Elfeledett képi kincsek

A feledés homályába veszett fotótörténeti értékekre bukkantak a szakemberek a Magyar Képzőművészeti Egyetem gyűjteményeinek rendszerező feldolgozása során. Az alma mater – jogelődje alapításának 145. évében – az e fényképekből összeállított válogatást tárt az érdeklődők elé Andrássy úti otthonában, Fotó/Modell – Képek a természet és a művészet között címmel.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtár, Levéltár és Művészeti Gyűjtemény, valamint doktori iskolája közös tárlatának kurátori vezetésén jártak a MÚOSZ Kiemelt Évfordulók Szakosztályának tagjai is.

Mikor és hogyan kerültek a fotók a gyűjteménybe? Mire használták a fényképeket?
„A rajztanárok képzése és a képzőművészeti pályát választó fiatalok alapképzésben való részesítése” feladattal 1871-ben megnyílt Mintarajztanoda növendékeinek nem állt rendelkezésre művészeti műtárgyak gyűjteménye. Az oktatáshoz különféle mintagyűjtemények létrehozása volt szükséges, többek között gipszmásolatokból, könyvekből, metszetekből, valamint fényképekből is.
A felvételek vásárlás, gyűjtés, ajándékozás, hagyaték, illetve megrendelés nyomán kerültek a tanintézmény birtokába.

Az oktatók közül többekről tudott, hogy kapcsolatba kerültek a korszak vívmányával, az új képrögzítési technikával, a fényképezéssel. Székely Bertalan jegyzett is egy vitacikket a fotográfiáról, később mozgástanulmányai kapcsán Étienne-Jules Marey francia tudóssal és fényképésszel is levelezett. Nagy valószínűséggel Keleti (Kelety) Gusztáv is vásárolhatott európai körútja során.
A fotó, értelmezésük szerint egyfajta modell: forrása lehet egy műtárgynak, reprodukálhatja azt, miközben maga is műtárgy. Új típusú képről van szó – ahogy arra a szerzők gyakran felhívják a figyelmet, hiszen nem rajzot vagy nyomatot látunk, hanem közvetlenül „a természet után” levett képet, szinte magát a valóságot. A természet után kifejezés magára a fényképre, a készítési helyzetre vonatkozott, legyen a téma város, táj, virág, aktmodell: lényege a közös, közvetlen ottlét és annak optikai rögzítése a fotográfián.

Aztán a Nagy Háború utáni években divatja múlttá vált a mintalapok utáni rajzolás. Lyka Károly művészettörténész, festő és tanár vezetésével lezajlott az oktatási forradalom a „ki a természetbe” jelszóval. A fotók évtizedekig raktárak mélyén porosodtak.
A digitális technika berobbanásával újra izgalmassá váltak a száz éves papírképek. A Magyar Képzőművészeti Egyetem doktori iskolájának néhány növendéke pedig a mostani bemutató kapcsán saját munkákkal „válaszol”, reflektál egy-egy korabeli ábrázolási módra, fotózási technikára.
Szerző: Pataki Kata