A HVG publicistáját, Tóta W. Árpádot 400 ezer forint sérelemdíj megfizetésére és elnézést kérő közlemény megjelentetésére kötelezte a Kúria, mert a „büdös magyar migránsok” és a „magyar banditák” kifejezéseket használta a Magyar ember nem lop, csak kalandozik címmel 2018-ban megjelent cikkében. A magyar históriában a kalandozások koraként ismert időszakot megidéző parabolában használt kifejezések az ítélet szerint a nemzet közösségének méltóságát sértik.
Az elmarasztalt szerző és a HVG jogi képviselője, a Mérték Médiaelemző Műhely és az Eötvös Károly Intézet mellett Hargitai Miklós, a Népszava főszerkesztő-helyettese – a MÚOSZ elnöke – is reagált a véleményszabadságot szűkítő abszurd döntésre.
Fejlett, patinás demokráciákban hagyomány, hogy a közélet szereplői nem bírálják a bíróságok ítéleteit. Mi sem tesszük, ellenben írtunk egy szövegelemzési segédletet a Tóta-ügy margójára, hátha a legközelebbi felségsértési per idején segít majd a közvéleménynek, vagy ad absurdum az igazságszolgáltatásnak. A közérthetőség kedvéért dőlt betűvel a Tóta-cikkből kiemelt inkriminált részletek szövegét, állóval pedig a magyarázatot szedtük
olvasható a publicisztika felütésében.
Műelemzési segédlet kezdő újságolvasóknak és gyakorló bíróknak (részletek)
Magyar ember nem lop, csak kalandozik.
Az Orbán-kormány nem lop, csak kétszeres-háromszoros áron veszi meg a fürkészek-portyászok által felhajtott vakcinákat és lélegeztetőgépeket, az ártöbbletet pedig Fidesz-közeli offshore-cégek zsebébe rakja; továbbá túlárazott uniós közbeszerzésekkel milliárdossá teszi Orbán Viktor apját és vejét, szomszédját, kötélbarátját, a szomszéd üzlettársát stb.
Árpád fejedelem sem állította hadbíróság elé az Európát végigfosztogató vitézeit, hanem kitüntette őket.
Magyarországon sem állítják bíróság elé a közpénzek kormányzati és kormányközei fosztogatóit, hanem Orbán Viktor kitünteti mindenféle lovag- meg tisztikereszttel, továbbá kinevezi őket miniszternek, ménesbirtok-biztosnak vagy nemzeti tőkésnek.
A rablást, gyújtogatást és erőszakot – »kalandozást« – pedig nem jogi határozatok állították le, hanem az augsburgi csata.
A nyílt színi kormányzati lopást és a többi hatalmi visszaélést a mi jogrendünkben nem a magyar bíróságok szokták lefülelni, hanem az összes hazai fórum eredménytelen végigjárása után a strasbourgi bíróság (mint történt legutóbb is a rokkantnyugdíjak jogtalan elvétele után). (…)
A végére egy rövid megjegyzés: amikor a bíróság a Tóta-cikket – amely műfajára nézve parabola, magyarul görbe tükör – „a magyar nemzet megsértéseként” értelmezi, pontosan ugyanazt a szándékos logikai hibát véti, mint amikor a miniszterelnök a Sargentini-jelentés vagy a 7-es cikkely szerinti eljárás idején arról beszél, hogy „Brüsszel” Magyarországot támadja. Magyarország, a magyar nemzet illetve bármelyik magyar kormány(fő) közé soha nem tehető egyenlőségjel – ezt a kormányfő is tudhatná, egy bírónak viszont kötelező lenne tudnia.
