„Nem mese az gyermek…”
(Arany János: Családi kör)
Sajnálatos módon, egy régóta megszokott szolgáltatás, az orvosi ellátás szűnik meg a Sajtóházban. Mielőtt bárki „gondatlanságra”, a szövetség tagjai ellen szőtt összeesküvésre gyanakodna, érdemes elolvasni az alábbiakat, amelyek, ha mégannyira is „meseszerű” elemekkel tűzdeltek, érvényesek rájuk a költő feledhetetlen szavai.
Az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény egyáltalán nem említi a területi ellátási kötelezettség nélkül (továbbiakban: TEKN) tevékenykedő orvosokat, mintha azok nem léteznének. („Jegyezte”: Gógl Árpád miniszter.) A Sajtóházban ilyen orvosi tevékenység folyt, mintegy „megengedően”, tavaly januárig, Dr. Mák Ibolya közszeretetnek örvendő orvosunk jóvoltából. (A megengedés arra utal, hogy ezek a praxisok a 6/1992-es NM rendelet alapján működtek, és átmenetet képeztek a korábbi körzeti orvosi rendszer és egy, a fejlett országokban jól működő, teljesen privatizált háziorvosi rendszer között.)
Közben az egészségügyért felelős államtitkárság – mivel nem ítélte ezt az ellátási formát kellőképpen hatékonynak, kiszámíthatónak, nehézkesnek vélte a rendszer átláthatóságát, amely nem illeszkedik a szabályozott beteg utakra épülő, hatékonyan működő szervezési modellhez –, kimondta, a területi ellátást nem vállaló alapellátás a jelenlegi formában 2015.dec. 31. után nem működtethető. (2011. évi CLXXVI. törvény az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról – 66. §)
A TEKN szolgáltatóknál jóval kevesebb bejelentkezettek száma (a MÚOSZ esetében kb. 932 fő, köztük 282 MÚOSZ-tag), mint a területi ellátási kötelezettséget teljesítőknél (kb. 1500 fő/orvos), ezért a praxis – és a család! – fenntartásához kivétel nélkül kiegészítő tevékenységet kell, hogy végezzenek (foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás, területi vagy kórházi ügyelet, szakrendelés, tanácsadás stb.).
Könnyen belátható, hogy Dr. Mák Ibolya halálával egy olyan, egyébként ellehetetlenülésre ítélt praxis szűnt meg, amely a jelenlegi szabályozások mellett nem pótolható. Dicséret a közel másfél éves „hosszabbítás” érdekében mindent elkövető Tóth Károly, majd Keleti Éva és Komlósi Gábor erőfeszítéseiért, de a törvényhozók – kétségkívül felelőtlennek tűnő – döntéseivel szemben nem voltak eszközeik.
A megszűnés „oka” persze elsősorban, hogy „nem éri meg” az orvosnak. Ha kapna „fizetés kiegészítést” talán megérné, de ezt a MÚOSZ büdzséje nem bírja el. S talán még egy „apróság”. „Betegjogokra” (?!) hivatkozva, a szövetség vezetői előtt nem ismert, hogy pontosan, név szerint, kik is járnak a szövetség tagjai közül a Vörösmarty utcai rendelésre.
Összefoglalva és nem szépítve a helyzetet megállapíthatjuk, lehetetlen a korábbi orvosi ellátás fenntartása, noha erre minden eshetőséget megvizsgált a MÚOSZ új vezetése.
Sajnos a mese véget ért…
Mesemondó János
alias Hárshegyi János
Forrás: http://www.egeszsegugyimarketing.hu/
