Die Zeit
Az EU külpolitikai főmegbízottja bizakodik, hogy a végén csak létrejön a megállapodás az olajembargóról, bár elismeri: tényleg nem könnyű az olyan szárazföldi államok helyzete, mint Magyarország. Borell szerint a sikerhez az szükséges, hogy az EU ne jelentsen be olyan döntéseket, amelyek még meg sincsenek. Hozzátette viszont itt igazából többről lenne szó, mint átmeneti lépésről, mert fokozatosan tilalom alá esne az egész orosz olajkivitel.
A földgáz ugyanakkor már fogasabb kérdés, mert amellett, hogy energiahordozó, a vegyipar fontos alapanyaga, ezért más beszerzési lehetőségek után kell nézni. Továbbá takarékoskodni kell vele, továbbá fokozottan kell támaszkodni az alternatív energiaforrásokra.
A politikus kiemelte, hogy itt nem a Nyugat folytat háborút Oroszország ellen, viszont a következmények az egész világot érintik és egyes területeken máris drámaiak. Az élelmiszerek, az áram és a gáz ára azonban már az agresszió előtt megindult felfelé, de azóta még inkább felgyorsult a folyamat. Az orosz propaganda viszont sokakkal elhiteti, hogy ezért a szankciók a felelősek, de ez nem igaz. Valamennyien láttuk a medve karmait.
Kitért arra, hogy az unió idáig kétmilliárd eurót adott Ukrajnának – szakított azzal a tabuval, hogy nem finanszíroz katonai eszközöket. Az összeg azonban eltörpül amellett, amit egyes európai országok szavaznak meg Kijevnek. De segíteni kell, hogy Kijev kivédje az inváziót, és kiszorítsa a támadót. Nem lehet cserben hagyni, hiszen a földrész közös értékeit védi. Ezzel párhuzamosan azonban keresni kell az ukrán feltételeknek megfelelő diplomáciai megoldást. Egy nap véget ér a háború, és akkorra Ukrajnának az erő pozíciójában kell lennie.
https://www.zeit.de/politik/2022-05/josep-borrell-g7-nato-ukraine/komplettansicht
Le Figaro
Európa azt reméli, hogy meg tudja győzni az Orbán-kormányt az orosz olajimport leállításának szükségességéről. Az EU mindenképpen szeretné elkerülni, hogy a vita miatt szét kelljen bontani a tervezett 6. szankciós csomagot. A külügyminiszterek ma Brüsszelben megvitatják a kérdést, de sehol sincsenek ukrán kollégájukhoz képest, aki szintén jelen lesz a tanácskozáson. Tizenegy napi alkudozás sem volt elegendő ugyanis a megállapodáshoz – az olaj miatt.
Magyarország, amely nagymértékben függ az orosz energiahordozótól, garanciákat akar az uniótól az ellátásbiztonság ügyében. Ami azt jelenti, hogy az Adria-vezetéken keresztül mindenképpen hozzá kíván jutni a szükséges mennyiséghez, és még kegyelmi időszakot is szeretne az orosz csőrendszer teljes elzárásáig. A Bizottság már 2024-ig kiterjesztette a haladékot, de Budapestnek még ez sem elég. Nem egyeznek a vélemények a finanszírozás ügyében sem.
Orbán a jelek szerint úgy döntött: emeli a tétet, mivel országa igen nagy gazdasági bajokkal szembesül és még egy petákot sem látott az újjáépítési alapból. Más államok: így Szlovákia, Csehország és Bulgária szintén nem forszírozzák az embargót, de örülnek, hogy a magyarok háta mögé bújhatnak.
Egy diplomata cáfolja azokat a híreket, miszerint a bojkottot elhalasztanák és csak a többi megtorló intézkedésről egyeznének meg. A cél az, hogy az egész tervet elfogadják. Akkor is, ha ehhez kell még néhány nap. A másik megoldás kudarc lenne Brüsszel szemszögéből, miután az USA a maga részéről már márciusban bejelentette ezt a lépést. A halogatás egyben a gyengeség jelének minősülne a Kremllel szemben.
A csomag már egyébként sem olyan kemény, mint ahogy azt az EU kigondolta, mert Görögország, Málta és Ciprus, tehát a jelentős tankerflottával rendelkező tagok követelésére kikerült belőle, hogy európai hajók ne szállíthassanak orosz olajat.
Deutsche Welle
Magyarországon nem sok szó esik a holokausztról és az ország történelmi felelősségéről, csak szórványos kísérletek vannak a múlt feldolgozására. Ám ha megnyílik a föld, az emberek kénytelenek odafigyelni. Különösen érvényes ez a vidékre, ahol 1944. május közepén megkezdődtek a deportálások, és ahová a zsidók háromnegyede nem tért vissza, mert többségük a gázkamrában végezte. Emlékezés kultúra azóta sincs. Az emberekkel együtt nyoma veszett a falvakban a zsidó kultúrának is. Az egykori tulajdonosok házait mások vették birtokban, sok zsinagógát lebontottak. Lerombolták őket, mintha nem is léteztek volna.
Pont ezért fontos a zalaszentgróti lelet: tavaly szeptemberben a városban, az egyik családi ház udvarán garázsépítés közben a markoló egy rozsdás páncélszekrényt fordított ki a talajból. A benne lévő tárgyakról muzeológusok megállapították, hogy igen értékes és különleges liturgikus tárgyakról van szó, amelyek az egykori zsidó általános iskola helyéről kerültek elő.
Erős Krisztina a zalaegerszegi múzeumból azt mondja, ilyen leletet idáig Magyarországon nem találtak, ráadásul volt köztük 5 pár erősen megrongálódott bőrcipő is, valamint több, német nyelvű könyv, de utóbbiakat már nem lehet megmenteni.
A településre a 18. században költöztek osztrák és német földről elszármazott askenázi zsidók. A környéken az övék lett a legnagyobb zsidó közösség, tagjai, általában malomtulajdonosok, textil- és borkereskedők voltak. Megérkezésük után nem sokkal zsinagógát is emeltek, de azt 1955-ben elbontották.
Hogy ki rejtette el a kincseket, azt nem lehet tudni. De a nagy kérdés, hogy miért tette mellé a cipőket? Lehet, hogy azt hitte: hamar hazatér és újból használhatja őket. Egy végső tragikus remény a megsemmisítés felé vezető úton.
https://www.dw.com/de/ungarn-der-j%C3%BCdische-schatz-von-zalaszentgrot/a-61801657
Washington Post/AP
A magyar roma kisebbség hangját erősíti fel a Dikh névre keresztelt rádió. (A szó azt jelenti: látni.) Az adó január óta működik az URH-n Budapest körzetében, 11 programja a roma zenére, kultúrára és a közösség fontos kérdéseire összpontosít. Igyekszik módosítani a gyakran hátrányos helyzetű romákról alkotott társadalmi összképet.
Pocsai Bettina, az egyik szerkesztő azt mondja, a romák általában nem jutnak elegendő megszólalási lehetőséghez a sajtó fő áramlatában. Ezen felül nem ritkán olyan nézetek terjednek róluk, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Egyes becslések szerint egymillió emberről van szó, gyakran jut nekik osztályrészül a kirekesztés, a hátrányos megkülönböztetés, elkülönítés és szegénység.
Amellett, hogy a margóra szorulnak, közhelyek alakultak ki róluk. Így évszázadok óta sűrűn lehet hallani, hogy leginkább a zenész, táncos, kereskedő és kézműves szerepe való nekik. Ám a rádió éppen arra akarja ráébreszteni a roma hallgatókat, hogy akarjanak többet az élettől. A műsor egyúttal hídként kíván szolgálni a romák és a nem roma magyarok között. Próbálja cáfolni azt a vélekedést, hogy a közösségnek törvényszerű sorsa a szegénység és több más, hasonló társadalmi gond.
