Kétszázötven éve, hogy Svédországban és Finnországban kiadták a sajtószabadságról szóló rendeletet – a világon elsőként. Az évforduló tiszteletére szervezett szeminárium a Finn Nagykövetségen az állam, a közhivatalok, a parlament dokumentumaihoz való szabad hozzáférés fontosságára hívta fel a figyelmet.
Idén ünneplik a 250. évfordulóját annak, hogy a Svéd Királyságban megszületett és életbe lépett a sajtószabadság-rendelet, amely a mai napig kulcsfontosságú részét képezi a svéd és a finn alkotmánynak. (Finnország mintegy 700 évig Svédország része volt.) A világ első sajtótörvényének tekinthető királyi rendelet (Sdrordning) elfogadása 1766-ban új színt hozott az európai jogi kultúrába. Még lényegesebb azonban, hogy ez a „nyomtatási szabadságot” biztosító rendelet az információ- és sajtószabadság kérdésének legliberálisabb szabályozása volt az akkori Európában.
A sajtószabadság-rendelet kidolgozása és elfogadtatása a természettudós (botanikus) Peter Forsskål és a politikus-pap Anders Chydenius nevéhez köthető. Mindketten Finnországban születtek és a klasszikus liberalizmus úttörőinek számítottak. Forsskål és Chydenius sok tekintetben megelőzték saját korukat, előhírnökei és élharcosai voltak annak a liberális áramlatnak, amely a 18. század végére vált jellemzővé Európában.
Svédország és Finnország a sajtószabadság érvényesülését tekintve a világ élvonalába tartozik. Régóta élenjárók, ha a szabad szó (svédül fritt ord, finnül vappa sana), az átláthatóság, a nyitottság és a tájékozottsághoz való jog, ezen belül az állami, kormányzati, közintézményi dokumentumok hozzáférhetőségét biztosító jog mint állampolgári jog területeit vizsgáljuk. Az első sajtószabadság-rendelet a mai napig meghatározó az információszabadságot és a cenzúra tilalmát érintő szabályozás területén, öröksége elevenen él, hat Skandináviában.
A teljes sajtószabadság érvényesüléséért hazánkban lényegesen többet kell tenni, mint korábban, ezért fontos ismernünk a svéd/finn példát, gyakorlatot. Vélhetően ez a felismerés vezérelte a magyarországi svéd és finn nagykövetséget, valamint a FinnAgora budapesti finn intézetet, amikor elhatározták, hogy április 13-án szemináriumot rendeznek, melyen bemutatják a világ első sajtószabadság-rendeletének keletkezési körülményeit, megalkotóit és magát a rendeletet.
A finn nagykövetségen tartott, nagy érdeklődést kiváltó rendezvényen PetriTuomi-Nikula nagykövet megnyitó beszédében büszkén hangsúlyozta, hogy a nyitottság, az átláthatóság, az információkhoz hozzáférés, a sajtószabadság az egyik, ha nem a legfontosabb értéke a finn és a svéd társadalomnak. Svéd kollégája, a szeminárium társszervezője, Niclas Trouvé nagykövet a sajtó- és szólásszabadság érvényesülésének rendkívüli fontossága mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy mindez nagy-nagy felelősséggel kell, hogy párosuljon. Mint fogalmazott: „A sajtó művelőinek a tényeket ellenőrizniük kell, és kritikusan kell, hogy elemezzék azokat az adatokat, információkat, amelyek birtokába jutottak.” A skandináv nyitott társadalmi modell jellegzetessége az állam, a közhivatalok, a parlament dokumentumaihoz való szabad hozzáférés, ami a 250 évvel ezelőtt megalkotott „törvényre” vezethető vissza, hangsúlyozta a svéd diplomata.
A közönség a meghívott előadóknak köszönhetően nemcsak a rendelet születésének körülményeit, az egykori svédországi viszonyokat, valamint a kulcsszereplőket ismerhette meg, hanem a 18. század két reformerének máig ható üzenetét is.
Marie-Christine Skuncke, az Uppsalai Egyetem irodalom professzora, a 18. század avatott ismerője előadásában bepillantást engedett az akkori svéd politikai életbe, a parlament (Riksdag) összetételébe és működésébe. Vázolta a cenzúra szerepét és hatókörét is. Az általa festett korrajz kiváló bevezetés volt ahhoz, hogy a jelenlévők megértsék, mi ellen és miért lépett fel a sajtószabadságért a két finn férfi.
Dr. Nils Erik Forsgård, a társadalmi, gazdasági és médiával kapcsolatos kérdésekre szakosodott finn Magma Kutatóközpont igazgatója ismertette Anders Chydenius teológus, képviselő küzdelmét a nyomtatás teljes szabadságáért, amelyet a tudós a kifejezés szabadságának, mi több a gazdaság szabadságának előfeltételeként értelmezett. De harcolt a vallásszabadságért és a társadalom legelesettebbjeinek felemeléséért is. A pap-politikus talán legfigyelemreméltóbb alapelve az volt, hogy a részleges szabadság egyáltalán nem szabadság, míg a részleges korlátozás teljes kötöttségnek, korlátozásnak számít. A kifejezés és információ szabadsága Chydenius szerint egyben a gazdasági fejlődés záloga, ugyanis a gondolatok vélemények ütköztetése, a verseny a társadalmi fejlődés előfeltétele.
Hasonló elveket vallott a természettudós, filozófus, Peter Forsskål, akinek munkásságát dr. David Goldberg, a glasgowi Forsskål Projekt igazgatója ismertette. Forsskål botrányművét, a „Gondolatok a polgári szabadságról” -t megjelenése (1759) után azonnal betiltották, akinél megtalálták, súlyos bírságot kellett fizetnie. Ennek ellenére titokban terjesztették és a lázító műnek nagy szerepe volt abban, hogy a Riksdag hét évvel később elfogadta a sajtószabadság-rendeletet. A pamflet fő üzenete az volt, hogy a társadalmi haladás, demokratizálódás előfeltétele az, hogy a kormány korlátozott hatáskörű legyen, ugyanakkor a nép az írott szó korlátlan szabadságát és a nyílt véleményalkotást élvezze.
A szeminárium hallgatósága rá kellett, hogy döbbenjen, mennyire aktuálisak Chydenius és Forsskål gondolatai, és milyen fontosak, megszívlelendőek számunkra is.
Szerző: Trom András
