címlap: SAUL LOEB/ AFP
Spiegel
Az elemzés szerint meg lehet szelídíteni az olyan jobboldali populistákat, mint a volt amerikai elnök, az olasz kormányfő, vagy a Svéddemokraták, így hiába nyomultak éveken át az autokraták és a demagógok, a demokrácia erősebb náluk. A Freedom House éves jelentéseiből persze az tűnik ki, hogy egyre befolyásosabbak a tekintélyuralmi rendszerek, amelyek kifelé pont annyira agresszívak, mint odahaza. Elég csak Oroszországot, Törökországot vagy Kínát említeni.
Ehhez jön még, hogy úgy látszik, mintha a jogállam ellenségei a demokrácia erődjeiben is nyomulnának, lásd Le Pent, Trumpot vagy Orbánt, aki az illiberális demokráciát ácsolja. Közelebbről megnézve ugyanakkor azt tapasztalni, hogy az idén egyáltalán nem volt töretlen az autokraták győzelmi sorozata. Ez pedig az ukrán szabadságharcosoknak, a tiltakozó kínaiaknak és irániaknak köszönhető.
De nyugaton is a közép felé tart az inga. Példa rá Giorgia Meloni, akit posztfasisztaként jegyeznek, ám idáig nagyjából ugyanazt csinálja, mint technokrata elődje. Még az Orbán-ellenes szankciókat is megszavazta. A Svéddemokraták ugyancsak mérsékelt és Európa-párti erőként lépnek fel. Az amerikai republikánusoknál pedig sorra buktak meg Trump hívei.
A tengerentúli politológus Sheri Berman úgy látja, hogy ahol működik a hatalommegosztás és a kritikus nyilvánosság, ott a radikálisok kénytelenek visszafogni magukat. Csak akkor van esélyük a hatalomra, ha hitet tesznek a jogállam és a parlamentarizmus mellett. Ahol viszont a demokrácia gyökerei gyengébbek, ott előnyös a légkör a rendszer ellenfelei számára.
Ezért az olasz és a svéd jobboldal sikerében a demokrácia erejét kell látni. Egyben azonban ébresztő a középnek és a baloldalnak, hogy oldják meg azokat a gondokat, amelyek szavazatokat hoznak a populisták konyhájára. Ilyen a migráció. De Berman azért úgy foglalta össze 2022 tanulságát, hogy az egészséges demokráciák képesek ellenállni a romboló erőknek.
Der Standard
Erős a benyomás, hogy mostanában egyre sülnek fel a vezérelvű államok, hiába volna igény az erős emberekre még Ausztriában is. Putyin katasztrofális háborúba vezette nemzetét, mert teljesen tévesen azt hitte, hogy három nap alatt besétál Kijevbe, az ujjongó ukránoktól övezve. A szankciók folytán országa már nagy árat fizet a kalandért, a mostani rezsim alatt még a normális jövő is veszélybe került. Így még az sem kizárt, hogy egyes részek idővel leválnak róla.
Kínában is éppen most mondják fel a lakosság és a kőkemény, totalitárius rezsim közti paktumot. A bölcs Hszi elnök a maga tekintélyuralmi módján teljes csődöt idézett elő a járvány politikával.
Európában a kisebb diktátorok azon vannak, hogy megszabaduljanak a nacionalista lármától, a bajt azonban ők maguk hozták a saját fejükre. Orbán már odáig jutott, hogy az EU elzárja számára a pénzcsapot. A szerb államfő a tűzzel játszik a szomszédos Koszovóban, a súlyos gazdasági gondok közepette.
Az ilyen emberekkel és vezérelvű államokkal szemben értelmetlennek bizonyult a megbékítés. Putyint és Hszit csakis egyértelmű ellenállással lehet megfékezni. És Ausztriának is be kell látnia, hogy kudarcot vallott Magyarországgal szemben a kesztyűs kéz politikája, sőt kontraproduktív. A migráció ügyében sem hoz semmit.
https://www.derstandard.at/story/2000142120763/illusionen-gegenueber-starken-fuehrern
Slate
Aggódva figyeli, hogy az Orbán-kormány miként terjeszti ki csápjait az emberek magánéletére a New America agytröszt digitális jogokkal foglalkozó magyar munkatársa. Veszna Wessenauer emlékeztet arra, hogy a Human Rights Watch nemrégiben alaposan dokumentálta, miként él vissza a személyes adatokkal a Fidesz. Így olyan ismereteket használ fel új szavazók becserkészésére, amiket elvileg teljesen más célra, így a járvány elleni oltástól kezdve az adókedvezmények odaítéléséhez szereztek be állami szervek.
Az érintettek azután kéretlenül kampányüzeneteket kaptak, az ellenzék viszont versenyhátrányba került, ami aláássa a demokráciát. Különösen nyugtalanító, hogy a Vodafone el akarja adni a kormánynak magyarországi érdekeltségét. A vevő oldalán megjelenik a 4iG tech cég, amely szorosan kötődik Orbánhoz.
Arra már sok példa van, hogyan segíthetik elő az emberi jogok megsértését tekintélyuralmi rezsimekben a központi kézben lévő telekom vállalatok. Így félő, hogy a hatalom az ügylet folytán fokozottan meg tudja figyelni a társadalmat. Orbán úgy gondolkodik, hogy minél inkább a kezében van az erre alkalmas infrastruktúra, annál biztosabb az uralma. Ami egyben a fokozódó tekintélyelvűségről árulkodik.
A Vodafone mondhatja, hogy tisztára üzleti meggondolásokból döntött, de a másik oldalon aligha ez magyarázza az adásvételt. Hiszen volt itt már egy Pegasus-ügy. A titkosszolgálat gyakorlatilag korlátlanul hozzáfér minden adathoz. Nincsenek igazán jogi korlátok vagy független testületek a lehallgatások felügyeletére. Ez pedig felveti, hogy mennyire lesz védett a cég ügyfeleinek magánszférája, ha az állam veszi át az ellenőrzést.
https://slate.com/technology/2022/12/telcos-human-rights-violations-myanmar-ethiopia.html
FAZ
Ez az év nem úgy alakult Putyin számára, ahogyan remélte – írja a cikk az elnökről, akit csak rombolónak nevez. Merthogy a győzedelmesnek szánt hadjáratból katonai vereség lett, ráadásul még uralmának alapjai is megkérdőjeleződtek. De hát ő maga ásta alá a saját rendszerét. Hatalma ugyan még nincs akut veszélyben – a demokratikus ellenzék aktivistái külföldre kényszerültek, vagy belső emigrációban, illetve börtönben vannak.
A gazdasági és politikai elit állítólag elégedetlen, ám senki sem mer ellentmondani az államfőnek. Kritika leginkább az ügyben hangzik el, pl. az állami sajtóban, hogy még keményebben kell fellépni Ukrajnában. Ezek a támadások azonban nem Putyin, hanem a védelmi miniszter, a katonai vezetés és az állami tisztségviselők ellen irányulnak. Az elnöknek sikerült megnyernie a keményvonalasokat, hogy nyilvánosan támogassák az orosz hadsereg eddigi legnagyobb kudarcát, a herszoni visszavonulást.
A polgári létesítmények bombázása is ezeknek a köröknek a kegyeit keresi. A Kreml körüli hatalmi harcok célja, hogy ki mekkora befolyást tud gyakorolni a nagy emberre, illetve ki mekkora szeletet kaphat az egyre kisebb tortából. Őt magát nem érheti gáncs, mert rajta kívül nincs más legfelül, akit legitimálna a népszerűsége.
Viszont a háborúval szétverte a saját maga által a lakosságnak ígért stabilitást. Pedig az szavatolta neki az oroszok többségének támogatását, minden gazdasági stagnálás ellenére is. De hogy immár milyen keveset képes csak felajánlani, az kiderült, amikor november végén hősi halottak édesanyjaival találkozott és vigaszként csupán annyit tudott nekik mondani: gyerekeik nem hiába áldozták az életüket. Meg hogy mennyivel több halálesetet követel a közlekedés, valamint az alkohol.
FAZ
A szerb elnök kétféleképpen szokta kikényszeríteni, hogy odafigyeljenek rá, ha nyilvános beszédet tart. Vagy olyan halk, hogy pisszenni sem mer a közönség, mert különben nem hallja a szónokot, vagy keményen odavág, nem takarékoskodva a hangerővel. Most éppen hetek óta az utóbbi stílust alkalmazza. Szóval és tettel elérte, hogy kiéleződött a feszültség Szerbia és Koszovó között.
A hónap elején terrorista söpredéknek minősítette a koszovói kormányfőt, nála az ilyen kifejezések egyáltalán nem tekinthetőek véletlennek. Amióta 2014-ben megszerezte a végrehajtó hatalmat, egyre inkább tekintélyuralmi vonásokat mutat. Ez a folyamat csak felgyorsult nála, miután 5 éve köztársasági elnök lett.
Hamar lelohadt nála a szándék, hogy országát közelítse az EU-hoz, inkább látványosan jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal és Kínával. Amikor pedig riadókészültségbe helyezi a hadseregét, hogy „megvédje a koszovói szerbeket”, az pont úgy hangzik, mint amikor Putyin igazolj az ukrajnai háborút.
Die Zeit
Erdogan kelet, azaz Közép-Ázsia felé fordul, a türk nemzetek egységére esküszik és azt reméli, hogy ily módon nagyobb lesz a mozgástere a Nyugattal szemben. Ezt a politikát már jó ideje meghirdette, és nem csupán országa 83 millió polgárát eteti vele. A türk államok mintegy 200 millió lakosának testvériségére épít. Idetartozik Azerbajdzsán, Üzbegisztán, Kazahsztán, Türkmenisztán és magától értetődik, hogy Törökország.
Az első eredmények már látszanak: Ázsia középső részén a jelek szerint újjászületik az ősrégi, nemzetek feletti tudat. Ismét sokat hallani Turkesztánról, amely a Kaszpi-tengertől a Gobi-sivatagig terjedő területet jelöli. A többiek minden földrajzi távolság ellenére nagy testvérként tekintenek Törökországra.
A szervezeti keretet a 13 éve alapított Türk Tanács alkotja, ebben megfigyelő Magyarország. Az egyértelmű vezető azonban Ankara, amely nagyobb beleszólást akar ily módon magának a régió és a világ dolgaiba.
https://www.zeit.de/politik/ausland/2022-12/einfluss-tuerkei-turkstaaten-nationalismus-panturkismus
