a szívélyes házigazdák, az idelátogató turistákat.
Egyedi látványosság a Csaba Vezér Pince, mely ugyan csak egy pár éves, és csak részben borozgatási célokat szolgáló pince, de az ElCaminot végigjárt tulajdonosa több helységben mutatja be a magyarság történelmét a tufába faragva, és még egy kápolnával is rendelkezik.
Érdemes a település honlapját követni, ugyanis ha szerencsénk van, és rendezvényre érkezünk, akkor a messze földről híres vendéglátók mellé kézművesek és kizárólag házi készítésű, bió termékeket értékesítő árusok csatlakoznak, és remek műsorok is szórakoztatják a pincékben kóstolgató látogatókat.
Ha több napra érkezünk hibátlan és hamisítatlan vidéki vendégszeretettel rendelkező vendégházakban szállhatunk meg, a Bogácsi Termálfürdő, és Zsóry fürdő is a közelben van, mint ahogy a Bükk is remek túrázási és kerékpározási lehetőségeket kínál a kulináris élmények mellé.
Ne feledjük, a településre teljes mértékben igaz a szlogenje: „nyitott pincék, nyitott szívek”. Ezt mindenkinek érdemes kipróbálni. Mi is köszönjük a lehetőséget Dósa József Polgármester és Dusza Bertalan híres borásznak a meghívást és a lehetőséget.
Forrás: Borászat és Hungaricum Szakosztály
Borozgatás a „Nyitott szívek, nyitott pincék” világban
