Korcsmáros Péter édesapjáról, a képregény mesteréről, a 100 évvel ezelőtt született Korcsmáros Pálról írt könyvet. Az életrajzi munkát május 23-án a Sajtóházban mutatták be.
A Sajtóház pódiumbeszélgetését levezető Fábry János, a MÚOSZ Magyar Karikatúraművészeti Szakosztályának elnöke köszöntötte a jelenlévőket, ezután rövid történeti áttekintést adott a hazai képregényművészet aranykorának létrejöttéről és előzményeiről.
A képregény az irodalom és a képzőművészet sajátos keveréke. A moderátor beszélt a műfaj sajátosságairól, a forgatókönyvírók nélkülözhetetlen szerepéről, a képregény mestere, a realista stílusban rajzoló Korcsmáros Pál alkotótársáról, Cs. Horváth Tiborról, a magyar képregényművészet meghatározó alakjáról, az úgynevezett adaptációs iskola hazai megteremtőjéről.
Korcsmáros Pál grafikus, könyvillusztrátor, képregényrajzoló rendkívül gazdag életművének bemutatása és feldolgozása sajtó- és művészettörténeti szempontból is nagyon fontos.
Az értő és érdeklődő közönségnek kiemelkedően magas színvonalú rendezvényben volt része a három Korcsmáros, Péter és György, a képregényrajzoló fiai, valamint Korcsmáros Gábor, az unoka, a Képes Kiadó vezetőjének részvételével. Gábor, a következő nemzedéket képviselő unoka már a modern számítástechnika vívmányait elsajátítva könyvkiadóként folytatja felmenői munkáját. A folyamatosan megjelenő és itt, a könyvbemutatón is látható gyönyörű és igényes kiadványok sokasága már e tevékenység eredményei.
A középkorú és idősebb korosztály tagjai még igen jól emlékeznek hajdani gyermekkorukra, amikor markukban két forintot szorongatva várták a minden csütörtökön megjelenő FÜLES-t, az érdeklődés elsősorban az újságban menetrendszerűen megjelenő képregényekre irányult.
A pódiumbeszélgetés résztvevői mögött óriás méretűre kinagyított Korcsmáros képregény részletek voltak láthatóak. Az idősebb fiú, Péter kezdte a Mester tevékenységének ismertetését, az életút egyes állomásain bevonva öccse emlékeit is: a két fiú felváltva meséli édesapjukhoz és az Ő tevékenységéhez kapcsolódó történéseket, amelyek hallatán nagyívű életpálya bontakozik ki a hallgatóság előtt. A beszélgetés közben a Sajtóház kivetítőjén is láthattuk Korcsmáros Pál remek portréit, ma is vonzó szép női figuráit, a kitűnően megrajzolt lovakat, a pazar csatajeleneteket, az estélyek és bálok elegáns világát.
Korcsmáros Pál autodidakta módon tanult rajzolni, rendkívüli tehetsége, szorgalma, intelligenciája és folyamatos önképzése átsegítette rögös pályája buktatóin.
Az élettörténet ismertetését követően a fiúk az Apa hatalmas, összességében mintegy 30 ezer képkockából álló képregény-rajz életművének utóéletéről, gondozásáról és továbbadásáról beszéltek, ezen belül a KÉPES Kiadó létrehozásáról és működéséről, továbbá arról, hogy az újonnan kiadott, megnövelt méretű, korunk képi világához illeszkedő kitűnően színezett grafikákat igényes kiadványokban tették és teszik közkinccsé. A Kiadó nevét a családtaggá lett Képes Gézáról kapta, de e név jelképesen tartalmazza a kiadó alapvető tevékenységét is.
Az 1957-ben alakult FÜLES rejtvényújság kezdi el rendszeresen közölni – a lap egyik alapító tagja –Korcsmáros Pál eleinte klasszikus hazai és európai irodalmat, a későbbiek során Rejtő Jenő – ugyancsak klasszikus, P.Horward-i műveltséget megalapozó – kitűnő regényeinek képregény adaptációit. A képregény műfaj, amelynek előzménye nincs a magyar kultúrában, hihetetlenül népszerűvé válik, elsősorban a remek rajzok miatt. Korcsmáros Pál mellett Sebők Imre, Zórád Ernő, Gugi Sándor és Fazekas Attila e műfaj nagy formátumú egyéniségei. Az igazi áttörést a Rejtő regények képregény változata hozza meg Korcsmáros Pál részére: Ő tudja rajzban ugyanazt a minőségű humort produkálni, amire Rejtő verbálisan képes. Ahogyan Rejtő egyik méltatója mondja: – Azt mindig lehet tudni, hogy mi lesz a regény vége. De hogy mi lesz a következő mondat vége?… Ez képregényre fordítva: – Azt mindig lehet tudni, mi lesz a történet vége. De hogy mi lesz a következő képkocka?…
Több hozzászóló esetében is azonos volt a gyerekkori, Korcsmáros Pál rajzaihoz kötődő képi élmény. De meséljen tovább a ceruza, idézzünk néhány hozzászólásból!
Dluhopolszky László, a Lúdas Matyi egykori főszerkesztője:
Azt kérdezem Kocsmáros Péter úrtól, hogy találkozhattak-e egymással Rejtő Jenő író és Korcsmáros Pál sajtórajzoló? Elvileg igen. Gyakorlatilag talán véletlenül egy szerkesztőségben dolgoztak?
A hozzászóló említést tett arról, hogy noha Zórád Ernő volt a legjobb rajzoló a Füles újságban, de a közönségnél Korcsmáros Pál volt a népszerűbb. Annyira egybeolvadt a két alkotó, az író és megjelenítője, a rajzoló, hogy Zórád is elismerte, hogy Korcsmáros találta el ösztönösen azokat a figurákat, melyeket P. Howard megálmodott. Dluhopolszky László utalt arra, hogy ő várta, hogy bejelentik az új Rejtő Jenő rajzfilm premierjének időpontját. Valóban dolgoznak rajta remek művészek, mint Zerge, Cserkúti Dávid és Garisa Zsolt, de a pénz még nem elég a sikeres befejezéshez.
Ugyanúgy, mint sok-sok embernek, nekem is gyerekkorom meghatározó élménye volt a Füles képregényfolyama, és mindenekelőtt Korcsmáros tökéletes Rejtő-világa. Minden egyes képkocka annyi elegáns grafikai humort hordozott, hogy akkor is és most is újra és újra elővéve újdonságként, megunhatatlanul tud szórakoztatni, lenyűgözni. Utólag úgy érzem, nagyon erősen meghatározta a későbbi érdeklődésemet, hogy magam is humoros rajzokat készítsek, először képregényeket, később karikatúrákat. És úgy látom, az 1945-48 közti, benne a Pesti Izé műhelyével, megalapozta a későbbi, a kommersz szórakoztatásban is magasrendű minőséggel dolgozó, tökéletes tudású profi rajzolót. A szocialista sajtó ötvenes évek végi enyhülése csak módot adott neki arra, hogy újra szabadon engedhesse a polgári sajtót.
Korcsmáros Gábor, a Képes kiadó vezetője hozzászólásában – kérdésre válaszolva – a hazai képregény műfaj jelenlegi helyzetéről adott tájékoztatást, megemlítve a képregény pályázatokat és a fiatal alkotók neveit.
A három Korcsmáros kiváló, örökre emlékezetes élménnyel ajándékozta meg a jelenlévőket.