Kaján Tibor előtt tisztelgő rajzokból, 95. születésnapját köszöntve márciusban kiállítás nyílt a Spinoza Színházban. A tárlat anyaga a Karton Galéria jóvoltából korlátozott számban, nyomtatott kiadványban is megjelent.
Rajzai, karikatúrái 1945-től jelennek meg. Indulása óta a Ludas Matyi, 1964-től a Tükör, majd Új Tükör, később a Magyar Nemzet, majd a Magyar Hírlap munkatársa volt; rajzai, karikatúrái jelennek meg a Lyukasóra, Magyar Tudomány, Népszabadság, Új Írás, Filozófiai Szemle, Hócipő és más lapok hasábjain is. 1970-ben a Magyar Televízió Karika-túra című sorozatában szerepel. A „pesti humor” legnemesebb hagyományainak folytatói közé tartozik, Karinthy, Kosztolányi és Heltai Jenő humora mellett hatott rá Madách Luciferjének filozófiája, Daumier rajzművészete, a Swift Gulliverjéből és Rostand Cyranójából ismert szemléletmód. Karikatúráit az eszközök ökonomikus használata, a letisztult, tömör kompozíció jellemzi; rajzai szöveg nélküliek, kizárólag a vizuális nyelv hatásmechanizmusára épülnek. A belső történésekre figyel, rajzai a karikatúra műfaján belül az elmélyült, meditatív vonulathoz tartoznak, filozofikus mélységűek. Általa létrehozott, gyakorolt műfaj az ún. nekrológkarikatúra, amelynek hőse a művész által tisztelt vagy közel álló személy, akinek halála után összefoglaló, mintegy emblémajellegű rajzot készít (például Chaplin, Einstein, Liszt, Beethoven, Mándy Iván).
Tanulmányait 1945-1950 közt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, mesterei Berény Róbert, Kmetty János, Barcsay Jenő, Koffán Károly.
Díjak, elismerések: Ezüst Kupa, Tolentino (1953, 1963), Bordighera, II. díj (1964), Munkácsy-díj (1953, 1968), Érdemes Művész (1975), a Munka Érdemrend arany fokozata (1981), Kiváló Művész (1988), Pulitzer-díj (1992), Opus-díj (1994), a Magyar Köztársaság Tiszti Érdemrendje (1994), Aranytoll (a MUOSZ díja, 1994), Herczeg Klára-díj (senior, 2001), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004), Prima Primissima díj (2011).
