A Friedrich Ebert Alapítvány által megrendelt médiakutatás – Budapesten és vidéken működő – nem kormánypárti közéleti portálok, valamint napi és hetilapok vezető beosztásban dolgozó munkatársaival készített háttérbeszélgetések tanulságait összegzi. „Mivel a kérdések üzletileg érzékeny információkat érintettek, ezért a beszélgetést több megszólaló azzal a feltétellel vállalta, ha a kutatás a médiavállalkozást és a megszólalót nem említi név szerint. Az eredeti célkitűzés szerint a kutatás beszámolt volna a kormánypárti média helyzetéről is, azonban nem érkezett válasz sem a kormánypárti online és nyomtatott kiadványok vezetőinek, sem az alacsonyabb szinten dolgozó munkatársaknak küldött megkeresésekre” – olvasható a Mérce összefoglalójában.
(…) „A járvány által okozott krízisben viszonylagosan kedvezőbb helyzetben vannak a nyomtatott lapok, melyeknek nem a hirdetésekből, hanem a lapeladásokból származik a fő bevételük, továbbá azok a kisebb létszámmal dolgozó portálok, amelyek döntően olvasói támogatásokból finanszírozzák működésüket. A nyomtatott lappiacon március közepén a kijárási korlátozások bejelentésekor arra számítottak, hogy jelentős veszteségeik lesznek az árus lapeladások csökkenése miatt, azonban ez mégsem teljesen így alakult. A csökkenő forgalom és a nyitvatartási korlátozás miatt mintegy 300 árushely bezárt a Lapker Zrt. adatai szerint, azonban az eladott példányszám csökkenése több közéleti lapnál legfeljebb 20 százalékos volt, és az interjúalanyok elmondása szerint ezt több esetben részben kompenzálta az előfizetők számának a növekedése. Volt olyan nyomtatott közéleti lap, amelynél az eladott példányszám enyhe növekedéséről számoltak be.
A súlyos helyzet ellenére mindegyik kiadó bizakodó. Arra számítanak, hogy pár hónapot kell átvészelni és az év második felére fokozatosan normalizálódnak a piaci viszonyok. Ugyanakkor elismerik, hogy teljes a bizonytalanság, volt olyan interjúalany, aki azt mondta, áprilist gondolták a legrosszabb üzleti hónapnak, most viszont arra számítanak, hogy a május lesz az. Mint mindenki más, a médiapiaci szereplők is vakrepülésben vannak. Nem tudják, meddig tart a járványhelyzet, milyen piacot hagy maga után, és hány médiapiaci szereplő mennyi erőforrásért versenghet majd.” (…)
A kormánypárti média mindeközben a járványhelyzetet is arra használja, hogy a nem kormánypárti médiumok hitelességét támadja. Az egyik hetilap vezetője arról számolt be, hogy miután közöltek egy információt, amit a kormányzati kommunikáció magától nem tett meg, a közmédiában hosszú tudósításban számoltak be arról, hogy rémhírt terjesztenek. Az egyik kormánypárti hírtelevízióban ugyanezt az üzenetet ismételte meg az egyik kormánypárti közvéleménykutató munkatársa, azzal, hogy az adott lap álhíreket közöl, ne vegyék meg Az érintett nem kormánypárti hetilapot egyik esetben sem kérdezték meg. Az interjúalany szerint ennek a támadásnak is szerepe lehetett abban, hogy a járvány időszakában a szerkesztőségük halálos fenyegetéseket kapott emailen és a Facebookon. Hasonló jelenségről más médiumok is beszámoltak: a közmédia-hírtelevízió-páros őket is újult erővel támadta a járvány kezdetén, név szerint említve újságírókat és szerkesztőket, azt hangoztatva, hogy le kellene tartóztatni őket álhírterjesztésért.
