Die Welt
A lengyel miniszterelnök kijelentette, hogy ha orosz támadás éri az országot, akkor 40 millió ember, gyakorlatilag az egész lakosság kész fegyvert ragadni. (Morawieckit alighanem elragadta a hév, mert a lengyelek 38 millióan vannak, igaz ebben nincsenek benne a külföldön élő tömegek – a szerk. megj.) A politikus szerint az ellenállás igen heves lenne, de azért a hadsereget is megerősítik. Azaz bővítik létszámát és új fegyverrendszerekkel látják el.
A kormányfő egy új lövészklub avatásán beszélt, a háború óta Lengyelországban egyre többen gyakorolják a célba lövést. Hangsúlyozta, hogy a fegyveres viszály egyértelművé tette: a szabadságot nem lehet eleve adottnak venni. A lengyelek is évszázadokon át éltek az orosz csizma uralma alatt. Egyáltalán nem kívánkoznak vissza azokba az időkbe, elutasítják a gyarmatosítást és az imperializmust, tette hozzá.
Die Zeit
A volt orosz kormányfő azon a véleményen van, hogy ha Ukrajna elesik, akkor utána a balti államok következnek. Kaszjanov 2000-től 2004-ig látta el tisztségét, de már közben bírálta pl. Hodorkovszkij őrizetbevételét. Ezt követően a később meggyilkolt ellenzéki vezető, Borisz Nyemcov egyik legközvetlenebb munkatársa lett. A háború után elhagyta hazáját és alámerült, valahol Európában. Tartózkodási helyét titokban tartja.
Most azt mondta, hogy az ukrán győzelem egész Európának érdeke, ám nem szabad olyan békét kötni, amelynek árát az ukrán nép fizeti meg. Úgy látja, hogy ha Kijev veszít, annak az egész földrészre nézve rettenetes következményei lennének. Ezért úgy foglalt állást, hogy nem szabad semmiféle engedményt tenni Vlagyimir Putyinnak. Nem ért egyet abban a francia elnökkel, hogy nem szabad megalázni Oroszországot. Ellenzi azt is, hogy területi engedményeket tegyenek a Kremlnek.
Ami a balti térséget illeti, ott elképzelhetőnek tartja, hogy Moszkva megpróbálja ismét összekapcsolni a kalinyingrádi enklávét az anyaországgal. Viszont nem látja valószínűnek, hogy egyhamar béke születne. Szerinte a háború eltarthat még 2-3 évig. Közben Putyin helyébe valaki más léphet, de az is valószínűleg a titkosszolgálat embere lesz. Hiszen az egész ország egyfajta KGB-rendszer, a teljes jogtalanság grasszál. A vezetésnek nem kell tartania semmiféle büntetéstől.
Ezzel együtt bízik abban, hogy egyesül az ellenzék, így Oroszország egy nap visszatalál a demokratikus útra. Még ha az nem is lesz könnyű a „bűnös háború” után. A „putyintalanítás” akár egy évtizedig is elhúzódhat.
https://www.zeit.de/politik/ausland/2022-06/ukraine-krieg-russland-michail-kasjanow
Bloomberg
Ha Európa vezetői a szívükre hallgatnának, a jövő heti csúcson azonnal rábólintanának Ukrajna tagsági kérelmére, viszont alighanem elutasítják a kezdeményezést, mert a fejük diktál. A felvétel ugyanis akkora gondokat okozna, hogy arra rámehet akár az egész EU. Ugyanez vonatkozik Moldovára, Grúziára, de még Albániára, Észak-Macedóniára és a többi nyugat-balkáni államra is.
Ezek az országok ugyanis még nem készültek fel a csatlakozásra, azon felül az is akadályozó tényező, hogy megy a vita a szervezeten belül: a nyitás előtt nem kellene-e elmélyíteni az együttműködést. Az eddigi bővítések ugyanis sorra nehézségeket hoztak, de a legfőbb gond, hogy az alapszerződéseket sosem módosították a változásoknak megfelelő mértékben.
A vétójog legutóbbi szörnyűséges példája, hogy Magyarország heteken át feltartotta az újabb szankciós csomagot, majd miután aláírta, még akkor is öncélú, illetve bizarr követelésekkel zsarolta meg a többieket. Az egyhangú döntéshozatal elve tervezési hiba, mindig jelentkezik, amikor valami súlyos helyzet áll elő.
Brüsszel évek óta dühös Budapestre és Varsóra, ahol a populista kvázi autokraták aláássák a jogállamot és más demokratikus intézményeket. Csak éppen nincs rá jogi eszköz, hogy kitegyék az eltévelyedett tagokat, még a megrendszabályozásuk is bonyolult. És ezek a hiányosságok fokozottan érvényesülnek, amikor új tagok belépéséről van szó. Ha bekerülnek, nem lehet őket megakadályozni abban, hogy visszalépjenek a demokrácia területén, vagy obstruáljanak.
De még abban sincs egyetértés, hogy merre tartson az EU, így köztes megoldásként marad a többsebességes Európa. Csak éppen ily módon egyes tagok a külső körre kényszerülnek. Ennélfogva pl. Magyarország, amely egyfolytában a brüsszeli elnyomatáson lamentál, lehet, hogy a kilépés irányába mozdul el. A kiút a sokféle, változó, de harmonikus földrész lehet, ám nem szabad az ukránokat idő előtt beengedni a szervezetbe.
FT
Az újság fő külpolitikai szakírója arra figyelmeztet, hogy a Nyugat belső megosztottsága Ukrajnát fenyegeti. És miközben az ukrán erők visszaszorulnak a keleti fronton, az USA és szövetségesei a háború igazi céljain vitatkoznak. Azaz, hogy mi volna a győzelem. Kijev viszont attól tart, hogy csak annyi fegyvert kap, amennyivel harcolni tud, viszont annyit már nem, amennyivel meg tudná verni Oroszországot.
Joe Biden a minap közölte: Amerika szükségesnek tartja a szabad és független Ukrajna fennmaradását. A német kancellár azt mondogatja, hogy Moszkva nem nyerhet, de azt soha nem jelentette ki, hogy az ukránoknak felül kell kerekedniük. Boris Johnson ehhez képest egyértelműen kifejtette, hogy Kijevnek kell győznie.
A cél meghatározása azért alapvető, mert ez szabja meg, hogy milyen fegyvereket szállítson a Nyugat, és hogy szükség lesz-e békemegállapodásra, és ha igen, mikor. A frontországok, vagyis a baltiak és a lengyelek, továbbá a finnek és a britek súlyos veszélyt látnak az orosz imperializmusban, ezért az ukrán siker mellett kardoskodnak. A másik tábor, benne a németekkel és a franciákkal, ezzel szemben attól fél, hogy ha egyértelműen Ukrajna javára dől el a viszály, az közvetlen összeütközéshez vezethet Moszkva és a Nyugat között, sőt a Kreml netán még atomfegyvert is alkalmaz.
Az Egyesült Államok álláspontja valahol a kettő között van. Amerikai szakértők szerint Putyin létveszélyt láthat abban, ha súlyos vereséget szenved. Ennélfogva bármennyire is paradox, minél jobban szerepelnek az ukrán csapatok a csatamezőn, annál veszélyesebbé válik a helyzet. Mindenesetre nagyon úgy tűnik, hogy a legtöbb partner szerint ha a támadók visszaszorulnak a február 24. előtti határokra, akkor utána komoly tárgyalások kezdődhetnek. Ám egyfelől semmi garancia nincs rá, hogy Ukrajna képes a jelzett vonalak mögé visszanyomni az oroszokat. Másfelől még ha képes is, egyáltalán biztos, hogy ezzel véget ér a konfliktus. A következmény hosszú és brutális állóháború lehet.
https://www.ft.com/content/611c29a9-2d98-4f01-ba5f-3e3020c709e3
Project Syndicate
Slawomir Sierakowski úgy gondolja, hogy akárhogy is végződik Moszkva szemszögéből az ukrajnai háború, továbbra is súlyos gondot okoz az ország politikai kultúrája. Ily módon a demokrácia helyreállításában fontos szerepet tölthet be hosszabb távon az orosz emigráció, ám annak előbb bizonyítania kell, hogy képes felülemelkedni a nosztalgián és reálisan látja a teendőket.
A liberális varsói elemző szerint a szürke állomány kiáramlása egyelőre csak erősödni fog, főként ha Amerika igyekszik magához csábítani a magasan képzett szakértőket. Európában azonban jelenleg nem túl szíves a fogadtatás, akkora az ellenszenv Putyin rezsimjével szemben. Annál is inkább, mert a felmérések szerint az orosz közvélemény jelentős része egyetért a „különleges katonai művelettel”. De hát teljes erővel működik a Kreml propaganda gépezete, bár aki akar, az tud tájékozódni az igazságról más forrásból.
Oroszországgal az a gond, hogy a politikai kultúrát a bizánci ortodoxia, a mongol hódítás öröksége és a természeti kincsek kitermelésén alapuló gazdaság határozza meg. Márpedig ezek a tényezők a demokrácia ellen dolgoznak. És mit lehet várni, ha a befolyó jövedelmeket a hatalom szétosztja az emberek között. Ezen a modellen csak hosszú évek alapján lehet módosítani, már ha egyáltalán lehetséges. Mindenképpen feltételezi azonban, hogy szétesik az állam, alighanem az etnikai választóvonalak mentén.
Az új világ megteremtésében természetes jelöltnek számítanak a diaszpóra tagjai, már ha nem gondolják, hogy Ukrajna Oroszország szerves része. Mert akkor nincs miről tárgyalni velük. De reméljük, hogy ők már nem olyanok, mint Aleksandr Szolzsenyicin vagy Josep Brodsky volt.
Euractiv
A cseh és a szlovák védelmi tárca egyaránt óvakodik állást foglalni az ügyben: nem jelent-e érdekütközést, hogy a magyar szakminiszter többségi tulajdonos egy katonai gépeket előállító cseh repülőgépgyárban. Egy volt szlovák tábornok viszont azt mondja, hogy mivel mindkét ország vásárolni kíván a szóban forgó üzemtől, a végén szemet fognak hunyni a kialakult helyzet fölött, noha megengedhetetlen az összeférhetetlenség.
Szalay-Bobrovniczky Kristófnak 80 %-os érdekeltsége van az Aero Vodochody-ban, az ügylethez 133 millió eurós (53 milliárd forintos) hitelt kapott az állami Fejlesztési Banktól. Ám az említett tábornok, Pavel Macko úgy gondolja, hogy a magyar politikus szerepe, illetve orosz kapcsolata aggasztó. Politikai szempontból igen kockázatos ezek után szlovák részéről leszerződni a cseh vállalattal, ám mivel technikai és jogi értelemben semmi sem szól ellene, a nyilatkozó úgy látja, hogy Prága és Pozsony is be fogja csukni a szemét. Noha az azt jelenti, hogy mindkettő fokozatosan eltávolodik az értékeitől, ideértve a NATO elveit is. Azaz győz a pragmatizmus.
Czechia, Slovakia keep mum on Hungarian defence minister’s Russia ties
