Polyák Gábor jogász és médiakutató, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének docense, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője adott hosszú interjút a Népszavának, amiben kijelentette: a Tisza sok mindent nem gondolt végig a médiatörvény tervezett változtatása kapcsán.
Ennek oka Polyák szerint az lehet, hogy egyszerűen nem jutott idő a dolgok végiggondolására – épp ezért a javaslatcsomag írói a nem épp átütő sikerű 1996-os médiatörvényt próbálhatták meg modernizálni, átültetve azt a mába –, bizonyos szempontból azonban jobban kellett volna látni a valós helyzetet.
A szakember hozzátette: jelenleg csak olyan szervezeti körök léteznek, amik vagy nagyon szűk körben elfogadottak (ilyen például a Médiafórum), vagy amik az elmúlt években a Fidesz közelébe kerültek. A problémát tovább mélyíti, hogy a tervezett Független Közmédia Testületben, illetve a Médiatanácsban nem csak a szakma képviselői, de párttagok is helyhez jutnának.
Nem tudjuk, hogy az ellenzék vagy az iparág hogyan fog ebből a maga számára hasznot kovácsolni. A közszolgálati testületben három, a médiahatóságnál pedig két ellenzéki jelölt lesz. Egy naiv hit látszik abban, hogy a működés megoldható úgy, hogy összeeresztünk ellenzéki, kormánypárti és szakmai szervezetek által delegált tagokat, akiknek kellő autonómiával, felkészültséggel és korrupció-ellenálló képességgel kell rendelkezniük. Gondoljuk csak végig, mi fog történni egy eljárásban, amelyben a közszolgálati testület egy 300 millió forintos szerződésről dönt. Az egyik politikai oldal zsarolja a másikat, és megbénítják a közmédia működését
– fogalmazott Polyák, aki szerint a tervezet rövidesen induló vitájában előkerülhetnek a helyzetet jobbítani vágyó javaslatok.
A médiakutató szerint a Sajtóalap létrehozása üdvözlendő, annak azonban olyan lapokat kellene támogatnia, amik maguktól nem élnének túl. Szerinte ilyen az elmúlt hetekben válságba került Népszava is, hiszen nekik van a legjobb európai unós újságírója, ők tudnak hosszan, alaposan írni tudománypolitikáról, vagy akár marginálisabb témákról.
Ahogy a média alakul, ez a tudás egy alap lesz, nem csak a többi média számára, hanem hosszú távon olyan tudás, információ halmozódik fel, ami össztársadalmi érdek. Ezeket nehéz olvasottságra, vagy kattintásra lefordítani. Arról nem is beszélve, hogy azt a célt is szolgálnia kell egy ilyen alapnak, hogy ne alakuljon ki monopol helyzet a piacon
– folytatódik az interjú, ami arra is kitér, hogy a napilapok hetilapokkal való kiváltása, illetve egy kevesebb tartalommal rendelkező online hírportál üzemben tartása lehetséges túlélési stratégia, az elmúlt időszak Magyarországon azonban nem a működőképes modellek kitalálásáról szóltak.
Tényleg a világ első országa leszünk print napilap nélkül. Ezt kizárólag a Fidesznek köszönhetjük, nem a világtrendek, csak Fidesznek
– állítja Polyák, aki úgy gondolja, hogy vizsgálni kell a Magyarországon monopolhelyzetben lévő, Mészáros Lőrinc üzleti köreihez tartozó lapnyomdát és terjesztőóriást, a Medialogot, hogy kiderüljön, az visszaél-e az erőfölényével, túláraz-e.
Ha bebizonyosodik, hogy a lapokat csak annyiért lehet kihordani, amennyit a cégcsoport kér, az ügy átkerül a kultúrpolitika mezejére, hiszen el kell dönteni, mi is Magyarország célja a nyomtatott médiával. A megújításra való lehetőség most előttünk áll, így csak a döntéshozókon múlik, hogy a tiszta lapra egy működőképes média alapjai kerülnek-e.
