Május elején volt a Nagybányai Művésztelep megalakulásának 120. évfordulója. Nem volt hivatalos ünneplés, nem sokan emlékeztek meg az évfordulóról. Üde kivétel a MissionArt Galéria kiállítása.
A galéria tulajdonosai, Jurecskó László és Kishonthy Zsolt Zsolt a kiállítással a nagybányai művésztelep történetét felidézve az ott alkotó művészek munkássága előtt kívánnak tisztelegni. A galéria méretei behatárolják a lehetőségeinket, – mondták – ezért úgy döntöttünk, hogy a 120 évet évtizedenként egy-egy festménnyel kívánjuk reprezentálni, amely képek a MissionArt Galériából kerültek neves magyarországi gyűjteményekbe, illetve a galéria által felfedezett magángyűjtemények megbecsült darabjai voltak. Az alapítástól kezdve az 1940-es évekig terjed a bemutatott képek keletkezési dátuma.
Boromisza Tibor: Nagybánya látképe (1911)
A névsor összeállításánál arra törekedtünk, hogy az alapító mesterek után a neósok, és a két világháború közötti modern tendenciák képviselőinek kiemelkedő jelentőségű műveit is bemutassuk. Így Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Börtsök Samu, Boromisza Tibor, Iványi Grünwald Béla, Kádár Géza, Dömötör Gizella, Ziffer Sándor, Jándi Dávid, Nagy Oszkár, Pittner Olivér, Mattis Teutsch János egy-egy műve került a tárlatra.
A Nagybányai Művésztelep alapítási évének 1896-ot tartják, amikor Hollósy Simon müncheni festőiskolájának különböző nemzetiségű növendékeivel és több, már sikeres magyar művésszel kivonul a természetbe. Az első évben 46, aztán évente egyre több hazai és külföldi festőnövendék követte mesterét a színpompás nagybányai nyárba. Hollósy, nézeteltérések miatt, 1901-ben jött utoljára, utóbb Técsőre vitte tanítványait.
Ekkor Ferenczy Károly, aki a festőkör legerősebb egyénisége volt, Réti Istvánnal, Thorma Jánossal és Iványi Grünwald Bélával megalapította a Nagybányai Szabad Festőiskolát. (Ez Erdély Romániához csatolása után is, egészen 1927-ig működött, amikor is a Nagybányai Festők Társasága vette át az irányítást.)
Ferenczy Károly: Vasárnap délután (1900 körül)
A naturalizmus, a plein air, az impresszionizmus szellemében alkotó művészek szilárdan elhatározták, hogy elvetik a gipszmintákat, csak természet után, a természetben festenek, fekete színt nem használnak. A Nagybányán együtt dolgozó festők és tanítványaik először 1897-ben mutatkoztak be közös kiállításon Budapesten. Bár „zöld lovaikat és lila fáikat” megszólta a kritika, mégis sikert arattak. Az igazi áttörést azonban a Nemzeti Szalonban 1903-ban nyílt Ferenczy Károly gyűjteményes kiállítás jelentette. A művésztelepi munka és az újító törekvések létjogosultsága nyert itt elismerést.
A XX. század elején a művésztelep fiataljai már Párizsban keresték a példát. Matisse, Gauguine művészete vált ihletővé számukra. Nagybányáról indultak és Nagybányára tértek vissza, ők a neoimpresszionistáknak, röviden neósoknak nevezett festők, akik sötét körvonalakkal, szerkesztett képkivágásokkal törték meg a plein air festészet oldottságát. Elsőként Czóbel Béla hozta magával Párizsból a Fauves-(Vadak) művészcsoport elveit. E körhöz olyan festők csatlakoztak, mint Boromisza Tibor, Czigány Dezső, Perlrott-Csaba Vilmos, Tihanyi Lajos, Ziffer Sándor.
Ziffer Sándor: Festőnő a Szajna-partján (1910-11)
Az alapítók közül Iványi Grünwald Béla szimpatizált a fiatalok újító mozgalmával, majd az 1907-es budapesti Gauguin-kiállítás hatására maga is stílust váltott. Elhagyta Nagybányát és az új, kecskeméti művésztelep alapítója lett. Őt választották később, 1928-ban a Szentendrei Festők Társaságának elnökévé. Abban a festői városban, amely a határon túlra került Nagybánya helyettesítésére vállalkozva a helyi hivatalosságok támogatásával művészek – köztük volt nagybányaiak – letelepedését tette lehetővé. Az itt kialakult, szentendrei iskola néven számon tartott művészi irányzatnak nagybányai hagyományokban gyökerező elemei is vannak. Csakúgy, mint a posztnagybányai Gresham-körnek.
