A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztálya immár nyolcadik alkalommal adta át Európánkért elnevezésű díjait a Sajtóházban. Idén a Magyar Hang szerkesztősége kollektív díjban részesült. Szintén díjazott Győri Boldizsár Ukrajnában dolgozó haditudósító és Váradi Júlia kulturális újságíró.
Kertész Zsuzsa, a rendezvény háziasszonya üdvözölte az ünnepség résztvevőit. Elmondta, hogy a 2019-ben létrehozott díj megálmodója Trom András, a szakosztály akkori elnöke volt.
A díjról és annak céljáról Kárpáti János, a szakosztály alelnöke beszélt. „Azért alapítottuk ezt a díjat, hogy adományozásával kifejezésre juttassuk elismerésünket azoknak, akik megítélésünk szerint kiemelkedően sokat tesznek azért, hogy az európai (ezen belül elsősorban az uniós) eszméket, törekvéseket, folyamatokat, értékeket és együttműködést megismertessék és megértessék a hazai közvéleménnyel, és ezzel a tevékenységgel számottevően hozzájárulnak a népek egymáshoz közeledéséhez, együttműködésének fokozásához egész kontinensünkön. Ezért is időzítjük a díj átadását minden évben az Európa Nap megünnepléséhez” – mondta. Arra is rávilágított, hogy a díj létrehozásával az is szándék volt, hogy kifejezetten szembe menjenek az Orbán-rezsim nemzetrontó, fékevesztett EU-ellenességével. Hangsúlyozta továbbá, hogy a díj – melyet a MÚOSZ mindenkori vezetése is felkarolt – ma már a szövetség egyik legfontosabb, legelismertebb kitüntetése – alapvetően a díjazottaknak köszönhetően. Kárpáti (aki annak idején elsőként kapta meg a díjat) a korábban elismerésben részesültek közül név szerint említett néhányat: Halmai Katalint, az Euronews szerkesztőségét, az egykori eurológusokat, Nick Thorpe-ot, Ljubov Nepopot, Ukrajna előző magyarországi nagykövetét, Nemes Gábort, Jeszenszky Gézát, Lengyel Lászlót. Elmondta továbbá, hogy az idei díjazottakat még az Orbán Viktor uralta Fidesz- és NER-rezsim által teremtett légkörben jelölték a szakosztály tagjai, és még a választások előtt döntött személyükről a Balázs Péter vezette kuratórium, figyelembe véve elkötelezettségüket, bátor és következetes kiállásukat Európa mellett. „Ezért nem is lehetne nagyobb öröm számunkra annál, mint hogy május 9-én egyszerre ünnepelhetjük az Európa Nap, az új parlament és a Tisza kormány megalakulása, egy kicsit talán a most díjazottjaink munkásságának is köszönhetően” – zárta gondolatait Kárpáti János.
Ezt követte a díjazottakat méltató laudáció és az elismerő oklevelek és emlékplakettek átadása. Győri Boldizsár azonban ukrajnai feladatai miatt nem tudott hazajönni az ünnepségre.
György Zsombor, a Magyar Hang főszerkesztője és ügyvezetője – akit több munkatársa is elkísért – a díjat mind a 40 kollégája nevében köszönte meg, és hangsúlyozta, hogy habár április 12 után a légkör sokkal jobb, még az öröm pillanataiban is gondolnunk kell azokra, akik éppen most veszítik el állásukat. A választások utáni bizakodó hangulat nem változtatta meg a romló médiapiaci trendeket, a független lapok túlélési harca folytatódik.
Váradi Júlia, aki a velencei biennáléról a szó szoros értelmében beesett a rendezvényre, a méltatására reagálva örömét fejezte ki, hogy kulturális újságíróként a külpolitikai újságírók által létrehozott Európánkért díjat neki ítélték. Mint mondta, az európai szellem a kultúrát is áthatja, jó, hogy ezt a díjat odaítélők is észrevették. Szoros európai kötődésére utalva megvallotta: a munkáját évek óta úgy végezte, hogy közben attól rettegett, hogy hazánk kikerül az Európai Unió közösségéből.
Ajánlás
a MÚOSZ Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztályának Európánkét díjára:
Győri Boldizsár
A még mindig speciális tudást (egyre kevésbé csak sokoldalú nyelvtudást), személyiséget, hozzáállást, elkötelezettséget igényló külpolitikai újságíráson belül is külön csoportot képeznek a haditudósítók. Haditudósítónak senki sem képezi magát, senki sem választja eleve ezt a célt, ezt a különleges terepet és területet.
Az egyszerű külpolitikus újságíró, ha van rá indíttatása, bátorsága, elköteleződése, egyszer csak haditudósítóvá lesz. Aztán visszavedlik „szimpla” külpolitikai újságíróvá, szerkesztővé. Mert hogy ő mikor haditudósító, az elsősorban nem tőle, nem a döntésétől, elhatározásától függ.
Először is, kell hozzá egy valós háborús helyzet. Olyan ráadásul, amelyhez fizikailag közel lehet menni. Mert a haditudósítóra is igaz, amit Robert Capa a fotósokról mondott: ha nem vagy elég hiteles, nem mentél eléggé közel. lgen – vállalni, és kezelni kell a veszélyt. Van, aki fél, és ennek ellenére vállalja, és bizony van, aki nem fél, és ezzel együtt vállalja. A két csoport általában nem is hiszi el a másik álláspontját.
A haditudósító szerepe szinte mindig hálás. Csodálják a bátorságáért, megsüvegelik a kockázatvállalásáért, érdeklődnek a mondandója iránt, akár irigylik is, vagy éppen magamutogató őrültnek tartják, de kialakul hozzájuk egy viszony, és ez eleve meg- és kiemeli őt. Ráadásul a szakma eszközeinek széles skáláját használhatja (már ha tényleg közel megy). A tudósítás mellett ott van neki a riport, az interjú, a kommentár, a tárca, a sokféle zsánerműfaj, bizonyíthatja, hogy sokoldalú. És neki többnyire hisznek. Mert ő ott van. A digitális világban már képekkel, videókkal, élő anyagokkal is jelentkezni tud. Az eszközrendszere kibővült. Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen szándékkal, milyen erkölcsi és szakmaetikai alapokon végzi a munkáját. Mert a haditudósító soha nem lehet semleges (még ha az akarna lenni, akkor sem), konfliktust mutat be, és abban mindig van jó és rossz, még akkor is, ha a jónak is lehetnek hibái és a rossz oldalán is mutatkozhatnak emberi értékek.
Győri Boldizsár haditudósítónak állt. Nem a legismertebbek csapatából, de tisztességgel. Olyat vállalt, amit a kollégái sem szoktak. Egyenesen a helyszínre költözött 2025-ben. A front közvetlen közelébe, az ukrajnai Harkivba. Kiépítette azt a kapcsolatrendszert, amelyen keresztül „eléggé közel” tudott kerülni az események sűrűjéhez. Persze, felvállalta, de nem kereste a veszélyt. Tudósította – amíg módja volt rá – a Szabad Európát, új befogadó otthonra talált a 24.hu felületein. És adták az anyagait kézről-kézre ebben a digitális világban, hol részletekben, hol egészében. Ma, ha az Ukrajna elleni orosz agresszióról van szó,
a munkássága megkerülhetetlen.
Egy percig nem ingott meg. Amit bemutatni vállalt, azt a megtámadottak, a létükért harcolók, az agresszorral szembeszállók szempontjából mutatja meg, és eközben nem egyszerűen vallja, hanem propagálja is az európaiság értékeit. Hogy mi is itt a tét az általa is közös hazánknak, értékközösségünknek tekintett Európa szempontjából. És e tekintetben nem ismer kompromisszumot. Ebben a háborúban Ukrajna (az olyan, amilyen, nagyon nem tökéletes Ukrajna) képviseli Európát. Tehát Európának dolga van ezzel a háborúval, ezzel a magát élethalálharcban védő országgal. Győri Boldizsártól idézek: „Nagyon felháborított, ahogy az ukrajnai helyzetet Magyarországon kezelték és kezelik, hogy mindenkinek megvan a saját meggyőződése, és annak hisz. Én szeretnék tiszta lelkiismerettel odaállni mások elé, hogy el tudjam mondani: ott voltam, és a saját szememmel láttam. Nem titok az sem, hogy érzékeltem egy piaci rést, mert a magyar sajtóban előttem nem volt senki, aki állandó jelleggel ott lett volna és tudósított volna a front közeléből.”
Ez már küldetés! Magyarországnak nagyon sok elszámolni valója, a hatalmon lévő vezetői szándékai nyomán történelmileg majd be- és elfogadni valója, később jóváteendő dolga van azzal, ahogyan az agresszor által megtámadott Ukrajnához viszonyul. Amikor majd el kell végeznünk ezt a munkát, ott lesznek Győri Boldizsár hiteles, az európai értékrendet maradéktalanul tükröző anyagai, segítségül. Ezt a pótolhatatlan szerepet és funkciót, mindannyiunk lelkiismeretének képviseletét vállalta fel Győri Boldizsár, olyan színvonalon és olyan tartalommal, hogy azt Európának is bármikor felmutathassuk. Vagyis, hogy mentségünk is legyen, ne csupán szégyenünk.
Ezért ajánlom a szakosztály berkeiből érkezett jelzéseket és ajánlásokat összegezve, tehát nem egyszerűen a magam nevében, a szakosztály elnökeként Győri Boldizsárt a 2026-os Euránkért-díjra.
M. Lengyel László
https://24.hu/kulfold/2025/09/16/gyori-boldizsar-haditudosito-orosz-ukran-haboru-harkiv/
https://www.szabadeuropa.hu/author/gyori-boldizsar/ombkq_
https://www.facebook.com/sajtoszabadsagert/posts/gy%C5%91ri-boldizs%C3%A1r-haditud%C3%B3s%C3%ADt%C3%B3-egy-%C3%A9ve-k%C3%B6lt%C3%B6z%C3%B6tt-az-ukrajnai-harkivba-az-ut%C3%B3bbi-he/1209049714600733/
Európánkért díj
LAUDÁCIÓ
Váradi Júlia
Régóta követhetjük – hallgatóként, sőt immár nézőként is – Váradi Júlia beszélgetéseit a Klubrádióban. Több évtizede elképesztő energiával hozza közel az európai értékeket műsoraiban – mindez legbensőbb énjéből fakad.
Mondhatnánk, hogy szerencséje van beszélgető-partnereivel – de éppen úgy szerencsések azok a művészek, filmesek, muzsikusok és tudósok, akiket Juli, a sors és a Klubrádió összehozott ezekben a mindig újabb szellemi izgalmak hozó műsorokban.
Váradi Júlia a Magyar Rádió nagy mestereinél tanulhatott, és túlélte azt, hogy máról holnapra megelégelték 2007-ben a rádió akkori fura urai Júlia egyéni hangját, kérlelhetetlen igazságszeretetét. Talpon maradt, és szinte azonnal belefogott a Klubrádióban a Dobszerda című sorozatába, amelyben már sokszáz beszélgetés hallható. Válogatásukból könyv is született. A Dobszerdában majd egy órában egy személyiséget hoz közel hozzánk, míg a Café péntekben több riport, helyszíni tudósítás és hírek révén nagyon friss, mozgalmas kulturális ajánlóval lep meg minket.
A 2025 évi műsoraiban Váradi Júlia Dobszerda sorozata egyre inkább kiteljesedett. A látszólag könnyed csevegésből nagyívű, egész Európát érintő kérdéseket bont ki beszélgetéseiben. Táncsics tragikus, mégis felemelő példájáról beszélgetve Spiró Györggyel, és Padmaly című sikerkönyvét ismertetve mondta, hogy valami váratlan csoda történt március 15-én, s jól láttatta, hogy mire vállalkozott Spiró György, amikor a 1848-as forradalmat újraírta, más szemszögből közelítette meg.
A mai Magyarországot könnyebb megérteni a békétlenség, a mindennel szembenállás, a kaparj kurta történelmi ismereteinek jegyében – véli Júlia, miután Spiró kifejtette, hogy tragikus, ahogyan a nemzetállami ideákkal mindig is egymás ellen fordították hazánkban az embereket.
A legnemesebb európai kulturális hagyományokból valami egyedit és különlegeset hozott Budapestre Wilhelm Droste. Irodalmi kávéház és kultúra szerves összefüggésében bontakozik ki előttünk dacos életútja. A vele készített interjúból megtudjuk, hogyan jutott el Westfáliától, a forradalmi marburgi egyetemi évek után Budapestig, egyetemi lektorságig és kávéházak nyitásáig. A jelenlegi, a Dunára néző 3 Holló, amelyet még Esterházy Péter nyitott meg, s ahonnan most elindult az a Duna-antológia, amelyet az európai könyvvásárra is vittek Lipcsébe. Folyóiratuk is közös európai értékek mentén készült. A beszélgetésben természetesen szóba jött Wilhelm Droste feleségének Enyedi Ildikónak három idősíkban és ugyancsak Marburgban is játszódó filmje, amelyben „heroizált formában” megjelent Wilhelm Droste is. „Csodálatosan érnek össze a dolgok” – összegzi Váradi Júlia.
Egy másik különleges példa az a 2025-ben készült beszélgetés a CEU emeritus professzorával Klaniczay Gáborral, amely keretezi Váradi Júlia egy korábbi Marianna D. Birnbaummal folytatott beszélgetését, rá emlékezve, aki a távoli Los Angeles-i UCLA-n teremtett meg egy európai kulturális tanszéket. Egyik regényében pedig Luna, azaz Gracia Mendes 16. századbeli különleges történetét, sikeres életútját követhetjük egész Európán át – egy tehetséges és elszánt asszony, egy bankár, akinek bankháza a francia királynak is adott óriási kölcsönt. Sok országon át menekült családjával együtt, miközben valójában az életével játszott, és menekült zsidóként, majd újkeresztényként, végül a török porta fogadta őket be. Marianna D. Birnbaum a kortárs magyar irodalom képviselőit segítette, kiváló kapcsolatai voltak, miközben eredeti szakterülete a 15-17.századi irodalom és összehasonlító folklór volt. Az ő európaiságát és példáját hozta közelebb Váradi Júlia.
Számtalan érdekes anyag hangzott el hetente a Café péntek című adássorozatban. A bennünket a díj odaítéléséhez közelebbről érdeklő tavalyi évben hallottunk egy olyan anyagot, amely Krasznahorkai László Nobel díjához kapcsolódott. Nem lehetett felhőtlen az örömünk, az úgynevezett nemzeti oldal nem boldog, azóta sem szűnő vita, felháborodás övezi Krasznahorkai díját. Az pedig igazi szégyent hozott a könyves szakmára, hogy a nagy lipcsei könyvvásáron a magyar pavilonban milyen méltatlan módon fogadták Krasznahorkai László Nobel díját – hangsúlyozta Váradi.
Újságíró-kollégáinknak egyre nehezebb talpon maradni, egyre súlyosbodó terheket cipelnek. A megnyomorított média világában a Klubrádió átvette a közszolgálati funkciókat. Bizony nagy szükség lenne arra, hogy mindenkihez eljutó frekvenciákon szólaljon meg, és a szabad sávon is a Pulitzer díjas Váradi Júlia tehetséges, a humanista európai hagyományokat tovább örökítő beszélgetéseit minél szélesebb körben hallják. Ezért is adományozzuk Váradi Júliának az Európánkért díjat.
Vámos Éva
Ajánlás Európánkért díjra:
Magyar Hang szerkesztőség
Alulírott Szele Tamás, úgy is, mint a MÚOSZ Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztályának tagja, azzal a javaslattal fordulnék Önökhöz, hogy idén jutalmazzák az „Európánkért” díjjal a Magyar Hang szerkesztőségét.
Ennek indoka az, hogy az említett médium – mely távolról sem pusztán nyomtatott formában jelenik meg, podcastjei és videóbeszélgetései is kiváló minőségűek és népszerűek, miként online felülete, sőt, könyvkiadói tevékenysége nemkülönben – komoly szerepet vállal a páneurópai eszme honi népszerűsítésében.
Manapság ez nem könnyű feladat, tekintetbe véve, hogy egyrészt maga az európaiság fogalma is politikai viták célkeresztjében áll, másrészt a témát csak nagyon alapos felkészültséggel lehet a napi kérdések szintjén felülemelkedve kezelni.
Ne feledjük azt sem, hogy a magyar sajtó az utóbbi két évtizedben belterjessé vált tematikai szempontból, gyakorlatilag arról – és csak arról – a honi belpolitikáról próbál szólni, amely ugyan állandó erjedésben van, tehát képes minden nap új feladattal ellátni akárhány sajtómunkást, ám már a szomszédos országok Magyarországgal határos területein is szinte értelmezhetetlen az olyan olvasók számára, akik valamilyen okból nem érdekeltek az itteni politikai trendek alapos ismeretében. Az európai eszme pedig nyilván kontinentális, tehát nagyobb léptékű áttekintést igényel annál, amennyi ahhoz szükséges, hogy a hazai belpolitika viharait elemezzük – ebből a szempontból a Magyar Hang kiválóan teljesít, a legkisebb túlzás nélkül állítható, hogy szerkesztősége legalábbis közép-európai, de inkább uniós szintű szellemi műhely, elég csak Stefano Bottoni köteteinek kiadását vagy a Közép-Európa-szerte szervezett közösségtalálkozóikat említenem.
További érv díjazásuk mellett, hogy külpolitikai rovatuk naprakészen és akár globális kontextusba illeszthetően is közli és elemzi a világpolitika eseményeit. Mondhatnánk, hogy ez nem nagy dolog, egy külpolitikai rovatnak ez lenne a dolga, de sajnos több példát látunk a mai magyar sajtóban ennek az ellenkezőjére, mint a szakmai alapelvek betartására.
A Magyar Hang világképe tehát pontos: jól látja Magyarország helyét Európában és Európáét a világméretű folyamatokban egyaránt. Nézetem az, hogy megérdemelnék a díjat, mert azt adják olvasóiknak, amiben jelenleg a legnagyobb hiány tapasztalható: konzekvens, pontos és európai szellemi iránymutatást. Pontos iránytűt a kontinens politikai, gazdasági és szellemi térképén. Ezért javaslom, hogy a Magyar Hang szerkesztőségét részesítsük kollektív Európánkért díjban.
Szele Tamás
Fotó: Mátyus László
Fotó: Mátyus László
Fotó: Mátyus László
Fotó: Mátyus László
Fotó: Mátyus László
Fotó: Mátyus László
Fotó: Mátyus László
