A negyedik emlékezés a múltba, híradás a jövőbe – 1926-tól 1936-ig

Igenis büszke vagyok rá, hogy családom férfi, női, sőt gyermeki tagjai is imádnak írni, olvasni és inni. (Csak semmi felhördülés. Inni bármit lehet.)  Most éppen gyenge, nőink által is fogyasztható muter sört iszogatunk, helyettünk is koccintanak a macskaasztalnál ülő kicsik, bár alig bírják el a hatalmas pohár szódavízet. Hatvan éves lettem.Mi felnőttek hallgatagon ülünk egy ideje, csak kortyolunk nagyokat, s apánkra gondolunk. Apánkra, akinek tavalyi halála még mindig árnyékot vet ünnepeinkre. Beszélgetős emlékezéseinken túl az újságokon keresztül is meg szoktuk idézni őt. Az ő életformáját visszük tovább, hiszen olvasás nélkül nem telhet el nap, minden este kerül szellemi harapnivaló is az asztalra. Mi, a kereső családfők a politikai lapokat forgatjuk.

Az Est

Hiába 4 fillér a Gömbös-féle Függetlenség, megszavaztuk, hogy nem sajnáljuk sem a Friss Újságra, sem az Esti Kurírra a fejenkénti 10-10 fillért, főleg, hogy időközben felnőtt egyetlen fiúnk (az élet végül is egyet szánt csak nekünk), így már ő is tesz pénzt a családi spórkasszánkba. Házi kis olvasókörünkben rendszeresen megvitatjuk a bel- és külföldi híreket, hölgyeink pedig velünk szemben ülnek, s pironkodva bújnak az ártalmatlannak tűnő magazinok mögé, hogy aztán kis sikkantással árulják el, már megint a kacér novelláknál kötöttek ki. Na, jó, anyám már nem mindig érti ezeknek a sikkantásoknak az igazi jelentését, ő már inkább csak azzal tölti idejét, hogy szelíden figyeli ténykedéseinket. Közelít a nyolcvanhoz, s csak remélem, hogy még sokáig láthatjuk közöttünk pihenni.

Egy pillanatra vissza a fiúnkhoz. Zolika gimnáziumot végzett, s bár kisebb korában említette, hogy vonzza a nagypapa hivatása, de ahogy én nem, úgy ő sem választotta ezt a mesterséget. Talán szerencse is, rengeteg izgalomtól menekültünk meg. Neki ugyanis a tudósítói munka tetszett, irigyelte, hogy a nagyvilág fontos eseményiről telefonon szinte azonnal küldik a beszámolókat. Kérdem én, mikor láttuk volna? Aztán nála is feltűnt egy hölgyike, igéző kék szemeiről rögtön a családalapítás jutott az eszébe, azóta mellettem dolgozik az irodában. Ahogy körbe nézek, az asztaltól, melyet Jancsi bátyánk fényezett újra, s nem csak úgy hobbiból, hanem hivatásos, kenyérkereső fényezőként, már megint pont ő hiányzik. Igaz, a sörözésben most sem venne részt, hiszen világéletében fröccsös volt. Gyanakvó természete miatt csak a kanizsai sajátját szerette megtaposni, bár a helybelieknek hiába kínálta, ők csak mozdonyfüstben érleltnek hívták. Egy idő után mégis azt beszéltük egymás között, hogy nem valószínű, hogy azért a pár szem szőlőfürtért utazik le lépten nyomon Kanizsára. S bár kapóra jönnek mindig a lenti hírek, hogy például már nevelődik az utánpótlás: két olyan rokon purdé is van a külső telepen, akiknek igencsak jól megy a betűvetés, s később talán erősítik majd a hírlapírói ágat. Mégis azt hiszem, ezek a leutazgatások inkább szakmai jellegűek nála. Legutóbb valami kongresszusról beszélt, amelyik egy dunántúli újságíró szervezet megalakítását célozta, csak aztán – legnagyobb bánatára – kudarcba fulladt. Lássuk be, ha a gazdaság már békaperspektívából tekint a világra, ha a kevés lapra egyre több újságíró jut, akkor egzisztencia helyett feszültségről, marakodásról, politikai széthúzásról beszélhetünk leginkább. De bevallom, nem is ez izgatott most minket a legjobban. Hanem amit a mai lapban olvastunk: Hitler felmondta a locarnói szerződést, s bejelentette a katonamentes Rajna-vidék megszállását.

TÉNYTÁR IV.

1926-1936-ig

1928-ban

Nyilvánosságra került az új sajtótörvény. (az igazságügy miniszter a parlamentben elejtette.)

A MÚE egyhangúlag kimondta, hogy szükségesnek tartja a kamara megvalósítását.

Kanizsa

1929-1930-ban helyi csoportok kialakítása Szegeden, Debrecenben. A dunántúli csoport Nagykanizsán kongresszust tartott. Céljuk: regionális szervezet alakítása. Sikertelen lett, többen a MÚE-hoz csatlakoztak.

1930-ban

A MÚE felelevenítette a március 15-i szabadságlakoma tradícióját.

1931-ben

Gazdasági válság súlyosbodott, a jóléti intézmények állami támogatását csökkentették, a MÚE tárgyalásai a lapkiadókkal sikertelenek voltak, bizalmi válság állandósult az egyesületen belül.

A tisztújító közgyűlés azonban csak a főtitkár személyében választott új embert, Boros Lászlót. Olyan sikeres adóügyi irodát szervezett, hogy az újságíró társadalom anyagi helyzetében jelentős javulás következett be.

A kormány támogatásait egyre erőteljesebben függtek sajtópolitikai koncepcióival.

A nyugdíjintézet 50 éves fennállását ünnepelte. Vass József halála után azonban az intézet hullámvölgybe került.

1932-ben

Bizonytalanság a kamarává alakulás körül. A kormány szorgalmazta, mondván, hogy „felelősséget vállalnak az anyagi és szociális helyzet javításáért, az újságírók intellektuális színvonalának emeléséért, de véget kell annak vetni, hogy bárki újságíró lehessen”.

A magyar újságírók beléptek a Nemzetközi Újságíró Szövetségbe (FIJ)

1933-ban

A FIJ Magyarországon tartotta a kongresszusát. 96 világlap foglalkozott az eseménnyel, Horthy Miklós garden partyn fogadta a résztvevőket.

A MÚE-ben politikai nézetkülönbségek kerültek a felszínre. Gömbös-kormány szélsőjobboldali lapjának a Függetlenségnek az ára 4 fillér  volt, míg a többi lap 10 fillérbe került.

1935-ben

A MÚE tagságát megosztotta a kamara kérdése, ötvenöten kiváltak.

1936-ban

716 tagja volt a MÚE-nak, ennek 18%-a volt vidéki.

 

 

A szerzőről

Önnek ajánljuk

Ezt olvasta már?

tv2

Romániába költözik a TV2-csoport 8 csatornája

A román médiahatóság kedden engedélyezte, hogy TV2-csoport három jelenlegi és öt tervezett csatornája Romániából sugározzanak műsort – tudta meg a Népszabadság.

Close