Eljött a pillanat, amikor szabad álmodozni. Sőt muszáj. Ki kell találnunk, közösen, a szakmának, a piaci szereplőknek, a közönségnek és a politikai döntéshozóknak, hogy milyen legyen Magyarország poszt-orbáni médiarendszere. Természetesen a médiarendszer nem szűnt meg működni április 12-én, és mindazok a külső tényezők, amelyek világszerte alakítják a nyilvánosságot, nálunk is kijelölik az álmodozás határait
– ezzel a felütéssel indítja a Kreatívban közölt írását Polyák Gábor jogász, kommunikációs szakember, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének professzora.
A cikkből kiderül: az elmúlt másfél évtizedben csak kivétel volt itthon az az általános szabály, hogy a teljesítménytől függenek a bevételek, a média és az újságírók iránti bizalom pedig évről évre csökkent, miközben a politikusok és az újságírók közti viszony is megromlott.
Polyák hozzáteszi:
fel sem kapjuk a fejünket, ha a politikus nem válaszol az újságírói kérdésre vagy kioktatja az újságírót, vagy éppen hazaárulónak bélyegzi. És a romok maguk alá temették a társadalom nagy részének azt a képességét is, hogy megkülönböztesse a hírt a manipulációtól, az újságírást a propagandától.
Az írás szerint ez persze javítható, néhány értékre pedig muszáj vigyázni – ezek a kiemelkedően magas színvonalú újságírás, illetve az egyedülálló oknyomozás, a köszolgálati média terén azonban komoly átalakításokra van szükség.
Polyák úgy érzi, hogy a közmédia iránti bizalom helyreállítása nem megy egyik napról a másikra, hiszen annak most arról is meg kell győznie a közönséget, hogy újra az igazságot hallja.
Tévedni szabad, hazudni soha többet
– teszi hozzá, majd rámutat, hogy ezt egy nulladik lépésnek is meg kell előznie, hiszen előbb arról kell meggyőznie a fiatalokat, az időseket, a budapestieket és a falvakban élőket, hogy igenis van miért a közmédiára kapcsolni, tekerni, kattintani.
Az írás hozzáteszi: a közmédiának arra is vigyáznia kell, hogy a független szerkesztőségek újságíróit ne nyúlja le, jobb munkafeltételekkel ne csábítsa át, de alakítson ki olyan együttműködéseket, amiken keresztül ő minőségi tartalomhoz jut ezektől a szerkesztőségektől, a szerkesztőségek pedig bevételhez.
A túlélés persze nem lesz könnyű, hiszen a szabad sajtó szerkesztőségei az elmúlt években sokszor a közönségtől és pályázati projektekből származó bevételekből éltek meg, egyik lábuk – az olvasók általi finanszírozás – pedig a választások után csökken, itt van azonban a lehetőség, hogy a médiapiac végre piacként működjön.
Amint az állami hirdetések elképesztő súlya és a reklámozókra gyakorolt politikai nyomás megszűnik, a reklámok elhelyezésének egyetlen szempontja ismét a teljesítmény lesz. Akire kíváncsi a közönség, azt finanszírozzák a reklámozók. Arra számítok, hogy az állami hirdetések piactorzító hatásának megszűnése a reklámpiaci árak növekedésével is jár. Mindez növeli a független szerkesztőségek mozgásterét
– írja Polyák, aki a sajtóalap létrehozásával is egyetért, feltéve, ha megtanuljuk tiszteségesen elosztani a támogatásokat:
Transzparencia, a vállalások szigorú számonkérése, folyamatos kontroll a pályázati eljárások fölött. Ha nem tudjuk ezt megtanulni, akkor azzal lemondunk a minőségi magyar tartalmakról, a helyi szerkesztőségekről, a nonprofit tartalomszolgáltatókról.
A teljes írás itt, a Kreatív Online oldalán érhető el.
