A Kiskunsági Nemzeti Parkban a víz világnapja alkalmából, március 19-én 16 kilométeres túrát vezetett a park egyik lelkes szakértője, Morvai Edina igen népes érdeklődő csoportnak.
A nádtenger és homokrengeteg partján, halott akácfák, burjánzó jukkapálmák között vezet az út nádboglyák felé, madárvártákat érintve a kormoránok, ludak, récék otthonát adó tó mellé.
Ahol végre van víz. A száraz nádasok, a szomjazó mocsarak mentén végre van élő víz. Afféle, amit az ember vár, ha a Kolon-tóhoz indul. Egyre kevesebb a víz, egyre messzebb kell gyalogolni a bokáig érő homokban hosszú-hosszú kilométereken át.
Órák telnek el bokagyötrő gyaloglással, égi ragadozók nyűgöznek le röptükkel, hogy a homokba süppedt lábunk elfelejtse a földi dolgokat. A földi dolgok azok, hogy méretes az aszály.
Nem éled a zuzmó a réteken, nem ébred az árvalányhaj, nincs víz a nádas alatt, nincs helye békának, halnak, vagyis, van, de csak kevéssé. A víz csak a nagy vízben van, meg egy másik, kisebb kotrásban. Na de ott aztán annyira, és olyan, az ember csak nézi a vizet, a tóban a nádszigeteket, a madarakat, hallgatja a fülemülesitkét, figyeli a macskabaglyot, és nem győzi követni a széncinkék gyűlésének eseményeit.
Ehhez az élményhez nagyon messzire kell menni. Ott gyűlt csak össze az a kevés víz, ami még hasonlít.
Arra, ami régen volt. És ami még a jövőben lehetne.
Víz és világ.
A Kiskunsági Nemzeti Parkban egész évben várják a turistákat. A MÚOSZ Környezetvédelmi és Vízügyi Szakosztálya ajánlja mindenki figyelmébe a programot.
Bővebb információ https://www.knp.hu/hu/programok honlapon.
Szerző és fotók: Jakubovits Anna
