Részletek a Zóna Stefka István Táncsics-díjára és más sajtónapi kitüntetésekre reagáló írásából:
„(…) Tudjuk, hogy díjat Magyarországon kétféle ember kap: az olyan, aki megérdemli, meg az olyan, aki miatt az érdemesek visszaadják a magukét. Stefka István az utóbbi körbe tartozik, ahogy 2013-ban Szaniszló Ferenc is oda való volt. Akkor az EMMI visszakérte a díjat Szaniszlótól, vissza is kapta, olyan közfelháborodás tört ki, most viszont nem tudom, lesz-e. Én mindenesetre méltatlannak tartom ezt az embert pont erre az elismerésre. Táncsics életében, műveiben tökéletes anti-Stefkának nevezhető, nincs a világon két ennyire különböző jellem. (…)
Megkapta a díjat Berszán György, a Magyar Nemzet véleményrovatának vezetője is, gondolom történelmi és irodalomtörténeti, valamint filmművészeti jártasságának okából – ugyanis a kultúrharc utóbbi időben ezeken a területeken dühöngött a leginkább, és minden harsonát abban a rovatban fújtak meg. Annyira megfújták őket, hogy egyik-másik azóta sem került elő. (…)
Hogy ki is az a Pecsovics? Tulajdonképpen csak Festetich Rudolf tolnai tiszttartója volt ő még a reformkorban, az 1840-es években, de őt bízta meg a gróf a kormánypárti kortesek megvendégelésével, mármint a jelentéktelenebbekével, mert a komoly, befolyásos embereket ő maga etette-itatta a saját asztalánál. Aki azonban nem volt a legfontosabb, az Pecsovics tiszttartó asztalához került, ott tartották jól. Így lett Pecsovics neve az elvtelen, ám alaposan megfizetett kormánypártiság bélyege, azóta hívjuk az ilyen embert pecsovicsnak.
Hogy azonban ne zárjam haraggal az írást, arról is beszámolok, hogy kaptak ma olyan sajtómunkások is díjat, akik százszor, ezerszer is megérdemelték azt. Csak épp nem a magyar államtól, hanem a MUOSZ-tól. Azért is nemesebb a MUOSZ-díja többinél, mert mégis a szakma művelői adják, kontár olyant nem kaphat manapság.”
A teljes publicisztika ITT olvasható.
(Borítókép forrása: PestiTV / Youtube)
