DÁTUM: SZERZŐ: KOCSIS TAMÁS
A The New York Times-ban olvasom a folyamatosan átláthatatlan ukrajnai helyzetről: „Voltak, vannak megoldhatatlan megoldandók: ez is annak látszik.” Legalább annyira – és nem csak Ukrajnában –, mint az, ami i.e. 334-ben a kis ázsiai Gordionban történt.
Ott és akkor Nagy Sándor makedón király egyszerűen oldotta meg azt, ami megoldhatatlannak látszott. Amikoris hódító hadjáratában megérkezett a kis-ázsiai Gordionba, egyszerűen elvágta a kibogozhatatlannak vélt gordiuszi csomót.
Azt a csomót, ami a Wikipedia által megfogalmazott legenda szerint úgy született, hogy „valamikor régen a phrügiaiaknak nem volt királyuk, ezért Phrügia ősi fővárosának, Telmisszosznak a jósa úgy döntött, hogy az első olyan ember legyen a király, aki ökrösszekérrel érkezik a városba. Egy Gordiasz nevű parasztembert ért ez a szerencse, akinek sorsát korábban egy Zeusztól kapott isteni jel, egy szekerére szálló sas is megjövendölte. Amint belépett a városba, a papok megválasztották királynak. Hálája jeléül Gordiasz fia, Midasz, a szekeret Szabaziosz phrügiai istennek ajánlotta fel (akit a görögök Zeusszal azonosítottak), a szekér jármát pedig egy tekervényes, somfaháncsból font csomóval illesztette a rúdhoz úgy, hogy a kötél végeit a csomó belsejébe rejtette.
Amikor Nagy Sándor megérkezett Gordionba, a szekér még mindig a királyi palotában állt. „S élt még a legenda, hogy aki ki tudja bontani a csomót, az lesz Ázsia ura.” Sándor egy ideig tanácstalanul nézte a csomót, végül pedig kardjával ketté vágta. Az aznap éjjeli mennydörgést és villámlást a próféták Zeusz elégedettségének jeleként értelmezték. És Nagy Sándor végül az Indus és Óxosz folyókig meghódította Ázsiát.
tovább: infovilag.hu
