Az ünnepélyes átadóra, melyre a BOHUSZ tagjai is hivatalosak voltak, augusztus 24-én került sor Pannonhalmán.
A magyar borászatban irány- és mértékadó pincészetek munkájának értékelésére és elismerésére két évtizede alapították meg az „Év Pincészete” vándordíjat, amely az idei évben jelentős átalakuláson ment keresztül. Az újjászervezést követően elsőként a Pannonhalmi Főapátság pincészete nyerte el ezt a megtisztelő szakmai elismerést.
A Magyar Bor Akadémia, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, valamint a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége 2002-ben alapította a díjat. Az „Év Pincészete” vándordíjjal egy olyan bortermelő gazdasági társaság kollektív teljesítményét jutalmazzák, amely az országban és külföldön a magyar bor, a borkultúra és a kulturált borfogyasztás széles körű népszerűsítéséért tartósan kimagaslóan teljesít. A Pannonhalmi Főapátság borászata 2010-ben már elnyerte az „Év Pincészete” címet. Ezúttal egy széles körű szakmai jelölést követően választották ki a három javasolt pincészetet, amelyek pályázati anyagot készítettek. A villányi Gere Pincészet, a szekszárdi Takler Pincészet és a Pannonhalmi Főapátsági Pincészet pályázati anyaga alapján a díjat kiíró szervezetek tisztségviselőiből álló 24 tagú zsűri döntött.
A Pannonhalmi Apátságot Géza fejedelem 996-ban alapította, és Szent István királyunk 1001-ben alapítólevélében már szőlőterületeket is adományozott a bencéseknek. A bencés szerzetesek az eltelt évszázadokban mindig szoros kapcsolatban álltak a szőlőtermesztéssel és a borkészítéssel. Az adott kor legmagasabb szintű szőlő- és borkultúráját művelték. Az 1900-as évek elején az apátsági birtokméret kb. 100 hektárnyi lehetett Pannonhalma közvetlen környékén, de emellett Somlón és Tokaj-Hegyalján is rendelkezett birtokokkal. Már abban az időben is palackozott formában értékesítették fehér- és vörösboraikat, amelyek a történelmi határokon túlra is eljutottak.
A II. világháborút követő politikai és társadalmi átrendeződés lehetetlenné tette e több évszázados hagyomány folytatását. 2000-ben kezdtek körvonalazódni azok a tervek – A „Régi tömlőbe új bort tölts” szlogen jegyében –, amelyek révén a Pannonhalmi Főapátság többségi és az MKB Bank Zrt. kisebbségi tulajdonhányadával 2000 m2 alapterületen 3000 hl tárolókapacitással 2003-ban felépült a Pannonhalmi Apátsági Pincészet, Gál Tibor fiatalon elhunyt egri borász szakmai irányításával.
A rendszerváltozás után bő tíz évvel a Pannonhalmi Főapátság és az MKB Bank közös összefogással visszavásárolta a monostor II. világháborút követő államosítások során elveszített szőlőterületeinek egy részét szőlőtermesztés céljából, míg a borkészítéshez új pincét és borházat létesített, mindezzel pedig nemcsak a bencés hagyományok, de nemzeti kultúránk egy nagyon fontos szeletét egyaránt újjáélesztette. Ma a Pannonhalmi Apátsági Pincészet 52 hektárnyi területen gazdálkodik, tízéves újratelepítési programjának köszönhetően kizárólag újonnan kialakított s immár teljes egészében termőre fordult ültetvényekről takarít be szőlőt, évi 400.000 palackos termelésével elérte borkészítési kapacitásának újraalapításakor tervezett felső határát, ismertségnek és elismertségnek örvend szakmai és laikus körökben, borai pedig hazánkban és számos európai országban, sőt a tengeren túl is jelen vannak a piacon, akárcsak a világháborúk előtti történelmi időkben.
A 2003-ban épült és mintegy 2200 négyzetméter alapterületűvé bővült, a monostor tövében található pincében és borházban a hagyományok ápolása mellett a fajtaszerkezethez maximálisan igazodó, újszerű technológiával dolgozzák fel a Pannonhalmi Főapátság ültetvényeiről származó szőlőket. A kezdetekben bevezetett rendhagyó, gravitációs anyagmozgatáson alapuló borászati technológia folyamatos fejlesztés alatt áll, amelynek köszönhetően a klasszikus borászati eljárásokat a kor modern vívmányaival támogatják a hatékony feldolgozás és minőségi borkészítés érdekében.
A szakmai program egy retrospektív borászati vezetéssel és sétálókóstolóval indult, amelynek keretében Liptai Zsolt főborász beszélt az újraalapítás körülményeiről, a Gál Tibor tanácsadóval folytatott első évek tapasztalatairól, szőlészeti és borászati munkákról, technológiai fejlesztésekről és kulturális eseményekről, miközben állomásról állomásra kóstoltatta a Pincészet kínálatának főbb elemeiként ismert tételeket.
Az apátsági szőlő- és borművelő hagyomány újrateremtése a régi apátsági birtokok egy részének visszavásárlását követően a szőlőtelepítési programmal kezdődött, majd az új pince és borház kialakításával folytatódott, 2004 márciusától már látogatható az újraindított Pannonhalmi Apátsági Pincészet. A látogatás a Pannonhalmi Apátsági Pincészet által szervezett szakszerű vezetéssel történik, amelynek keretében vendégeik betekintést nyerhetnek a bencés szőlő- és borkultúra történelmébe, megismerkedhetnek az új épületegyüttessel, illetve a borkészítés technológiai folyamataival, valamint megkóstolhatják boraikat.
A Pannonhalmi Apátsági Pincészet szemrevaló épületegyüttesének kialakításával egy időben környezetének rendezése is megtörtént. Ennek során épült ki egy díszkővel rakott terület is, amely elsősorban a szüreti időszakban folyó préselésből származó törköly ideiglenes tárolására szolgált. 2005 májusában e tér szomszédságában nyílt meg az a kóstolóterasz, ahonnan a monostori levendulaültetvények és a keleti irányba nyúló táj csodálatos képe tárul a finom borok társaságát élvező vendégek elé.
A pincészet fajtaborai és egyedi elképzelések mentén született házasításai az adott esztendő jellemzőit mindenkor magukon hordozva, évről évre izgalmas kóstolási élményt ígérnek, miközben évjárati hatásoktól függetlenül magas minőségükkel vívják ki a fogyasztók bizalmát. Talán ennek is köszönhető, hogy e két évtized alatt ismertté és elismertté váltak a hazai piacon, miközben az előállított palackok negyede folyamatosan a világ legkülönbözőbb pontjain talál gazdára, a pincészet, a monostor és a borvidék hírnevét határainkon túl is öregbítve ezáltal.
Az Év Pincészete 2023 díjátadó ünnepségen Hortobágyi T. Cirill főapát köszöntötte a megjelent száz fő feletti közönséget, amelynek nagy része a média meghívott munkatársaiból állt.
Beszédéből mindaz a szeretet és elhivatottság tükröződött vissza, ami a bencések ezeréves kötődését erősítette meg a magyar bor és a borkultúra iránt.
Koch Csaba, a Magyar Bor Akadémia elnöke a cím jelentőségét hangsúlyozta a magyar borászatok életében, hiszen ez módot ad a kollektív teljesítmény elismerésére. Frittmann János, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke a történelmi tapasztalatot és a borvidékre gyakorolt pozitív hatást emelte ki, míg dr. Kiss István, a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetségének elnöke a minden borász számára példa és iránymutatás jelentőségét hangsúlyozta.
A vándordíjat – Madarassy István Kossuth-díjas ötvös és szobrászművész Szőlősgazda című alkotását –, a díszes oklevelet és az emlékplakettet a kiíró szervezetek képviselői a művész jelenlétében adták át. A díjátadást követő állófogadáson a hazai jazzélet kiválóságai – Berki Tamás jazzénekes, Sárik Péter Erkel-díjas jazz-zongorista és Jász András jazz-szaxofonos – garantálták a jó hangulatot. A program szervezője és koordinátora a kiíró szervezetek megbízásából a Bacchus Arts Stúdió volt.
