Különös helyzeteket idéz elő az élet. A Tisza Párt még a választási kampányban megígérte, hogy megszünteti az Orbán-kormány által létrehozott KEKVA-kat, azaz a Közfeladatot Ellátó Közérdekű Vagyonkezelő Alapítványokat. Ezek a szervezetek állami vagyont kaptak – becslések szerint mintegy 3 ezer milliárdnyit –, amiből a működésüket fedezhették.
A Fidesz-közeli Mathias Corvinus Collegium (MCC) is ilyen alapítványi formában működik, s jelentős állami vagyonhoz jutott. Ennek hozamából beruházott, vagyont vásárolt. Így került hozzá például a Libri Csoport 98 százaléka, vagy az Inforádió 75 százaléka. De mivel az MCC a Mandinert is megszerezte, most a várható KEKVA-visszaállamosítás során a Mandiner teljes egészében állami tulajdonba kerülhet.
Szögezzük le: nem lenne szerencsés, ha bekövetkezne az, amit a miniszterelnök válaszolt a parlamentben egy kérdésre: „Értem, hogy fáj neked, hogy a Mandiner című vicclap most már az államhoz kerül, és mi leszünk a kiadói, nekünk kell majd meghatározni azt a tartalmat, amit ott le fognak adni.” De az sem volt szerencsés, hogy a Mandinert idáig közvetetten állami pénzből tartották el.
Az állami tulajdon visszaszerzése a KEKVA-któl helyes lépés lehet, ám ezúttal a következő helyes lépés az lenne, ha a Mandinert kiengedné a kormány, s az olvasókra, a piacra bízná működését. Ezzel persze, némi veszteség érné az államot, hiszen az MCC fizetett a lap megvásárlásáért, amit már nyilván nem lehet visszaszerezni. De ez a kisebbik kár. A nagyobb az lenne, ha a visszaállamosítás után, kvázi kormánylapként akarná működtetni, azaz valóban beleszólna tartalmába.
