Az index.hu szerzője, Sereg András kitűnő összefoglalót készített az újságírók munkáját segítő informátorok jogi helyzetéről. A hazai és a nemezetközi médiavilágból vett példákkal világítja meg, hogy a sajtószabadság egyik alapvető feltétele az, hogy a jog megvédi az informátorokat az esetleges retorzióktól.
A többi között az újságírók felelősségét is megemlíti, ami az informátorukkal kialakított esetleges bizalmi viszony miatt vethető fel.
Az újságírók egyik nagy dilemmája, hogyan kezeljék a kapcsolatukat a forrásukkal. Néha ugyanis elkövetik azt a hibát, hogy emberileg túl közel kerülnek hozzá, bizalmas viszony alakul ki köztük, ami egyrészt félreértéseket okozhat, másrészt az újságíró munkája etikai szempontból is megkérdőjelezhetővé válik.
Az Egyesült Államokban például a 2003-as iraki invázió előtt súlyos bírálatok érték a New York Times napilapot és más szerkesztőségeket, amiért túlságosan is támaszkodtak bizonyos kormánykörökből származó névtelen forrásokra. A történések bemutatása követte a hivatalos elvárásokat, pedig volt bizonyíték arra, hogy a kormányzat kirívóan félreértelmezi a hírszerzési információkat. Az egyik vétkes Judith Miller, a New York Times riportere volt, aki meg nem nevezett forrásokból származó hamis információk alapján közölt cikkeket Szaddám Huszein kormányáról és az iraki tömegpusztító fegyverekről.
És mindez „az amerikai történelem legnagyobb stratégiai tévedésébe” torkollott.
A teljes cikk itt olvasható.
