Irodalom és zene a karikatúrában – Kelenvölgy

 

Nem mindennap volt és van ilyen hangulat a Kelenvölgyi Polgárok Köre székházában, mint Fábry János és Jeney Klára karikatúra kiállításán, ahol telt ház mellett zajlott a megnyitó ünnepség.

A kiállítás megnyitóját Fábry János jóbarátja, Tábori József azzal indította, hogy óvodás kortól induló és azóta is tartó barátságuk lehetőséget ad arra, hogy személyesen is be tudja mutatni nem csak a művészt, de az embert is. Az embert, aki kiskorától a rajz világához vonzódott, amíg őt (Tábori Józsefet) a műszaki dolgok érdekelték. Ez azonban barátságukat még jobban összekötötte: kölcsönösen tisztelik egymás szakmáját, szakmai tudását. Méltatta Fábry Jánost az embert aki kelenvölgyi születésű, itt nőtt fel, és bár a karrierútja később elvitte innen, sose felejtette el szűkebb hazáját, mindig lojális maradt a gyökereihez. Ez a kiállítás is ezt mutatja: a Kelenvölgyi Polgárok Köre által elindított művészeti tárgyú rendezvények sorában előkelő helyen az elsők között szerepeltek most művésztársával Jeney Klárával.

 

 

A kiállítókról néhány fontos információ:

Jeney Klára grafikus, karikaturista
Az 1990-es évek elején kezdett el rendszeresen rajzolni, mestere Korga György festőművész volt.

Elsősorban grafikákat és portrékat készít, a karikatúrarajzolást a 90-es évek közepén kezdte el. Rajzai 1995-től jelentek meg különböző lapokban és folyóiratokban (Magyar Nemzet, Kereskedelmi élet, Napút stb.), a „Ki mint véd, úgy adat!” című könyvben is publikált. (Montana kiadó). 

Jeney Klára munkái folyamatosan szerepelnek a kiállítási katalógusokban, Best of kiadványokban. A művésznő rendszeresen részt vesz a karikaturisták kiállításain, munkái külföldi tárlatokon is szerepelnek, elsősorban a szociális és egészségügyi témák érdeklik.

Jeney Klára a MÚOSZ Magyar Karikatúraművészeti Szakosztály vezetőségi tagja.

 

Fábry János iparművész, grafikus, karikaturista
A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola elvégzése után felvették a Magyar Iparművészeti Főiskolára, ahol iparművész diplomát szerzett. A főiskolán a rajzot Litkei József és Eigel István festőművészek, az anatómiát egy évig Barcsay Jenő tanította.

 

1971-től tagja a Művészeti Alapnak és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, 1990 óta MÚOSZ tag. 

Fábry Jánosnak 15 éves korában jelentek meg az első karikatúrái, azóta – az iparművészeti tevékenység mellett – rendszeresen publikál, bel- és külföldi kiállításokon vesz részt. 

Fábry János a MÚOSZ Magyar Karikatúraművészeti Szakosztályának elnöke.
Fontosabb díjai: 
– I. Nemzetközi Karikatúrafesztivál Nagydíja (1990), 
– Pulitzer-emlékdíj (1996)

A kiállított grafikákkal kapcsolatban feltehetünk egy jogos kérdést: hogyan lehet a művészetet/művészeket karikatúra formájában ábrázolni úgy, hogy az ne legyen bántó, sértő vagy gúnyolódó az ábrázolt művész szempontjából? A választ a kiállított képek adják meg: igen lehet, sőt Fábry János és Jeney Klára képeinek éppen ez az „IGEN” a legfontosabb üzenete: a néző nem harsány hahotára fakad, sokkal inkább elgondolkodik és elcsodálkozik azon, mennyire a lényeget emelik ki a művészekről.

A közönség kívánságára a művészek személyesen mutatták be rajzaikat, ami ugyan nem szokványos módja egy megnyitón az ismertetésnek, de amit a közönség nagy elismeréssel díjazott a vendégkönyvi bejegyzések szerint is.

A több mint 20 kiállított mű közül nézzünk meg közelebbről néhány – személyes intuíció alapján kiválasztott képet. Mit is ábrázolnak, mi fogja meg, mi tartja ott a kép előtt percekig és mi készteti gondolkodásra a nézőt?

 

 

Itt van például egy Jeney Klára által készített ceruzarajz Beethoven-ről:
Klára az ábrázolt archoz hozzáad egy olyan jellemző attribútumot, ami az adott művész életére, egyéniségére, vagy egy-egy adott művére jellemző. Jelen esetben ez az attribútum a lánc, ami jelképesen azt mutatja, hogy Beethoven egész életében, a viselkedésében és a műveiben is a szabadságot kereste és az után vágyott, újat és mást alkotott mint a kortársai. Ez tette hallhatatlanná egyben.

Egy másik – Fábry János által készített tusrajzon Faludy Györgyöt látjuk, azt a költőt, akinek egész élete bele van vésve ebbe a karikatúra arcba: a sokoldalúság, a sokszínűség, az egyediség és az újdonságok kifogyhatatlan kíváncsi keresése.

Ki ne ismerné Móricz Zsigmond híres művét: „Gyalogolni jó”. Klárának sikerült úgy bemutatnia az írót, aki – bár állítása szerint gyalogolni jó, de mégis jobb egy karosszékben kényelmesen pihenni, és a nem kis túlsúllyal ábrázolt Móricz-ról azt is érzékeltetni, hogy jókat enni is jó.

Kosztolányi Dezső csodás versét – „Mostan színes tintákról álmodom.”- ilyen vizuálisan bemutatni szintén művészet. Klára ábrázolásában nem csupán a tintásüvegek, hanem Kosztolányi arca is azt a pillanatot fejezi ki, amilyen lelkiállapotban az író a versét írhatta.