Juliska néném utolsó tyúkját ültük körbe az ünnepi asztalnál. Azt veszem észre, hogy egyre hamarabb végzünk az étkezéssel, egyre több időnk jutott az emésztés közbeni merengésre.
Most például, ha visszagondolok az elmúlt 10 évre, olyan érzésem van, mintha hullámvasúton utaztunk volna. Amikor jobban ment a sorunk, vidáman, gyomrunkban kellemes bizsergéssel araszoltunk felfelé. De a kisebb-nagyobb csúcsokon csak rövid ideig tudtunk megpihenni, utána máris jött a lefelé, s ki, ki vérmérsékletének megfelelően vagy hangosan kiabálva, vagy némán, szemet és szájat összeszorítva tűrte a zuhanást, s várt az újabb hegymenetre.
Szerencsére anyám változatlanul kézben tartja a fakanalat, s bár apámat alig látjuk, a sodrófát rendületlenül tésztagyúrásra használja. Megszokta már az újságírással együtt járó bizonytalan időbeosztást, hirtelen távozásokat, munkaebédeket, vacsorákat, a késői érkezést. Heves beszámolóit az egyesületi létről már megszokta, reakciói általában a hümmögésben kimerültek.
Nekünk, nőmet és gyermekemet is beleértve, eszünk ágában sem volt elköltözni, ami bevallom, cseppet sem könnyítette meg kitolódott pályaválasztásomat. (Ha eddig még nem írtam volna, anno a kőbányai Dreher-gyár mellett sikerült lakáshoz jutnunk, s én az anyatej után már a sörhabbal barátkoztam. A helyhez való kötődés tehát már csecsemőkoromra tehető.)
Jogos a felvetés, ha én már negyven vagyok, s te már tíz, mire várok? Attól tartok, a polgárosodásból nekem leginkább az életforma tetszik, a vele járó munka már kevésbé. Nemrég került kezembe egy könyv: A Noszty fiú esete Tóth Marival. Lehet, hogy egyedülállok a véleményemmel, de nem is volt olyan rossz fiú az a Noszty gyerek, vagy igen?
Különben is. Ahogy írtam az elején, azért a hullámvasútnak sok csúcsa van, és ha ügyeskedik az ember, a lejtőn is megél. És különben is, újra! Ki mondta, hogy nem lesznek még gyermekeink. Azok pedig sok gondoskodást igényelnek majd, s ebben nejem feltétel nélküli társa szeretnék lenni.
Na, jó, azért arról nem volt szó, hogy apám a tömeges elbocsátások áldozata lesz. Az egyesületi segélyből képtelenség volt elfogadható színvonalon megélni, szégyen gyalázat, el kellett helyezkednem. Szinte meglepett, hogy milyen könnyen ment. Csak egy rövid séta a sörgyár gazdasági irodájáig, s képzettségem okán azonnal felvettek. Mégis, úgy tűnik, hogy a felfelé menetben jó hosszú időre elakadtunk: kitört a világháború!
TÉNYTÁR II.
1906-1916
1907 február és április – BÚE közgyűlések a sajtószabadság védelmére, sajtójogi szabályozás kidolgozására.
1910-ben a BÚE 400 taggal belépett a Nemzetközi Sajtószövetségbe.
1911-ben 450 főre nőtt a tagok száma, az egyesületi vagyon 400 000 korona volt. Kettős jubileumot ünnepeltek: 15 éves fennállásukat, valamint nyugdíjintézetük 30 éves megalapításának évfordulóját. Az egyesület újra fogalmazott célja a rendes tagság érdekképviseletének erősítése, a jogtalan érdekérvényesítés megakadályozása.A nyugdíjintézet pedig jelentős szerepet játszott az újságírók polgárosodásában, anyagi helyzetének megerősödésében.
1912 – első újságírósztrájk – a Pesti Napló munkatársai spontán szerveződése elsősorban a rossz szerkesztőségi hangulatból, a kiadó és a beosztottak rossz viszonyából fakadt. Az egyesület szolidaritást vállalt az újságírókkal, s képviselte az érdekeik védelmét. Ez újra felvetette a szakszervezetté való átalakulást, melyet elsősorban szocialista újságírók, például Gábor Andor szorgalmazott.
1912-ben új elnököt választottak, Márkus Miksa, a Magyar Hírlap szerkesztője személyében. Székfoglalója is jól jellemzi, hogy miért maradhatott egészen 1930-ig az egyesület élén:
„Az egyes újságíró együtt érez ugyan annak a pártnak az elveivel, amelyért küzd, az egyes újság politikát képvisel, de az újságírók egyeteme felette áll a pártszempontnak. A sajtószabadság politikamentes értéke kell, hogy összekösse az újságírókat.”
1914-ben a parlament megszavazta a sajtótörvényt, melyet az egész újságíró társadalom a sajtószabadságra mért súlyos csapásként, valamint az 1848-as törvény eredményeitől való visszalépésként értékelt.
1914-ben kitört a háború, a lapok a háborús propaganda eszközeivé váltak, bevezették a katonai cenzúrát, az újságírók egyre kiszolgáltatottabbá váltak.
__________________________________________________________________________
Forrás:
Internet: https://muosz.hu/tortenet.php?page=datum&sub=datum2
