Frankfurter Rundschau
Könnyen lehet, hogy kényelmetlennek bizonyul a megosztó Orbán Viktor számára a mai berlini látogatás. Az EU-ban a magyar politikust az orosz elnök szövetségeseként könyvelik el. A legfrissebb példa: míg a legtöbb tagállam csökkentette az orosz gázvásárlásokat, Magyarország pótlólagos mennyiség szállításáról állapodott meg Moszkvával.
A jobboldali-nemzeti magyar kormány a háború kezdete óta azon van, hogy kiváljon a Kreml-ellenes európai egységfrontból. Nemrégiben pl. nemzeti konzultációt jelentett be a szankciók ügyében. Igaz ugyanakkor, hogy idáig beállt a megtorló lépések mögé, de csak mormogás közepette.
Olaf Scholz mára hívta meg, kemény feltételek mellett. A téma, mint ismeretes, az orosz agresszióra adandó válasz lesz, mert Németország össze kívánja hangolni álláspontját a többiekével.
Az viszont teljesen rendkívüli, hogy utána nem lesz közös sajtótájékoztató. Egyes értesülések szerint a házigazda nem szeretné, ha Orbán túlságosan is reflektorfénybe kerülne. Ám nagy kérdés, hogy vissza tudja-e a terelni a vendéget a közös irányvonalhoz. Az EU nemrégiben 7,5 milliárd euró megvonását javasolta a korrupció, illetve a jogállam megsértése miatt. Ennél fogva igencsak kemény lehet a tárgyalás.
Le Figaro
A leendő olasz miniszterelnök azt hangsúlyozta a szélsőjobbos spanyol Vox tanácskozására küldött videoüzenetben, hogy meg kell teremteni a „hazafiak Európáját”, mivel a földrészen a polgárok többsége már nem fogadja el a baloldali ideológia utópiáját. Giorgia Meloni Lengyelországot hozta fel jó példaként. Azt hangoztatta, hogy a kontinensnek bátrabban kell szembeszállnia a nagy nemzetközi válságokkal, ugyanakkor alázatosabban kellene viszonyulnia a napi gondokhoz, amelyeket sokkal jobban meg lehetne oldani nemzeti szinten, és nem kellene hozzá bürokráciával tetézni a bürokráciát.
Jelezte, hogy néhány nap múlva megkapja a felkérést az államfőtől programja valóra váltásához és akkor azt fogja csinálni, amit a lengyelek. Mateusz Morawiecki személyesen is jelen volt a spanyol fővárosban. Ő, akárcsak Magyarország, vitában áll az EU-val a jogállam miatt. Meloni ugyanakkor mindenkit biztosított arról, hogy azért dolgozik, mert azt szeretné, hogy pártcsaládjának képviselői minél több országban kerüljenek hatalomra.
Orbán és Trump egyébként szintén felvételen támogatta a 3. legnagyobb spanyol pártot.
Guardian
A vezércikk úgy ítéli meg, hogy a putyini fekély folytán lélegeztető gépre került az egész, háború után politikai egyetértés. Az ukránok egyszerre csak arra ébredtek, hogy élet-halál harcot vívnak egy brutális ellenséggel, amely ki akarja őket irtani nemzetként. Az utóbbi idők harci sikerei csodálatra méltó módon visszaigazolják, hogy miként szálltak szembe a veszéllyel – rettenetes emberáldozatok árán.
Ám a gyilkos támadást úgy is lehet venni, hogy a mai fasizmus próbálja érvényesíteni az akaratát, odahaza és külföldön is – a demokrácia ellenében. Olyan pestis ez, amely az egész világot veszélyezteti. Ukrajna nem az utolsó célpont. Az orosz elnök azonban rá jellemző módon rátesz egy lapáttal, az általa megtestesített fertőzés terjed. Igen súlyos következményekkel jár, lásd a klímaváltozás elleni küzdelmet, az élelmiszerárak megugrását, a menekültügyi válsághelyzetet, az európai és amerikai szélsőjobb megerősödését.
Az újabb és újabb nukleáris fenyegetés azt támasztja alá, hogy Putyin bűnös módon óvatlan, ugyanakkor mind inkább kétségbe van esve. De nem valószínű, hogy szándékosan végzetes atomviszályba kívánna keveredni Washingtonnal. Viszont a konfliktus lökőhullámai megrengetik a nemzetközi energiaellátást, ugyanakkor az eltérő nemzeti érdekek folytán megfeneklett az Unió törekvése, hogy csupán korlátozott árat fizessen az orosz szénhidrogénekért.
Hogy az OPEC betett a demokratikus közösségnek, az arra utal, hogy az orosz ragály folytán két táborra szakad a világ: az egyik sarokban Kína és India továbbra is vesz orosz olajat és nem áll be a szankciók mögé. A másik oldalon vannak a G7-államok és az EU. De nem csupán Ukrajna szuverenitása forog kockán, hanem a globális biztonságra, az atomfegyverek elterjedésének korlátozására, a szabad kereskedelemre, valamint a nemzetközi jogra épülő nemzetközi rend.
De a szankciók és a fegyverszállítások kapcsán tapasztalható ellentétek szintén szakítópróbának teszik a kapcsolatokat az Unióban, illetve Európa és Amerika között. Az oroszbarát Magyarország aktívan szabotálja az uniós egységet. És a háború megmérgez mindent. De sokat ártott Putyin hazai megítélésének is. Ha egyszer véget érnek a harcok, akkor az ilyen belorosz fejlemények beharangozhatják a moszkvai vezetésváltást, a teljes katonai kivonulást Ukrajnából – és ez a gyógyulás legszebb reményét jelenti.
Wall Street Journal
Hogy Putyin orosz területnek nyilvánított négy ukrán tartományt, az a Krímbe kerülhet neki. Így látja a helyzetet Casey Michel, a Hudson Intézet munkatársa, a kleptokrácia szakértője. Mint megállapítja, az elfoglalt részek bekebelezése révén az elnök saját győzelmét szajkózhatja. Nem sokat számít, hogy az érintett részeket az oroszok nem is tartják teljes egészében kézben, illetve hogy az ukránok nyomulnak előre, miközben egyre idegesebb a hazai közvélemény. Van logika abban, amit az államfő mond, viszont a hangzatos kijelentések egy újabb stratégiai kudarc előjátékát jelentik.
A bekebelezésből az következik, hogy az elhódított földek az orosz nukleáris védőernyő alá kerülnek, ám ez veszélyes fejlemény, tekintve hogy Moszkva már hányszor csörtette meg az atomkardot. Putyin szemszögéből viszont azért kockázatos, mert az lehet a következménye, hogy le kell mondania egyetlen jelentős sikeréről, a Krímről.
A Nyugat idáig nemigen tudta, miként álljon hozzá a félsziget elfoglalásához, ám mivel a revansista mániájában a Kreml azt immár egy kalap alá vette a kelet-ukrajnai hódításokkal, a külföld nem lesz hajlandó azt orosz területként elismerni. Az ukránok viszont könnyebben érvelhetnek azzal, hogy vissza kell szerezniük a Krímet is és még fegyvereket is kaphat hozzá.
Hogy Moszkva igényt tart a félszigetre, az leleplezte az irredenta önkényúr próbálkozását Ukrajna egy részének megsemmisítésére, illetve brutalizálására. A Krímnek vissza kell térnie Kijev ellenőrzése alá, minél előbb, annál jobb. Szerencsére ennek immár csak az orosz hadsereg áll az útjában, és arról már tudjuk, mennyit ér.
The Times
A kommentár sajnálatosnak tartja, hogy a Nyugat túlságosan is hevesen reagál a terrorizmusra, ugyanakkor csak ímmel-ámmal vesz tudomást az orosz on-line fenyegetésekről, pedig azok alapvető károkat tudnak okozni. Így például amikor Moszkva 5 éve célba vette az ukrán számítógépes rendszert, az 10 milliárd dolláros veszteséggel járt más államok számára. Mégsem rémlik, hogy kemény visszavágás indult volna, de ez a biztonságért felelős illetékesek bűne.
A laza hozzáállás egyik oka, hogy nem ismertük fel teljesen a veszély mértékét. Csak később ébredtünk rá, hogy a geopolitikai veszély korában élünk, amikor is revizionista, illiberális hatalmak, Oroszországgal és Kínával az élen, megpróbálják bedönteni a nemzetközi rendet. A kíberfronton a küzdelem a nyílt háború és az igazi béke közti mezsgyén zajlik.
A másik oldal számára egyszerűbb az ellenség politikai és gazdasági rendszerét támadni, mert az megakasztja a döntéshozatalt, gátolja az állam működését és demoralizálja a közvéleményt. Úgyhogy minek harcolni, amikor meg lehet nyerni a békét? Lenin és Sztálin elismeréssel adózna a „aktív lépések” piszkos eszköztárának, benne orgyilkossággal, zsarolással, robbantásokkal, emberrablással és felforgatással. Ezek mennek ma is.
Viszont a csatateret ma már az internet jelenti. A cél a számítógép, a bizalmas információ. A kínaiak a kémkedésben jeleskednek, az oroszok specialitása elsősorban a szabotázs és a hazugság. Csak éppen a Nyugat naiv, jogászkodásba bonyolódik és bátortalan, így átsiklik a világhálón elkövetett támadásokon. Azok ily módon nem sok kockázattal járnak az elkövetők szemszögéből, a szankciók hatástalanok. Nehéz olyan embereket üldözni, akik törvény nélküli országokban élnek.
De ezen sürgősen változtatni kell, különös figyelmet kell fordítani az információbiztonságra. Mert a tétlenségnek nagy ára lehet. Ha Putyin úgy határoz, hogy nekimegy az infrastruktúrának vagy a pénzügyi rendszenek az Ukrajnát támogató országokban, akkor azt úgy teszi, hogy érzi úgy: nem kell számolnia semmiféle büntetéssel.
https://www.thetimes.co.uk/article/our-response-to-russian-cyber-attacks-is-feeble-26293k9wq
Washington Post
A szerkesztőségi vélemény szerint a Nobel-békedíj idei kitüntetettjei azért kapták az elismerést, mert ritka kivételként úgy döntöttek: szembeszállnak a diktatúrával. Egy tekintélyelvű államban élni egyet jelent a félelemmel, a bizonytalansággal, a kényszerű némasággal. Nap mint nap látni az egyre jobban grasszáló korrupciót, a központosított hatalmat, az üres jelszavakat. De csak kevesekben van meg a kurázsi, hogy szembeszálljanak mindezzel.
A Nobel-békedíjat az idén egy civiljogi aktivistának és két szervezetnek ítélték oda,, valamennyien a civil társadalom hirdetői – Oroszországban, Ukrajnában és Belaruszban – háború idején. Ales Bjaljatszkij 25 éve védi a szabad szót és a szabadságot. Az orosz Memorialt nemrégiben záratták be a hatóságok, pedig egyet jelentett a 80-as, 90-es évek demokratikus reményeivel. Az ukrán Polgári Szabadság Központ az orosz háborús bűnöket igyekszik dokumentálni.
De rajtuk kívül még sok ezren bizonyítják: nem félnek szembeszállni az önkényuralommal és ezért most börtönben vannak. Közéjük tartozik az amerikai lap kommentátora, Vlagyimir Kara-Murza is, aki ellen a legújabb vád a hazaárulás. Akár 20 évet is kaphat érte. Csak azért, mert kiáll a demokráciáért, illetve az ukrajnai invázió ellen.
De minden érintettnek tudnia kell, hogy önzetlen vállalásuk nem hiábavaló, mert szüntelenül megy tovább a küzdelem az emberi méltóság védelmében.
